2022 júniusában alapította meg a Váci Egyházmegye Temetőüzemeltető cégét, mely a plébániák tulajdonában álló temetők üzemeltetését hosszú távon a jogszabályi előírásoknak megfelelően és gazdaságos módon tudja majd biztosítani. Ezenfelül azonban más elképzelései is vannak a cég ügyvezetőjének, Szendrői- Kovách Kristófnak, aki egyfajta édenkert megjelenítési lehetőséget is lát a temetőkben, hogy azok csöndes és karbantartott helyként lehetőséget biztosítsanak a méltó emlékezésre és a szemlélődésre. A vállalat indulásáról, kihívásokról, valamint a további víziókról Fekete Ágnes kérdezte.

Milyen célból jött létre a Váci Egyházmegyei Temetőüzemeltető cég?

Amikor elkezdtem az egyházmegyénél dolgozni, tapasztaltam, hogy sok panasz érkezik a plébánosoktól a temetők kapcsán, amik mindig kicsit „mostohagyereknek” számítottak. Több atyától is olyan visszajelzés érkezett, hogy a plébániára befutó panaszok 95 százaléka a temetőkkel kapcsolatos. Azt látjuk, hogy minél kisebb egy település, annál inkább jellemző, hogy a plébános szívesen mentesülne a temetővel kapcsolatos feladatok alól. Ez teljesen érthető, hiszen az ő tevékenységének nem ez a fókusza, nem azért van ott, hogy temetőt üzemeltessen, hogy temetői panaszokat kezeljen, lopásokat göngyölítsen föl, vagy kibékítsen haragos rokonokat. Nem csupán a halál ténye nehéz, hanem a búcsúztatás körüli konfliktusok is, tehát jogos a plébánosok reakciója.

További szervezést, munkát igényel a temetők zöld felületeinek karbantartása és megújítása. Sok esetben volt példa arra - főként azokon a településeken, ahol csak katolikus temető van -, hogy a temetőket önkormányzatoknak adták át, és jó együttműködés alakult ki. Más településeken azonban, ahol a felekezetnek külön temetői vannak, illetve az önkormányzatnak is megvan a sajátja, nem ez a helyzet. Több temető esetében is kiderült, hogy a működtetés során vannak olyan nehézségek, amelyek egy plébánia szintjén nem kezelhetőek. Például a kötelező temetőgondnok alkalmazása súlyos anyagi terhet jelent egy kicsi plébániának.

Ezekkel a problémákkal szembesülve döntött úgy az egyházmegye gazdasági vezetése, hogy összevontan, egyházmegyei szinten kínálunk megoldást a fölmerülő nehézségekre, hiszen nem akar a temetőkről lemondani az Egyház. Nagyon rokonszenves a számomra, hogy az egyházmegye egy bátor lépéssel létrehozott egy „startup” -ot - hogyha ilyen modern kifejezéssel akarunk élni -, ami tulajdonképpen egy kísérlet. A temetők üzemeltetése a vállalkozók szerint is forráshiányos, nehezen finanszírozható terület. De vannak olyan temetők, amelyek gazdasági szempontból megállnak a lábukon, és tulajdonképpen a temetők egységbe szervezése azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a rentábilis, valamint a gazdaságilag életképtelen temetőket összefogva, nem nyereségorientált módon, de fenntarthatóan tudjuk üzemeltetni. Fontos tisztázni, hogy a Váci Egyházmegyei Temetőüzemeltető Kft. nem lesz tulajdonosa a temetőknek, azok megmaradnak plébániai tulajdonban.

Más egyházmegyékben találkoztatok hasonló kezdeményezéssel?

Próbáltam előképeket találni, hátha más egyházmegyékben, akár külföldön is van már egyházi temetőüzemeltetői vállalkozás, de nem találtam ilyet. Az viszont öröm, hogy mikor megjelent a híre annak, hogy létrehozzuk a temetőüzemeltető céget, máris két másik egyházmegye érdeklődött, kérve, hogy osszuk meg a tapasztalatainkat. Úttörő szerepbe kerültünk, ami izgalmas kihívás. Az elindulásunkban fontos szerepet játszott Hochstein Imre, aki a Temetőüzemeltető szakmai vezetője. Temetkezési vállalkozóként 30 éves tapasztalattal rendelkezik, ezenfelül boncmester is, tájékozott, gyakorlott szakember, akihez bátran fordulhatok a kérdéseimmel.

