15 különböző nemzetből több mint 40 fő vett részt a kispapok találkozóján, mely fiatal papok és diakónusok számára is nyitott volt. A programba többen Zoomon keresztül kapcsolódtak be, így Pál József temesvári püspök is tudta követni az előadásokat kispapjaival, valamint kongói szeminaristák egy csoportja.

„Az egyik legnagyobb élmény az volt, hogy találkozhattam Ferenc pápával” – mesélte Virág Emmanuel kispap, aki a magyar csapatról is pozitívan nyilatkozott. „Nagyon színes volt a csapatunk; volt egy kispap a katonaságtól, egy kispap Szegedről, illetve egy Romániából, aki megtanult magyarul. Mindenki hozta a saját tapasztalatait; ki hogyan éli meg a szemináriumot, milyen az élet az egyházmegyéjében. A csoportbeszélgetések mély megosztások voltak.”

A találkozó minden napjának volt egy témája, így a résztvevők együtt elmélkedtek a belső életről és az imáról, a szinodalitásról, a közösségi vezetésről, a záró napon pedig az egységről. Szentségimádáson, szentmisén és zsolozsmán is részt vettek közösen a kispapok, saját nemzeti dalaikkal színesítve az imádságokat.

A résztvevőknek egyik nap alkalmuk nyílt Jesús Morantól, a Fokoláre Mozgalom társelnökétől kérdezni, a magyar kispapok élve a lehetőséggel, a következő felvetéssel fordultak hozzá: „Nagyon hosszú, 7-8 éves a képzésünk, és közben kevés kapcsolatunk van Isten népével. A kispapok többsége belefásul a képzésbe. Mit tehetünk azért, hogy lelkesek maradjunk és másokat is lelkesíteni tudjunk?” Jesús, aki papként jól ismeri a hivatással járó kihívásokat, azt a rövid, de egyértelmű választ adta, hogy bár valóban hosszú időről van szó, ezek alatt az évek alatt van ideje a szeminaristáknak arra, hogy jobban elmélyedjenek a Szentírás olvasásában és ismeretében. „Szenteljétek ezt a nyolc évet az Evangéliumnak, éljetek evangéliumi módon, és akkor nem kibírni kell a hosszú képzést, hanem Istennel együtt élhetitek meg azt” – mondta a társelnök.

A Fokoláre Mozgalom alapítója, Chiara Lubich házánál tett látogatás sokakat lenyűgözött. Az egyik kispap úgy fogalmazott: olyan érzése volt, mintha az égő csipkebokorhoz közelítene; mezítláb kell bemennie, mert szent helyhez érkezett. Chiara életében megvalósulni látták azt, hogy Istentől nemcsak arra kapunk meghívást, hogy imádkozzunk, hanem arra is, hogy imádsággá váljunk mi magunk és az egész életünk.

„A találkozó során megtapasztaltam, hogy mennyire fontos a közösség. A problémákkal nem jó egyedül lenni. A Fokoláre Mozgalom karizmája, hogy közösségben éljük meg az örömöket, a problémákat, és ezt nagyon jónak tartom” - fejtette ki Emmanuel. „A találkozó alatt újra ráébredtem arra, hogy mennyire fontos az istenkapcsolat; reggel az Úrral indítani a napot, este Vele zárni, és így az egész napunkat Istennel megélni.” Emanuel egy másik fontos felismerést is haza visz magával. „Az egész találkozó nagyon szép volt, és megerősödött bennem, hogy a papi hivatás nem rólam, hanem Istenről szól”.

Fotó: Jávorka Lajos, Virág Emmanuel

Szöveg: Fekete Ágnes