Annamária: Méltóbb befejezése a húsvéti ünnepkörnek nem is lehetett volna Bugyin, mint az idei pünkösdi hangverseny. Egyházközségünkben rég nem volt ilyen mély, értéket adó, lelkeket formáló közösségi esemény. A Szentlélek valóban működött: minden ment olajozottan, összhangban és nem csak zeneileg! Én teljesen úgy éreztem magam, mintha az első pünkösd helyszínén lennék: bár sokfelől zarándokoltak Jeruzsálembe, többféle nyelven beszéltek, mégis mindannyian megértették Péter apostol beszédét.

Hangversenyünkön is több helyről jöttünk, többféle nehézségű és műfajú énekek csendültek fel, mégis mindez egységben volt, s érezhettük, hogy a "nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." (Róm5, 5). És egymás szeretete is!

Nagyon hálás vagyok a Jóistennek ezért a hangversenyért! De hálás szívvel köszönöm a három énekkarnak: Alauda Ludens, Alsónémedi Magyarok Nagyasszonya és a Szent Adalbert Kórus Bugyiról a szolgálatot és nem csak nekik, hanem a karvezetőknek is: Kas Zoltánnak és Benkó Péternek, hogy felkészítették az énekkarosaikat. És nem utolsó sorban köszönet Finta Lajos atyának, aki a helyszínt biztosította és szavaival még felemelőbbé tette ezt a zenés áhítatot.

Jó időre feltöltődtem lelkileg és remélem, nem csak én voltam így ezzel. Zárásként mi mást is írhatnék, mint amit Bach írt minden szerzeményének a végére: Soli Deo gloria! vagyis: Egyedül Istené a dicsőség!

*

István: Az írás szerint, "És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok… Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala …. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?" (Ap.Csel. 2, 4,7,8)

Bugyin voltunk és majd egy hét távlatából is ez az idézet társul gondolataimban a pünkösdi kórustalálkozóhoz. A találkozón résztvevő kórusok mindegyike egy nyelven, a zene nyelvén dicsérte az Urat. Hallhattunk német, latin, magyar nyelven zengő énekeket és mindegyiket értettük. Éreztük is, mert szívünk, lelkünk szerint szólt az Úrhoz. Köszönet és tisztelet a kórusoknak, minden kórustagnak, hiszen létszámtól függetlenül hittel és hitelesen tolmácsolták a pünkösdi üzenetet.

Minthogy nem kórusvetélkedő, hanem találkozó volt a program célja, nem is gondolok valamiféle sorrendet felállítani a résztvevő kórusok között. Annál is inkább nem, mert erre sem megbízatásom nem volt, sem tehetségem nincs. Nehéz is lenne pártatlanul megtennem, mert a szívem csak-csak "hazahúzna".

Ennek kapcsán egy dolgot azért nem felejthetek. A jobboldali padsorban egy kisfiú ült édesapja ölében. Úgy 4 éves lehetett. Dicséretesen nyugodtan ült jó hosszú ideig. Már-már elkezdett volna izegni-mozogni, mert korának megfelelően türelme vége felé közeledett, amikor a mi kórusunk műsora következett… A kisfiú mozgolódását abbahagyta, kikerekedett szemmel figyelni kezdett és végig csodálkozva hallgatta a mieinket. Mert gyönyörűen szólt az ének és a műsorrend értően változatos összeállítása is áhítattal fogva tartotta. De nem csak a kisfiút, hanem mindannyiunkat is.

A kórusok közös előadása nagyon szép volt. Kérjük az Urat, hogy hallgassa meg az énekben megfogalmazott reménykedést és segítségével valóban: "a béke napja közel" lesz és hamarosan el is érkezik.