A konferencia témáját többek közt a Római Kúria újjászervezéséről szóló Praedicate Evangelium címmel megjelent apostoli konstitúció ihlette. A Ferenc pápa által 2022. márciusában közreadott dokumentum összegzi a Kúriában megvalósult kilenc éven át tartó markáns szervezeti átalakítást. A résztvevők meghallgathatták Michael Wallace Banach érsek, apostoli nuncius nyitó gondolatait is az apostoli konstitúcióról, majd a dokumentumot szervezetfejlesztési szemmel Guba András SchP elemezte. A nap további előadói jelenleg is folyamatban lévő vagy nemrégen zárult szervezetfejlesztési folyamatokba, azok módszertanában és kihívásaiba nyújtottak betekintést. Mindenkire jellemző volt, hogy őszintén beszélt tapasztalatairól és kihívásairól.

A magyarországi szerzetesrendek egyértelműen úttörői itthon az egyházi területen zajló fejlesztéseknek. Bemutatásra került a pannonhalmi bencés közösségben 2017-ben elindított folyamat, amelynek célja nem kevesebb volt, mint 27 év után egy apátválasztás alapos előkészítése. Koncz András egyházi fejlesztő és Bajnóczy Szilvia Sára CB szerzetesközösségek fejlesztési tapasztalatairól beszéltek. Koncz András elmondta, hogy legtöbb esetben fontos cél, hogy a közösség visszataláljon a karizmájához, mint alapvető forráshoz és a közösség alapidentitásához, és azt a jelen helyzetére aktualizálja. Az Icon’s-Hungary nevű fejlesztő- és tanácsadó szervezet képviseletében Fedor György a görögkatolikus kispapképzés és szemináriumi élet fejlesztésének a folyamatáról beszélt. Heizer Tamás baptista lelkész a protestáns gyülekezetek mellett szerzett eddigi tapasztalatait osztotta meg. Süveges Gergő a Natural Church Development (NCD, Természetes Közösségfejlődés) magyar képviselőjeként arról beszélt, milyen segítséget tudnak nyújtani ahhoz, hogy egy krisztuskövető közösség – tartozzon bármelyik felekezethez – egyre egészségesebben működjön.

A Váci Egyházmegyét Hirling Beáta, a Pasztorális Helynökség munkatársa és Gulyás Péter, az Egyházi Fejlesztők vezetője képviselte, akik a Váci Egyházmegyében 2020-ban elindított 20 éves stratégiához kapcsolódó fejlesztési folyamatról számoltak be. Ennek célja az volt, hogy az egyházmegye meg tudja fogalmazni saját jövőképét, amely igazodik az egyházmegye 2019-ben felszentelt új püspöke, Marton Zsolt víziójához. A tervezőmunka közel egy évig négy munkacsoportban zajlott az alábbi témákban: intézmények, lelkiség-misszió, plébániarendszer, hivatásgondozás és képzések, amelyekben az egyházmegye papjai, diakónusai és világi munkatársai is részt vettek minden szakterületről. Ezen csoportokkal párhuzamosan „papi párbeszéd” csoportokat hoztak létre. A közös munka eredményeképpen megfogalmazták az egyházmegye küldetésnyilatkozatát, alapértékeit és a 2040-ig megvalósítandó általános célokat. A munka további szakaszában meghatározták a 2030-ig elérhető hosszútávú, majd a 2021-23 között elérhető közép- és rövidtávú célokat és az ezekhez kapcsolódó cselekvési tervet. A folyamat egyik legfontosabb közvetlen eredménye volt a Pasztorális Helynökség felállítása, több területen képzések elindítása, valamint az ún. központi vagy missziós plébániák megszervezésének elindítása. A hosszútávú terveket az egyházmegye munkatársai a szinodalitás jegyében valósítják meg.

Gulyás Péter és Hirling Beáta fejlesztői tapasztalatként megosztották hogyan bomlott ki a folyamat és lett a tervezésből kísérés, milyen fontos a folyamat sebessége, a fejlesztői közelség-távolság kérdése, és hogy egyeztetve legyen az egyházkép. "Azt valljuk, hogy a könnyen és gyorsan változó világban a 2040-es célokig akkor jutunk el, ha napi 20-40 percet agilisan, megértve a mindenkori „itt és mostot”, az egyházmegyei víziónk irányába mutató cselekvésekkel töltjük."- mondták el.

A nap végén kerekasztal beszélgetésre került sor, ahol az előadók reflektálhattak egymás projektjeire és válaszolhattak a prezentációkhoz kapcsolódó kérdésekre. Ezek között felmerült, milyen nőként részt venni a folyamatban, valamint az, hogyan lehet megteremteni az egyensúlyt a spiritualitás és a szervezetfejlesztés között. Hogyan lehet elkerülni, hogy a „lelkizés” ellehetetlenítse a fejlesztési módszereket ill. azt, hogy a megdolgozandó szervezetre ne pusztán civil szervezetként gondoljanak a folyamat szereplői. Hirling Beáta szerint egy-egy plébánia fejlesztési alkalmain nagyobb meglepetést kelt a hívek között maga a tény, hogy „világi” módszerekhez nyúlnak, mint az, hogy ebben a folyamatban nők is részt vesznek. Az egyházközségekben – pl. a központi plébániák létrehozásakor – döntő szempont, hogy a hívek mennyire érzik magukénak a plébániát, és készek-e tenni is a közösség építéséért, vagy csak szolgáltatóként tekintenek az Egyházra.

Arra a zárókérdésre, hogy ki mit tekint sikernek ebben a munkában a kerekasztal nyolc szereplője nyolcféle választ adott. Többen említették, hogy a fejlesztés tényének és a szakembereknek az elfogadása is siker, ha valóban partnernek tudják őket tekinteni. Beáta az alábbi képet osztotta meg a szakemberekkel és érdeklődőkkel válaszként: „Több ember pakolja a téglát egymás mellett egy építkezésen, mindenkinek felteszik a kérdést, mit csinál. Az első azt válaszolja, pakolja a téglákat. A második azt, hogy falat épít. A harmadik azt válaszolja, ő katedrálist épít.” A fejlesztő számára tehát az a siker, ha a közösség felismeri: nemcsak azért vesznek részt a folyamatban, hogy elvégezzék a feladatot vagy azért, hogy jobban csináljanak valamit, hanem azért, hogy újra felfedezzék, hogy ők mind azért vannak jelen, hogy katedrálist építsenek – együtt.

Képek: Sapientia SZHF