Az egyház ősi hagyománya alapján nagypénteken nincs szentmise, a templomban az előző esti szertartást követően lecsupaszított, üres oltár fogadta a híveket. Ezen a napon az Egyház Krisztus kereszthalálára és sírba tételére emlékezik. A megemlékezés mai formája az olvasmányokkal, a szenvedéstörténet felidézésével, a kereszthódolattal és az ünnepélyes egyetemes könyörgésekkel már a 7.századra kialakult és ahol csak lehetett, annak kezdetét az Úr halálának időpontjához,  délután 3 órához igazították.

Az evangélium Jézus szenvedéstörténetét hozta elénk János evangélista szerint, amelyet a Váci Székesegyház kórusának tagjai énekeltek.

A szentbeszédet Molnár Zsolt, váci plébános mondta. A homília elején rámutatott, hogy az evangélista nem részletezte Jézus szenvedését, mert nem a szánalom felkeltése volt a célja, hanem az, hogy a passiót hallgatva Krisztust jobban megismerje és hitre jusson a hallgató, és kapcsolatba kerüljön Jézussal. „Nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy megnézzük mi van a szenvedéstörténet mögött, hogy megértsük, mi az a szeretet, ami erre a súlyos áldozatra késztette Jézust. Majd önfeláldozását vonatkoztassuk magunkra, azaz tudatosítsuk magunkban, hogy személyesen értünk is meghalt a kereszten azért, hogy életünk legyen.”

Jézus elítélése és keresztútja során sokan kerülnek kapcsolatba vele és mindenki másként viszonyul hozzá. Vannak, akik ellenségesen viselkednek vele, vannak, akik hívő lélekkel és aggodalommal telve figyelik sorsát. Pilatus akarja rettenteni a zsidókat, ezért hagyja, hogy Krisztust kivégezzék. A tábla, ami „Jézus a zsidók királya” felirattal három nyelven felkerül Jézus keresztfájára bár az elítélés okát rögzítette elsősorban, valójában próféciává vált. Hiszen Krisztus király volt és örökké az is marad. A táblával együtt azt üzeni: minden szenvedés ellenére Ő uralkodik.

Mindenki a maga módján viszonyult a kereszten függő Jézushoz és szenvedéséhez, és másként szólította meg. A katonák gúnyolták, a főpapok csodára szólították fel, a bal lator a saját szenvedésétől akar megszabadulni ezért felszólítja, hogy mentse meg őket. Egyedül a jobb lator szólította meg őt hittel és ezért Jézus neki válaszolt csak megígérve, hogy még aznap vele lesz a paradicsomban. A jobb latornak fontos volt, hogy kapcsolatba kerüljön Jézussal és ezért Jézus ezzel az ígérettel ajándékozza meg. „Számunkra is az a központi kérdés, hogy felismerjük-e Jézust halálában és feltámadásában. Elfogadjuk-e, hogy Ő életünk megváltója, akarunk-e kapcsolatban lenni vele. Minél jobban törekszünk arra, hogy felismerjük őt, annál jobban tudjuk követni őt és vele együtt kérhetjük majd, hogy rólunk is emlékezzen meg ha eljön az Ő országa.” – zárta szentbeszédét Molnár Zsolt atya.

A szentbeszédet követően hangzottak el az egyetemes könyörgések, amelyek ezen az ünnepen tíz meghatározott szándékra szólnak: az Anyaszentegyházért, a Pápáért, a püspökért, a papságért és a hívekért, valamint a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidó népért. Az Egyház közbenjár azokért, akik nem hiszen Krisztusban és azokért, akik nem hisznek Istenben, valamint a világi vezetőkért és végül a betegekért, szenvedőkért.

A könyörgéseket követően került sor a kereszthódolatra, amelyet először a papság és az asszisztencia végzett el, majd a hívek fejezték ki tiszteletüket Krisztus keresztje előtt.

Nagypénteken nincs áldozatbemutatás, de a hívek ebben a szertartásban is találkozhatnak Jézussal az oltáriszentség vételekor. A zárókönyörgés után az asszisztencia teljes csendben hagyta el a templomteret, hogy a hívekkel együtt a feltámadási ünnepig a sírban nyugvó Jézus értünk vállalt áldozatán elmélkedjen.

A szertartáson preklasszikus motetták hangzottak el a Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusa előadásában, vezényelt Varga László.