Mint nemrég felavatott akolitusnak, sokat jelentett számomra, hogy Zsolt püspök atya egész napos rekollekcióra, „a lelki összeszedettség visszanyerésére és fokozására” hívta össze az egyházmegye akolitusait Vácra. Feleségünket is elhozhattuk, melyet különösen fontosnak tartottam. Közel százhúszan vettünk rész ezen az alakalmon, mely két részből állt, mind a helyszínt, mind pedig a témát illetően.

Az első rész helyszíne a Piarista Gimnázium volt, ahol Papp Miklós atya - a tőle megszokott lendületes és világos stílusában – az Isten és a közvetítés, valamint a szolgálat és a család témájáról tartott előadást. Ami az elhangzottakból leginkább megérintett, hogy az Istent szolgálóknak olyan életstílusa van, melyet a cél határoz meg, egy neki megfelelő életcél, ahova el szeretne jutni. Fontos, hogy szolgálattevőként ne csak jól akarjunk élni, hanem mindig tovább és tovább jutni. Mindent az Úrnak tegyünk, hiszen nem X-et vagy Y-t szolgáljuk, hanem az Urat. Szolgálatunkkal emeljük Isten fölségének dicsőítését.

„Az Istent szolgáló élete legyen „huzatos”! Őrizze a huzatot az Istenről való gondolkodás, a szeretet folyamatos adása, és a liturgia szépségének szolgálata által. Az Isten szolgája nem külön kaszt, hanem olyan valaki, aki odahajol a világhoz Isten szentségével. Az oltár szolgálata és a család szolgálata nem versenyeznek egymással, hanem a kettő egymást segíti. Egymást gazdagítja a házasság és az oltárszolgálat. Ne nyíljék szét a házasság és az oltárszolgálat ollója, hanem együtt fejlődjék a férfi és a nő” – hallhattuk Papp Miklós atyától.

Ezt követték a kiscsoportos beszélgetések, melyek során olyan kérdések kerültek elő, mint például: kik voltak számomra igazán vonzó közvetítői az isteni szeretetnek? Az oltárszolgálat mit ad családi életemhez? Avatásom óta mik voltak az örömeim, nehézségeim a szolgálatomban? A kihelyezett ötletládába az akolitus összetartás, rekollekció, továbbképzés témáiban tett javaslatainkat gyűjtötték össze a szervezők. Lehetőség volt még arra is, hogy a délutáni „kérdezzünk, és a Püspök atya válaszol” fórumbeszélgetéshez csoportonként kérdéseket írjunk. A tartalmas és sokszínű délelőttöt a PüspökVác Rendezvényközpontban felszolgált finom ebéddel zártuk, és egyben erőt is gyűjtöttünk a délutáni eseményekhez.

A délutánt a kiscsoportok összefoglalóival kezdtük, és ezt követte Püspök atya előadása Szinodialitás, az egyházmegye víziója – tájékoztatás az egyházmegye folyamatban lévő történéseiről, életéről, jövőképéről és tervekről címmel. Ebben az előadásban Püspök atya közvetlensége érintett meg leginkább, ahogy a püspöki szolgálatáról beszélt Szt. Ágostont idézve: „értetek vagyok püspök, és veletek keresztény.” Felhívta a figyelmet arra is, hogy a püspök egyszerre mester és tanítvány. Elől haladjon, vezesse Isten népét, de legyen középütt is, hogy erősítse Isten népét, valamint menjen hátra is, hogy senki le ne maradjon. Martin Luther Kinget idézve elmondta, hogy van neki is egy álma: az egység, mely a sokféle karizmából úgy áll össze, ahogy a puzzle darabok egymásba illeszkednek. Szeretne olyan egyházat építeni, amelyben jó lenni, és mások vágyódjanak közénk tartozni. Egy rövid szünet után Püspök atya válaszolt a föltett kérdéseinkre is.

Ezt követte a közénk elhozott szentségi Jézus dicsőítése énekekkel és csöndes elmélyüléssel. Felemelő volt, ahogy ennyien férfiak dicsőítettük az Istent! A hirdetések elhangzása után kötetlen beszélgetéssel zártuk a napot. Feleségemmel – egy rövid Duna-parti sétát követően – hálával és békével a szívünkben indultunk haza. Jó volt így együtt, köszönjük a szervezést, a nyitott és őszinte légkört, a buzdításokat és útmutatásokat, a szeretetteljes vendéglátást.