2023. június 29 - július 1. között tartották Vácon a MÉCS Családközösségek (Christian Family Movement) 15. Világtalálkozóját, amelyre a szervezetnek 60 képviselője érkezett 14 országból, Észak- és Dél-Amerikából, a Fülöp-szigetekről, Indiából, az afrikai Malawiból, valamint Európából, Magyarországról szintén 60 fő képviselte a mozgalmat. A találkozó 3. napja egyben a magyarországi MÉCS közösségek lelkinapja is volt, amelyre a mozgalomban elkötelezett magyar családokat hívták meg. A gondolatindító előadásokat Varga László kaposvári, Bíró László nyugalmazott családreferens püspök, valamint Gerardo Alminaza fülöp-szigeteki püspök tartották. A találkozó célja a közösségi élmény megtapasztalása volt, valamint az, hogy a házaspárok megerősödjenek küldetésükben. A rendezvénynek a PüspökVác Rendezvényközpont adott otthont.

Június 29-én Szent Péter és Pál ünnepén este a találkozót megnyitó szentmisét Marton Zsolt váci püspök mutatta be. Szentbeszédében a főpásztor felhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy ahogy Péter életének alapja is Krisztus volt, a mi legfontosabb erőforrásunk is a hit lehet csak és ha mi megvalljuk Krisztust az emberek előtt, ő megadja a kegyelmet arra, hogy jellé váljunk a világban.

A Keresztény Családközösségek Nemzetközi Szervezete (ICCFM) felelősei, Wilma és Pip Cua köszöntőjüket online formában tudták csak megtartani, mivel utazásuk során megbetegedtek és a találkozó alatt végig karanténban kellett maradniuk. „A mai kor kihívásai rombolják a családokat, de nekünk hűségesnek és állhatatosnak kell maradnunk Krisztushoz és küldetésünkhöz, amely arra hív, hogy az Örömhírt elvigyük a családokhoz.”- osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel.

Ménesi Krisztina és Balázs a Keresztény Családmozgalom (CFM) európai felelősei és egyben a világtalálkozó szervező házigazdái elmondták, hogy a kongresszus témája nem speciálisan európai, minden kontinensen hasonló kihívásokkal néznek szembe a házaspárok és a családok. A találkozó mottójának a „Küzdjünk reménységgel, egységben a családért” mondatot választották.  „Isten ránk bízta a világot és azt a feladatot adta, hogy szeretetben növekedve jussunk el a mennyországba. Ez a nemzetközi találkozó mindezekhez kíván szempontokat és megerősítést adni az előadásokon, a közösségi élményen és a megosztásokon keresztül. - hangzott el köszöntőjükben.

A kongresszus programja a MÉCS módszertanát követve a Megfigyelés – Értékelés - Cselekvés hármas tematikájára épült. Az egyes előadásokat házaspárok tanúságtételei követték, majd csoportbeszélgetések során a résztvevők megoszthatták egymással a témákhoz kapcsolódó saját tapasztalataikat is.

A nyitóelőadást Varga László kaposvári püspök atya tartott Szellemi harc címmel. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni és ismerjék fel, hogyan működik ma a Gonosz a világban, amely ellen fel kell venni a küzdelmet. Amikor a fiatalokból vágyaikon keresztül manipulálható tömegmasszát akarnak csinálni és a relativizmust próbálják elfogadtatni, mint alapvető ideológiát, amelyben a legfőbb érték az egyén választási szabadsága lesz, akkor nehéz helyzetbe kerül az egyén és a család egyaránt. Válságban van a hit, hiányzik a remény, rombolják az Egyház tekintélyét. Ezek a válságtényezők egyben az idők jelei is, amikor a keresztényeknek fel kell ismerni öröktől fogva kapott hivatásukat: „Legyetek a föld sója és a világ világossága! Életünkkel kell tanúságot tenni arról, hogy ma is lehetséges az evangélium szerinti élet.”- mondta a püspök előadásában, majd azt tanácsolta, hogy oly módon vállaljuk fel a szellemi harcot, hogy kimutatjuk a hűségünket Isten iránt, az általa alkotott emberi képmás és az egyház iránt. „Merjünk ellene mondani a korszellemnek akkor is, ha ezzel környezetünkben ellenérzést váltunk ki. Kérjük a megkülönböztetés kegyelmét, hogy meg tudjuk ítélni, mi az, ami nemcsak jónak látszik, hanem valóban az is, és tudjunk nemet mondani a rosszra. A keresztény élet választás két királyság között, – zárta előadását a kaposvári püspök - merjük követni Jézust, aki megmutatta hogyan kell jóra használni szabad akaratunkat.