Miért fontos az egyházmegye számára, hogy törődjön a temetőkkel?

Az egyházmegye működtetése során a pasztorális és a gazdasági szempontokat össze kell hangolni. A temetők esetében mindkét szempont megjelenik; pasztorális területről is beszélhetünk, hiszen az Egyház ott áll az ember mellett a születéstől a halálig, függetlenül attól, hogy hívő vagy sem. Amikor meghalt egy közeli hozzátartozóm, akkor számomra is fontos volt, hogy lelki és emberi értelemben egyaránt méltó búcsúztatása lehessen. A temetés szomorú esemény, egyben közösségi alkalom, a hitgyakorlás tere. Azt látjuk, hogy azokban a temetőkben, ahol egyházi kötődés nélküli vállalkozók intézik a temetkezést, szívesen nyújtják a búcsúztatás szolgáltatását is, gyakran azonban nem jelenik meg a pap, ezzel pedig szegényebbé válik a búcsúztatás. A halottak eltemetése az irgalmasság testi cselekedetei közé tartozik, és abban is felelősek vagyunk, hogy ne hagyjuk magukra az embereket akkor sem, amikor veszteség éri őket, vagy hirtelen kell egy temetést megszervezniük. Azt gondolom, hogy egy temető jó kézben van a plébániánál, melynek gazdasági hátterét az egyházmegye biztosítja.

Milyen feladatokat látsz el ügyvezetőként?

Egy hosszútávon fönntartható szervezet létrehozásával, fölépítésével vagyok megbízva, amelynek nonprofit megközelítéssel kell ellátnia azt a feladatot, hogy az egyházmegyében a temetői törvénynek megfelelő, gazdaságilag átlátható, igényes, rendben lévő temetők működjenek. Egy olyan elkötelezett csapat megszervezése is része a feladatomnak, amely aztán az egész egyházmegyében szép eredménnyel tud dolgozni. Kihívás az, hogy már most nagy távolságok vannak az üzemeltetett temetők között, és nem tudunk mindenhol személyesen ott lenni. De más módokon, telefonon, emailen keresztül elérhetőek vagyunk, illetve igyekszünk olyan együttműködést kialakítani, ami végső soron a hozzátartozóknak is a legegyszerűbb ügymenetet biztosítja.

Hogyan tekintesz erre az új feladatra, szerepkörre?

Izgalmas szakmai kihívásként, hiszen más az, amit az ember az egyetemen tanul a logisztikáról, az üzleti tervkészítésről vagy a stratégiaalkotásról, és más az, amikor van egy induló igénycsomag, vannak öröklött problémák, megszokott működésmódok, és ezekből kell jobb, ütésállóbb működést kifejleszteni, amely nem dől össze az első változástól vagy áremelkedéstől. Ezenfelül élvezem azt, hogy sok helyre ellátogatok, és sokféle embert megismerhetek. Megtisztelő és inspiráló a bizalom és a felelősség, amivel ez a szerep jár. Feladatom, hogy az Egyházmegye hosszútávú tervével összhangban előrelássam a szükséges lépéseket és gondoskodjam arról, hogy színvonalas módon, harmonikus csapatmunkában tegyük meg őket.

Milyen jellegű panaszok érkeznek, hogyan orvosoljátok ezeket?

Döbbenetes tapasztalat számomra, hogy mennyi szemét gyűlik össze a temetőkben. Csak tavaly szeptemberben és októberben közel 40 tonna hulladéktól szabadítottunk meg három-négy temetőt, tehát gyakorlatilag temetőnként mintegy tíz tonna szemétről van szó. Idén januárban is érkezett egy panasz, hogy már hegynyi szemét gyűlt össze az egyik temetőben, ezért a munkatársam közreműködésével egy nap alatt, megfeszített munkával öt tonna szeméttől szabadítottuk meg a temetőt. Öröm volt, hogy ugyanaz a személy, akitől a panasz érkezett, köszönőlevelet is írt, melyben háláját fejezte ki felénk, hogy ilyen gyorsan léptünk.

