Váci Egyházmegye

Bár a felújításon munkálkodó szakembereken kívül mások számára nincs lehetőség feljutni a székesegyház több mint 50 méteres magasságban lévő laternájához, a fotók által bepillantást nyerhetünk a felújítás előtti és utáni állapotokba és megcsodálhatjuk közelről is a kőszobrászok értékémentő munkáját.

A laterna elnevezés – mely latinul lámpást jelent – nem véletlen; a kupola tetején emelt, ablakokkal megnyitott torony célja ugyanis, hogy a kupola belseje természetes megvilágítást kapjon. Első ízben Filippo Brunelleschi alkalmazta a firenzei dóm építésekor, ettől kezdve a sokszög vagy kör alaprajzú laterna a kupolák hagyományos eleme lett a templomépítészetben, később pedig a világi építészet is átvette.

A székesegyház laternájának helyreállítása azért volt időszerű és szükséges, mert a barokk oszlopokkal és füzérekkel gazdagított kupolaépítményt a savaseső, szmog, piszkos levegő és a fagy jelentősen károsította az évek során, a nyolc díszített oszlop közül hat szinte teljesen elmállott. Helyenként félméternyi felületen vált le a kő. A torony külső felületén több héten át dolgoztak a szakemberek (szobrász, kőrestaurátor, kőfaragó mesterek), és ahol szükségesnek találták, kipótolták a 250 éve épült székesegyház bevilágítójának hiányzó díszítőelemeit, ahol pedig elmállott a felület, speciális ragasztóanyaggal javították ki a hiányzó részeket.

Az épületrész anyagai durva üledékes mészkőből és homokkőből készültek, valószínűleg az 1700-as években lovaskocsikkal hozhatták a templom építéséhez a közeli naszályi bányából. Mivel műemlékről van szó, a restaurátor szigorú előírásokat betartva dolgozhattak annak érdekében, hogy a kulturális örökség védett elemei és az értékadó jellegzetességek fennmaradjanak. A restaurálás menete egy laikus ember számára bonyolult munkafolyamatként jelenik meg. Egyes helyeken a bomló felületeket teljes egészében vissza kellett vésni, míg el jutottak a kő magjához, amelyen már nem tapasztalták az erózió hatásait. Ott lehetett megerősíteni az oszlopot például vörösréz csapolással.

A torony állapotának romlásában közrejátszott a „folyamatos” északnyugati, Duna felőli szél, pára és eső; a nyolc oszlopfőből csak azt a hármat lehetett megmenteni, melyek a délkeleti oldalon helyezkednek el. A hiányzó oszlopfőket visszapótolták, végül védőréteggel vonták be.

Ezúton mondunk köszönetet minden szakembernek, akik valamilyen formában részt vettek a munkafolyamatokban, és akik mindvégig szem előtt tartották, hogy a több mint 50 méteres magasságban zajló beavatkozások olyan mértékűek legyenek, hogy az a jövőben ne okozhasson gondot a laterna szerkezetében és elhárítsák balesetveszélyt is, amelyet a málló és járdára lehulló kövek okozhatnak.

A galéria megnyitásával megtekintheti a székesegyház laternájának szembetűnő változásait!