Megtiszteltetés! Ez az egy szó jut eszembe, ha visszagondolok a pápalátogatásra.

Megtiszteltetés, hogy meglátogatta Magyarországot, hogy meglátogathattuk őt az eseményeken. Annyi bátorítást, tanítást, erőt, hitet, legfőképp boldogságot, szeretetet, és kedvességet hagyott itt a nemzetre. Köszönjük, Ferenc pápa!

Több meghatározó élményem maradt meg a két eseményről, amin részt vehettem.

A Forrásponton, amikor megérkezett a Szentatya és fent ült már a színpadon, az egész aréna állva tapsolta Ferenc pápa jelenlétét. Percekig ez történt, míg végül ő intett Palánki püspök úrnak, hogy kezdődjön a köszöntője.

A Szentatya valóságosan élvezte a 11 ezer fiatal részvételét. Régen volt már ennyi fiatal között. Döbbenetes volt, mikor a beszédében megerősített minket, hogy „Isten nem elítélni akar, hanem megbocsájtani. Ezt őrizzétek meg a fejetekben, a szívetekben, hogy Isten mindig megbocsájt. … ISTEN MINDIG MEGBOCSÁJT! ” – minden nap eszünkbe juthat, és talán könnyebben bocsájtunk meg egymásnak is. Azt gondolom, hogy minden fiatal, aki hallotta a Szentatya tanítását-bátorítását, azt a nagy hitet vihette haza, amit szinte kézzelfoghatóan adott át nekünk Ferenc pápa.

A másik megható élményem pedig a pápai szentmise végén a magyar himnusz éneklése volt. Több százezer ember egyszerre, extázisban énekelte „Isten áldd meg a magyart”. (Ferenc pápa utolsó magyar mondata is ez volt.) Zengett a Kossuth tér. Körülöttem idős, fiatal, talán az ország másik végéből érkezett ember, de személyében ott volt a haza szeretete, így énekeltük hangosan a mi Himnuszunkat! Nagyon megható volt!

(Kollár Péter, Észak-Duna)

*

Nekem pénteken volt szerencsém részt venni az eseményen, a Bazilikánál. Örökre szóló élmény volt már a várakozástól kezdve. Ahogy megérkezett Ferenc pápa hatalmas taps fogadta, és éreztük, hogy mindenki szíve ragyog. Nagyon megható volt! Hálás vagyok, hogy ott lehettem!

(Revóczi Fanni, Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség, média)

*

Imám meghallgatásra talált.

A Bazilika előtti téren vártam a Szentatyát pénteken.

Már az is csoda volt, hogy ott lehettem, hát még a közeli helyszín! Nagyon hosszú ideje imádkoztam ezért a találkozásért. Aztán megérkezett és én azt gondoltam, de jó azoknak, akik bent lehetnek Vele a Bazilikában… és akkor megtörtént a csoda. Láttam, amint lejön a lépcsőn és olyan volt, mintha személyesen nekem integetne. Aztán elvonult a közelemben. Hatalmas lelki élmény volt a prédikációja és a jelenléte. Köszönöm, hogy ott lehettem!

(Bajnóczy-Kovács Edina, forrásszervező, Váci Egyházmegyei Ifjúsági Iroda)

*

Nem számítottam arra, hogy a Ferenc pápával való találkozás lelkileg ekkora hatással lesz rám. Valóban megtapasztaltam azt, hogy magát Krisztust hozza el nekünk – szeretetével, a mindannyiunk iránti nyitottságával, derűjével, azzal a végtelen alázattal és egyszerűségével, ahogy közöttünk volt ebben a három napban. Úgy érzem, felrázott a kényelmemből, hogy igenis merjek „nyitott kapuvá” válni, hiszen csak így tudom megtapasztalni azt a szeretetet, amivel Ő akar megajándékozni.

(Varga Csilla Lujza, Váci Egyházmegyei Ifjúsági Lelkészség, Kovászoló képzési koordinátor, irodai koordinátor)

* 

A 2021-es NEK pápai miséjén megélt élmények után úgy döntöttünk családilag, hogy a Kossuth téri misét választjuk a pápalátogatás programjából. Egyéves kisfiunkkal nem akartunk bezsúfolódni a tömegbe, ezért a Szabadság téri kivetítőkön követtük a szentmise eseményeit. Bár Ferenc pápát csak képernyőn láttam, mégis nagy hatással volt rám ennek „a kis, tolószékes öregembernek” a szeretete. Csodálatos élmény volt együtt ünnepelni Ferenc pápával és több százezer emberrel a Feltámadt Krisztust.