Ezenfelül sok esetben előfordul, hogy nagy értékű síremlékeket fenyeget egy-egy rossz állapotú, elöregedett fa, tehát a veszélyes fákról is gondoskodnunk kell. Előfordult már, hogy egy plébános a favágás megszervezésében kért tőlünk segítséget. Jellemző panasz továbbá a temetői lopás, és nemcsak mécsesek vagy koszorúk tűnhetnek el, hanem akár síremlékek is. Betöréssel is kellett már foglalkoznunk. Ezenfelül kialakulhatnak konfliktusok például annak kapcsán, hogy a vállalkozó rossz helyre teszi a síremléket, vagy rátolja a szomszéd sírra, és az is gyakori jelenség, hogy egy régi sírkő rádől a mellette levőre. A kerítések állapota és helyretétele folyamatosan fölmerülő téma, emellett a temetői utakat karban kell tartanunk, a növényzetet gondoznunk kell, tavasztól őszig pedig a fűnyírás egy szintén energiát igénylő feladat.

Közösen a rendezett, tiszta, lélekemelő temetőkért! – ki tudnád kérlek fejteni víziótokat a mottótok alapján? Milyen temetőket képzeltek el?

Amióta ügyvezető lettem, szívügyemmé vált a temetők szépsége. Elképzelésem szerint a temetők emlékkertek, olyan helyek, melyek méltó környezetet biztosítanak ahhoz, hogy a hozzátartozók az elhunytakra emlékezzenek. Nem minden településen van park, de úgy gondolom, a temetők közparkként is funkcionálhatnak, természetesen figyelembe véve a helyi adottságokat; sok temető rendelkezik a ravatalozó körüli üresebb, felhasználható területtel, amelyet kertgondozással, zöldterület-fejlesztéssel látogathatóvá lehet tenni.

Számomra kedves a temetőüzemeltetési feladatkör összefüggése a teremtésvédelemmel; egyfajta édenkert megjelenítési lehetőséget is látok a temetőkben, hogy azok olyan módon újuljanak meg, hogy jó legyen ott időt eltölteni, és az ember szívesen menjen oda megemlékezni a szeretteiről, imádkozni értük. A mottóban szereplő lélekemelő szó pedig azt a reményünket fejezi ki, hogy hátha az Úristenhez is közelebb kerül az, aki a temetőbe ellátogat. Szeretnénk a szabad ég alatt egy csöndes és szép helyet biztosítani a szemlélődéshez, a Jóistenhez való kapcsolódáshoz.

Egy pozitív válaszról már beszámoltál, milyen további visszajelzések érkeztek még a munkálatok megkezdése nyomán?

Január elseje óta felelek ezért a vállalkozásért, és munkám kezdetén ellátogattam azokhoz az atyákhoz, akiknek a temetőit már üzemeltetjük, hogy megkérdezzem őket az eddigi tapasztalataikról. Elmondták, hogy nagy segítség, hogy nem csak az ő gondjuk a temetőkkel kapcsolatos ügyek intézése, ugyanakkor vannak még olyan kérdések, melyeket kezelnünk kell. És mivel az egyházmegyei temetőüzemeltetés egy útkereső műfaj, szorosan egymásra vagyunk utalva, ezt pedig akkor tudjuk jól megélni, ha a kommunikáció gyakori és közvetlen. Nagyon fontosnak tartom azokat a visszajelzéseket, amelyek a további korrekcióról szólnak, hiszen ezek alapján tudjuk igazítani a működésünket, hogy betöltsük azt a szerepet, amiért az egyházmegye létrehozott minket; tehermentesítsük a plébániákat, és ne a gondokat sokasítsuk.

