A megnyitón megtudhattuk, hogy közel 60-an gyűltünk össze ezen a szép tavaszi napon, 18 különböző településről. Az előadás során arra is fény derült, hogy annak ellenére, hogy ilyen sok helyről érkeztünk, valami, vagy inkább Valaki összeköt bennünket: Jézus mindannyiunkban ott él! Hallhattunk azokról a kihívásokról, amelyek keresztény fiatalként érnek mindannyiunkat napjainkban. A jó hír azonban az, hogy nem vagyunk egyedül a küzdelemben: nagyon sok hiteles emberrel találkozhatunk, a szentekben megláthatjuk a követendő példát, megtapasztalhatjuk a közösségek megtartó erejét, és nem utolsó sorban az Eucharisztiában Jézus önmagát adja nekünk, az életünk részévé akar válni, hogy mi is az Ő életének részévé válhassunk! Az előadás után kiscsoportokban tovább fejtegettük a témát, megoszthattuk egymással gondolatainkat, kérdéseinket.

„Szerintem nagyon jó, hogy ezt a témát választottuk a találkozóra, mert ez egy nagyon komoly és sürgető probléma. Alapvetően a Szentírásban egy korabeli helyzet van leírva az ókeresztény közösségekről, hogy abban az időszakban hogyan tudták azok az emberek megélni a Jézusba vetett hitüket, hogyan tudták Őt követni. Akkor is nagyon nehéz lehetett, de nekünk most máshogy nehéz. Akkor nyíltan szembe szálltak velük, de tudták, mi ellen kell harcolniuk, a mi korunkban azonban, a 21. században a gonosz lappangóan van jelen, meg akarja téveszteni a keresztényeket és az a legnagyobb fegyvere, hogy elhiteti, hogy nem is létezik. Folyamatosan kényelmesedünk el: persze, hiszünk Jézusban, keresztények vagyunk, elmegyünk minden vasárnap a templomba, de közben lehet, hogy teljesen képmutató életet élünk, és ezzel elveszítjük azoknak az embereknek a bizalmát és a tiszteletét, akik felnéztek volna ránk, hogyha mi úgy éljük meg a hitünket, hogy az méltó legyen. Szerintem nagyon fontos erről beszélnünk. Felelősséggel tartozunk Jézusnak is és az Egyháznak is, hogy hitelesen éljük meg a kereszténységet!” (Dorcsi, Kisebb Testvér)

Gyönyörű időnk volt, így semmi akadálya nem volt, hogy felfedezzük a Börzsöny és a Dunakanyar szépségeit. Természetesen a túra közben sem hagytuk abba a mókát: a 8 km alatt több tucat csipesz járt körbe-körbe észrevétlenül. Minden színnek megvolt a maga jelentése: hol népdalokat énekeltünk, hol állatokat utánoztunk, a szerencséseknek pedig megadatott, hogy bármilyen témában kifagassák a KT-kat, feltegyék kérdéseiket.

„Nekem nagyon tetszettek a játékok, meg hogy sok kaja volt, az kifejezetten tetszett. A legjobb az a játék volt, amikor csipeszeket kellett átadni másoknak a különböző feladatok teljesítése után, anélkül, hogy észrevennénk. Nagyon jó a túra is, szép a táj, és sok jó fej ember van itt.” (Andris, résztvevő)

A Kálvárián még egy kalandos számháborúban is részt vehettünk, a fáradtabbak pedig megpihenhettek az árnyékban és folytathatták a beszélgetést a régi és új barátokkal.

„Ami nagyon tetszik, az első sorban az, hogy nagyon jó a közösség, nagyon aranyos emberek vannak, akik próbálnak figyelni mindenkire és bevonni mindenkit. Itt minden arról szól, hogy a közösséget építsük. Az is nagyon tetszett, hogy amikor jöttünk fel a túra alatt, pont a legnehezebb résznél volt rapid-randi, amikor másokkal beszélgettünk és annyira jó volt, hogy elvonta a figyelmünket arról, hogy nehéz az út.” (Lili, résztvevő)

A találkozó zárásaként Márianosztrán szentmisén vettünk részt a helyi hívekkel együtt, amely megkoronázta az egész napunkat. Nagy kegyelem volt, hogy egy gyönyörű Mária kegyhely lehetett zarándoklatunk végpontja. Letehettük minden terhünket, bánatunkat Jézus lábai elé, Mária oltalmába. Az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan mi is felismerhettük, magunkhoz vehettük Őt a szentáldozásban, így örömmel, újult erővel, lelkileg feltöltődve indulhattunk haza.

Úgy gondolom, minden résztvevő nevében mondhatom, hogy igazán tartalmas napot tudhatunk magunk mögött. Az Észak-Dunában újra és újra felfedezhetjük a közösség hatalmas, megtartó és felemelő erejét, hozzánk hasonló fiatalokkal találkozhatunk, akik komolyan veszik a hitüket és igyekeznek hitelesen megélni a kereszténységet a hétköznapokban. Nagy kincs a mai szétszórt, hangos, egyre inkább személytelenebbé váló világban, hogy ilyen nagyszerű közösség tagjai lehetünk!

"Ha Te is megtapasztaltad már mindezt, talán nem is kérdés, de ha netán még nem találkoztál az Észak-Duna fiatalos, vidám, Jézusra figyelő közösségével: gyere, légy részese!

Várunk Téged nyári táborunkba július 3.-8. között Nagymaroson!"