A Katolikus Egyház legnagyobb ünnepe a Húsvét, amelynek csúcspontján Krisztus feltámadását ünnepeljük. A hagyomány szerinti vigília szertartás szombaton este sötétedéskor kezdődik. Ennek a szimbólumokban nagyon gazdag szertartásnak a középpontjában a feltámadt Krisztus áll, aki győzedelmeskedett a halál felett és megszerezte számunkra az életet. A szertartás, amelynek felépítése már a 4. századra kialakult, négy részből áll: a fényünnepből, az ige, a keresztség és az eucharisztia liturgiájából. Ezek mindegyike külön-külön is az üdvösség titkairól szól.

A nagyszombati szertartás a tűz szentelésével vette kezdetét a templomtéren kívül. Erről a megszentelt tűzről gyújtották meg a húsvéti gyertyát, majd erről a Krisztust jelképező gyertyáról terjedt tovább a fény a hívek kezében lévő gyertyák segítségével mindenhol a templomban ezzel is üzenve: a fény, Jézus velünk van újra. Az „Exultet”, azaz húsvéti örömének az egyház egyik legszebb himnusza, amely megénekli a szabadítást, Krisztus feltámadását és örökké tartó dicsőségét.

Az igeliturgiában elhangzott ószövetségi olvasmányok végigvezették a híveket a teremtéstörténettől az Egyiptomi szabadulásig megmutatva, hogy Isten mindig ott állt az ember mellett és bűnös voltában is irgalmas szeretetét kínálta neki.

Balázs Pál atya szentbeszédében elmondta, hogy a húsvéti szent liturgia nemcsak emlékeztet bennünket Isten valamennyi ígéretére, hanem át is élhetjük azokat. Isten arra hív valamennyiünket, hogy értelmünkbe, szívünkbe hittel fogadjuk be Isten valamennyi ajándékát, és ünnepeljük meg azokat. Majd a húsvéti idő három kulcsszaván keresztül vette végig ezeket az ajándékokat.

Az első ilyen kulcsszó a Passióban nagypénteken elhangzott „Beteljesedett.” (Jn 19,30) „De mi is teljesedett be…? Nemcsak az ember Jézus földi élete teljesedett be, hanem Istennek a teremtésben elkezdett valamennyi műve. Isten valamennyi ígérete beteljesedett. És még valami: emberi nyelven szólalt meg az Isten, és valódi Jótevőként köztünk élt.” Jézus korabeli követőihez hasonlóan mi is arra vagyunk meghívva, hogy felismerjük Jézusban az Istent és kövessük őt cselekedeteinkben.

A második kulcsszó a feltámadást követően akkor hangzott el, amikor a megrémült és irányt vesztett tanítványokkal találkozott: „Békesség nektek!” (Jn 20,19) mondta nekik. „Ezek sokkal több szép és kedves üdvözlő szavaknál, mert kettős bizonyító erővel bírnak: meghaltam, de föltámadtam és íme élek; a másik pedig, hogy Isten országának békességét hoztam el nektek.” Ne aggodalmaskodjunk tehát, a feltámadt Jézus itt van és lesz mindig velünk.

A harmadik kulcsszó már a húsvéti időt lezáró Pünkösdöt vetítette előre: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22). „Az Ige azért testesült meg, hogy az ember üdvösségének egyetlen akadályát elhárítsa; és ez az akadály a bűn. Jézus a kereszten legyőzte a gonoszt, adósságlevelünket kifizette, feltámadásával pedig kinyitotta a mennyország kapuját, de ezt a felfoghatatlanul nagy ajándékot a szabad akaratú embernek el kell tudni fogadnia. És ez nekünk embereknek nem könnyű dolog. Az apostoloknak sem volt az, ők sem voltak kivételek. Ezért Jézus szinte parancsba adja nekik, hogy: Vegyétek a Szentlelket! Ezzel azt mondja ki Jézus, hogy a Szentlélek nélkül semmire sem fogtok menni. Vegyétek a Szentlelket, hogy tovább tudjátok adni.” – zárta szentbeszédét Balázs Pál atya. A homíliát követő keresztségi ígéret megújítása is tudatosítja a hívekben, hogy Krisztussal együtt nekünk is meg kell halni a bűnnek és vele együtt feltámadva Istennek kell élnünk.

A szentmise az eucharisztia liturgiájával folytatódott és tette teljessé a húsvéti közösségi ünnepet. A szertartáson Váci székesegyház Szent Cecília Kórusa reneszánsz és klasszikus kórusművek énekelt, vezényelt Varga László karnagy.