Amikor valami változás történik, gyakori emberi reakció az ellenkezés, a félelem. Több plébánia felől érkezett panasz, hogy a temetőüzemeltető megjelenése díjemeléssel járt. Jelenleg olyan időszakot élünk, amikor minden drágul, és mi is óriási költségekkel szembesültünk, amikor a vállalkozás üzleti tervét összeállítottuk, hiszen a hulladék elszállítása, leadása, a kukásautó üzemanyagköltsége, továbbá a munkabérköltségek nem kis tételek. Ezeknek a finanszírozását a temetésenként szedhető üzemeltetési díjakból állítottuk össze.

Hogyan kerülnek új temetők az üzemeltetés alá?

Egyházmegyénk plébánosaival megismertettem már a cégünket, és feladatom, hogy további kapcsolatokat építsek ki; jelenleg tíz temetőt üzemeltetünk, de a cég nem ezért jött létre, hiszen az igényfelmérési előzetes kérdőívvel nagyságrendileg 90 temető került a látóterünkbe. Ahogy említettem, több településen nagyon szép együttműködés alakult ki a helyi önkormányzattal, és ezt nem is akarjuk megbolygatni. Ugyanakkor meglepő volt látni, hogy bár a szükség hívta életre a Temetőüzemeltető ötletét, amikor konkrét megoldási javaslattal jelentkeztünk, sok plébániának kételyei támadtak, vagy úgy tűnt, mintha már nem is lennének problémáik. Ez is lehet egy természetes emberi reakció, de azt gondolom, szemléletváltásra van szükség; ami eddig a plébánia saját dolga volt, az most egyházmegyei szintű megoldást kap. Kell, hogy lássuk a nagyobb képet, és a szolidaritást megvalósítva a jól működő temetők bevételéből részesüljenek az önmagukban esélytelen temetők is. Azt gondolom, hogy akkor van értelme ennek a vállalkozásnak, ha minden katolikus plébánia rá tud támaszkodni, és a temetőket át tudjuk venni; egyházmegye szerte nagyjából 50 temető üzemeltetésére készülünk.

Célotok tehát az, hogy még több plébániát tehermentesítsetek a temetők üzemeltetésének átvételével, így márciustól újabb három temető került hozzátok. Emellett milyen terveitek vannak még a jövőre vonatkozóan?

Így van, idén további temetők üzemeltetését szeretnénk átvenni. Célom, hogy a temetőket egyre szépülő környezet vegye körül, ezért gondolkozom azon, hogyan tudnánk együttműködni más szervezetekkel, vagy akár az egyházmegye más munkatársaival. Van például egy teremtésvédelemmel foglalkozó diakónus, vele érdemes lenne arról egyeztetni, hogyan tudjuk a temetőben keletkezett zöld hulladékot külön kezelni, újrahasznosítani. A temetőkben már idén húsvétra faültetési programmal készülünk, ami reményeim szerint kézzelfogható és maradandó jele lesz a megújulásnak. Nagy lehetőséget látok ebben, és szerintem érdemes új szemlélettel gondolni a temetőkre, ahol a minket körülvevő természeti környezet iránti felelősségvállalásunk is konkrétan meg kell, hogy jelenjen! A fenntarthatóságot is igyekszünk megvalósítani a működésünkben, mind a folyamataink, gazdálkodásunk és a zöldterületek vonatkozásában is.

További fontos vetület, hogy a temetőüzemeltetés mentén létrejön egy olyan szervezet, ami alkalmas lehet akár más üzemeltetési feladatok ellátására is. Tapasztalom, hogy nagyon sok a jószándék, az igyekezet, az évtizedes elkötelezettség, a temetőkért meghozott áldozat. Volt olyan személy, aki azt mondta, hogy már az édesapja is a plébánia mellett segített, és a temető ügyét mindig is a szívén viselte a családja. A megbízatásommal egyházmegyei szinten vesszük át a stafétát, és érzem azt, hogy van mögöttünk egy múlt, amire építkezhetünk. Ezzel együtt emberi kapcsolatok is épülnek, tulajdonképpen egyfajta kulturális örökséget viszünk tovább. Nagyon sok kincsünk van, például a szerzetesek sírjai, katonasírok, ismert emberek történelmi jelentőségű sírjai. Az üzemeltetés minden egyes területe tartogat tennivalókat kis induló cégünk számára.