2023. április 23. és május 1. között tartották az első Szent Adalbert hetet Érsekvadkerten. A programsorozatot Szent Adalbert ünnepnapján - amely egyben az érsekvadkerti Szent András templom felszentelésének a napja is (kisbúcsú) - szentmisével nyitotta meg Mohos Gábor, a Budapest- Esztergomi Egyházmegye segédpüspöke. Az ünnepi hét záróeseményére Munkás Szent József emléknapján került sor, melynek keretében újra temették dr. Horváth József kanonok atyát, aki 20 évig szolgált plébánosként a településen. A május elsejei szentmisét dr. Udvardy György veszprémi érsek mutatta be.

Érsekvadkert plébániájának létezése már 1223-ban dokumentumokból kimutatható, ezért és ennek jegyében a plébániai közösség 800 éves fennállását a település jelenlegi lakói jubileumi programsorozattal ünnepelték, jelezve a külvilág felé azt, hogy közösségben lenni jó.

A nyitó napon Mohos Gábor Prága Szent Adalbert életpéldájáról elmélkedett, kiemelve: „hiába van meg földi szempontból látszólag mindenünk, ha az Isten kimarad mindennapjainkból, nem lehetünk igazán boldogok. Merjünk hát a semmivel nem pótolható imádságban Istenre hagyatkozni, mint tette azt annak idején Prága püspöke, aki felépült korának gyógyíthatatlan betegségéből. Nekünk is nyitottnak kell lennünk az isteni szóra, akár az internet világában is” – mondta a püspök.

A liturgiát követően a nyitó napon a hittanosok színdarab keretében elevenítették meg a hittérítő Adalbert püspök életét. Ezt követően az ünnepi hét minden napja külön tematikus nap volt, így helyet kaptak a kalászosok, a karitász munkatársak, a Kolping család, de volt roma pasztorizációs találkozó, filmvetítés Ferenc pápáról, verses-zenés est, illetve minden nap volt szentmise. Április 30-án pedig a plébánia közössége a budapesti pápai szentmisére szervezett zarándoklatot.

A programsorozat a május 1-i szentmisével zárult, melynek keretében újratemették a település egykori plébánosát, dr. Horváth József kanonokot. A szertartás és a temetés főcelebránsa dr. Udvardy György érsek volt.

Az érsek beszédében utalt a pápa Budapesten elhangzott szavaira, a jó pásztor jellemzőire és felelevenítette személyes kötődését a néhai plébánoshoz. „Ez az újratemetés egyben a hit, a hála és a gondoskodás élő voltát jelzi a közösség életében, mely a múltjának ismeretében szándékozik jövőt építeni. Ehhez tudatában kell lennünk, hogy az Isten Jó pásztor módján gondoskodik a „nyájáról”, az Atya úgy is gondoskodik rólunk, hogy nevünkön szólít, megvéd és a tiszta forráshoz vezet minket. Mint egykori káplánja nyugodtan mondhatom, hogy József atya sok jópásztori tulajdonsággal rendelkezett. Ismerte a rábízottokat, a nevükön is szólította és köntörfalazás nélkül kimondta azt, amit a jóról és rosszról gondolt az adott pillanatban. Nem értettem akkor, miért tart minden vasárnap, a litániát követően katekézist híveinek. Megmutatta az ezzel kapcsolatos, akkor is életben lévő Esztergomi zsinati határozatot, melynek szellemében lelki táplálékkal látta el az őt hallgatókat, még azokat is, akik esetleg ártó szándékkal voltak jelen tanításán azokban az időkben. Egyértelművé vált ezzel magas fokú egyházi elkötelezettsége, vallotta: azért jött, hogy élete legyen a reábízottaknak” - hangsúlyozta Udvardy György.

A szertartás záró részében, „Megjöttem, itthon vagyok” című búcsúztató összeállítás hangzott el, ezt követően helyezték végső nyugalomra az érsekvadkerti temetőben. Halálát követően 26 év után teljesült József atya vágya, hogy haza térhetett szeretett települése, családtagjai, munkatársai temetőjébe.

Nyugodjon békében!

***

Horváth József kanonok 20 évig szolgált Érsekvadkerten plébánosként. A fehérvári papi otthonban 1997. 04. 29-én hunyt el, a megyeszékhely Hosszú temetőjében temették el akkor.

Horváth József atyát 1960. 01. 31-én szentelték pappá, majd szentelését követő években budapesti káplánként működött: Vizafogó, Vörösmarty út, Zugliget, a belvárosi Szent Mihály templom, Thököly út, Szent Rita, Tabán és Krisztinaváros híveit szolgálta.

1971-ben, 38 évesen lett érsekvadkerti plébános. Káplánjaival egyetértésben közösen tanították a híveket arra, hogyan tudják megtartani legnagyobb kincsünket: a hitet. Az ifjúsággal foglalkozó fiatal kollégáit villámhárítóként védte az akkori rendszer zsarnokságával szemben, még akkor is, ha napi vendégévé vált a plébánián, az AEH, papi körökben csak „bajuszos püspöknek” titulált hivatalnoka. A rengeteg szorongatás miatt megbetegedett és két évi kántorházban lakást követően, 1993-ban a fehérvári papi otthon lakója lett, viszont onnan is figyelemmel kísérte szeretett híveit.

Fotó: Kristók János