(Kuris Tibor, Ipoly)

*

Csak a misére sikerült kijutnom. Azt tudom kiemelni, hogy jó volt jelen lenni és látni, megtapasztalni azt, hogy milyen sokan vagyunk keresztények.

(Bendzsi, Zagyva)

*

Őszintén megmondom, Ferenc pápa április végi látogatására nem igazán készültem. Lekötött a közelgő vizsgaidőszak réme, a különböző egyéb elfoglaltságaim, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy hipp-hopp, landolt a Szentatya Budapesten, és hirtelen minden Róla szólt. Talán pont amiatt, hogy „felkészületlenül” és elvárások nélkül érkeztem meg az események sorozatába, hihetetlenül eufórikusan, és 3 méterrel a felhők felett lebegve éltem meg a pápa budapesti tartózkodását. Szombaton az arénában több közösségemmel, köztük dél-dunás barátaimmal egy nagy csapatba összeverődve vettünk részt a Forrásponton.

A sok-sok ismerős már megadta az alaphangulatot, amit aztán az egekig emelt a Szentatya egyszerű kedvessége, közvetlensége, és az a hatalmas jóság, szeretet és nyugalom, ami áradt belőle.

Úgy szólt hozzánk, hogy minden szavának külön jelentősége volt, egyszerűen, követhetően és – a nyelvi akadályoktól eltekintve – jól érthetően beszélt, valóban mintegy hidat emelve föld és ég közé. A beszéde alatt végig mosolyogtam, nevettem, és bár nem vagyok különösebben érzékeny típus, bizony időnként nekem is a „lelkemig hatoltak” a szavai – hogy költői vénámat is megcsillogtassam egy kicsit. Nagyon különleges pillanat volt ez az együtt töltött óra, és óriási lelki töltetet, bátorítást adott. Ferenc pápa távozása után egy szentségimádással zárult az esemény, ami után többekkel az fogalmazódott meg bennünk, hogy ha az Úr jelenlétében többezer fiatal harsogja, hogy „Életünk Krisztus, alleluja”, az egyszerűen felemelő, erőt adó és pont. Lehet magyarázni, lehet kritizálni, lehet ellentmondani, de a lényegen nem változtat. Fantasztikus élményt kaptunk szombaton.

Vasárnap hajnali fél ötkor álmosan, még az előző napi élményekkel telve vágtunk neki a Dabasról a fővárosba vezető mintegy 40 km-nek, ismét közösen barátokkal, egyházközséggel. Nagy szerencsénk volt, mert – ahogy az ismert mondás tartja – aki korán kel, a pápai misén ülőhelyet nyer. Így a Kossuth téren kialakuló szardíniáskonzerv-effektusból mit sem érzékelve, az egyre magasabbra kúszó Nap meleg sugarait élvezve vártuk, hogy megérkezzen a főszereplő. A felvezető műsor, rózsafüzér és különböző zenei műfajok jól megalapozták a hatalmas tömeg hangulatát, és 9 óra körül már mindenki igazán átszellemülve lelkesedett és integetett a kordonok mentén, ahogy Ferenc pápa megérkezett a térre. A pápai misét ugyancsak az eufória, az öröm, az emelkedettség jellemezte. A Szentatya – bár láthatóan megfáradt a mögötte álló két nap sűrű programjától – közvetlenségéből és kedvességéből mit sem veszített. Prédikációja egyszerű, érthető, mindannyiunkhoz, és mindannyiunk szívéhez szóló volt. Megindító volt tapasztalni a szeretetét irántunk, és hogy mennyire ismeri a magyar népet, történelmünket, lelkünket, az „esszenciánkat”. Óriási élmény volt a százezres tömeggel együtt imádkozni, énekelni, és fürödni a Jóisten szeretetében, ami sugárzott Ferenc pápából. Sokunk nevében mondhatom: szinte lebegve mentünk haza.

A pápalátogatás tanulsága számomra – még ha kicsit közhelyes is – a mottóval összefoglalható: Krisztus a jövőnk. Előzetesen nem igazán tudtam mit kezdeni ezzel a mondattal, de Ferenc pápa gondolatai teljesen más megvilágításba helyezték: ez tényleg ilyen egyszerű. Jézussal, és csak Jézussal lehetünk boldogok, és ez a legalapvetőbb igazságunk. Lehet máshogy is, de nekünk itt a kulcs ahhoz az élethez, amire mindannyian vágyunk. Használjuk ezt a kulcsot!

(Pásztor Bendegúz, Dabas, Dél-Duna)

*

Köszönjük!

Fotó: mente.hu, origo.hu