Szeretnénk bemutatni, határon innen és túl, közösségi hitéletünk legfontosabb tereit. A templomot, ahová olvasóink járnak, amit a magukénak éreznek, és amelyben nem csak egy épületet látnak, hanem találkozási helyet Istennel és egymással. Ezzel a szándékkal indított pályázatunk egy újabb pályaművét adjuk most közre. A kerepesi Szent Anna-templomról Decsi Péterné írt nekünk.

2015 májusában költöztünk Budapestről Kerepesre. A költözésre az unokák születése miatt volt szükség.

Szent Annáról, a nagyszülők védőszentjéről kapta a nevét a templomunk. Tavaly ősszel ünnepeltük szentelésének 110. évfordulóját. A római katolikus templomot 1910-ben kezdték építeni, miután a Kálvária-dombon álló régi templomot villámcsapás érte. Az építkezés a koronauradalom és a község lakosságának lelkes támogatásával zajlott. A szecessziós stílusjegyeket viselő templom tornya a felvidéki, pártázatos reneszánsz formákat idézi.

A főoltáron középen Szent Anna látható Szűz Máriával, a mellékoltár Jézus Szentséges Szívének van szentelve. Az oltárok fából készültek, faszobrokkal. Oltárterítőkből több „készlet” is van, csodálatos hímzésekkel. Az üvegablakokon árad be a fény.

Frajna András atya, aki húsz éven keresztül plébánosként szolgált, két éve már nem plébános, de nyolcvannégy évesen is fáradhatatlanul misézik, gyóntat, szervez, segít mindenben. Lencse Balázs csodálatosan díszíti virággal az oltárokat.

Pár évvel ezelőtt ő hozta Međugorjéból a fehér márványból készült Szűzanya-szobrot, amely különösen kedves számomra, mert Međugorjére emlékeztet, ahol három alkalommal jártam. Csodálatos élmény volt!

András atya néhány éve megkért, hogy legyek a kerepesi karitászcsoport vezetője, és igent mondtam. A Katolikus Karitász újraindulása óta a régi templomunkban is mindig végeztem valamilyen feladatot. Így új ismerőseim, barátaim lettek. (A képen jobbról a harmadik vagyok.)

Itt, Kerepesen két fiammal és a családjukkal lakunk együtt, így a tizenkét unokám közül héttel naponta találkozom. A három nagyobb itt készült fel az elsőáldozásra, és öröm, amikor négyen ministrálnak vasárnaponként. Néha a fiam is beáll közéjük. Sőt, amikor a Budapesten lakó unokáim Kerepesen vendégeskedtek, akkor hét unokám ministrált a vasárnapi szentmisén. Boldogság, hogy Isten szeretete egyesít minket!

A templomhoz kapcsolódó kedves emlékem a három unokám elsőáldozása és a budapesti 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idején megtartott szeretetvendégség.

Magyar Kurír

Az írás nyomtatásban az Új Ember 2023. február 12-i számában jelent meg.