Bíró László nyugalmazott tábori és korábbi családreferens püspök előadásának témája a remény volt, amelyben XVI. Benedek Spe salvi – a keresztény reményről c. enciklikája és a Szentírás alapján járta körbe a maga sajátos, szókimondó, de éppen ezért mindenki által könnyen befogadható stílusában azt, hogy melyek a remény jellemzői. A remény nem egyenlő az optimizmussal – mondta a püspök -, hitünk teljessége függ attól, hogy tudunk-e reménnyel élni. Különösen igaz ez a keresztény közösségek vezetőire, akik akkor tudnak másokat is elköteleződésre hívni, ha ők maguk közösségben vannak Krisztussal és a remény emberei. A kereszténység üzenete nem csak informatív, annak performatívnak kell lennie, azaz át kell járnia egész életünket. Ha egy közösség megpróbáltatásokon megy át, akkor nem a struktúrát kell megváltoztatni, hanem a vezetőknek és tagoknak a performatív kereszténységre kell átállni – fogalmazta meg tanácsát a Mécs közösségek vezetői számára is. „Az ima a remény legjobb kifejeződése. Akinek reménye van, az másokért tud élni, ő a tavasz embere!” - utalt végül Ferenc pápa 2017-ben több mint tíz hónapon át tartott katekézis sorozatára, amelyet a Szentatya a reménynek szentelt.

Július 1-jén, szombaton a MÉCS magyar közösségeinek tagjai családjukkal együtt további száz fővel csatlakoztak a programhoz. A gyerekeknek korosztályok szerinti bontásban szerveztek programokat. A felnőttek Gerardo Alminaza püspök előadását hallgathatták meg, aki a Fülöp-szigetekről érkezett és egyben az ICCFM (Keresztény Családközösségek Nemzetközi Szervezete) papi tanácsadója, valamint tagja a Fokoláre Mozgalom püspök barátai ágának. Előadásának témája az egység volt.

A püspök először II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa családról, a családok küldetéséről megfogalmazott gondolatait elemezte majd az ő kijelentéseik nyomán megállapította, hogy a családnak a Szentháromság ikonjává kell válnia. Ha ez hitünk legnagyobb titka és ajándéka, akkor ez nem maradhat tőlünk független absztrakt valóság. Azért élnek családok a földön, hogy Isten rajtuk keresztül mutathassa meg, hogyan lehet megélni a szentháromságos kapcsolatokat – mondta. A Szentháromság egység és különbözőség. Ennek a kettőségnek a megélése teljesítheti ki a házaspárok és családok életét is. Ha a házastársak szeretetben egymásnak tudják ajándékozni magukat, elfogadva egymás különbözőségeit, akkor tudnak növekedni és eljutni az egységre. A szentháromságos szeretet soha nem nárcisztikus, ha jól élik, akkor a család nyitott tud maradni a gyermekek befogadására és apostoli küldetésének teljesítésére is. Alminaza püspök útmutatót is adott ahhoz, hogyan tudnak a családok hozzájárulni a világ megváltoztatásához. „A család szerepel Isten tervében, mert itt őrzik a szeretet lángját, a család szeretetkapcsolatokra épül és ezáltal mintát adhat a társadalom számára is.” Alminaza püspök, aki végül bemutatta a szeretet művészetét Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítójának gondolatai nyomán, konkrét segítséget adott, hogy egyes helyzetekben milyen lépéseket követel meg tőlünk a szeretet: Szeressünk elsőként; úgy szeressük a másikat, mint saját magunkat; váljunk eggyé a másikkal, Jézust lássuk a másikban; mindenkit szeressünk; szeressünk akkor is, ha a másik vagy a helyzet fájdalmat okoz nekünk. „Az egységben nagy erő rejlik, amely fenntart bennünket a küzdelemben. A fájdalmakban fel kell ismernünk a kereszten függő, elhagyott Jézust, legyen szó saját, családi vagy társadalmi problémákról, amelyek sokfélék lehetnek. Ha feltétel nélkül befogadjuk ezeket a nehézségeket, és a szeretetkapcsolatok segítségével keressük rá a megoldást, akkor a családjaink is a szentháromság ikonjaivá válhatnak.” – foglalta össze előadásának kulcsüzenetét a fülöp-szigeteki püspök.

A tanúságtevő házaspárok saját személyes életükből vett példákkal mutatták be, hogyan tudtak megküzdeni a próbatételekkel, amelyek az életükben jelentkeztek.

A világban zajló szellemi harc kapcsán egy spanyol házaspár osztotta meg, hogy a céges világban milyen nehéz fennmaradni, ha nem vállalnak el olyan hirdetéseket, amely értékrendjükkel nem összeegyeztethetők. Számukra nagyon nehéz helyzetnek bizonyult továbbá az is, amikor egyik családtagjuknak terhesség megszakítást javasoltak az orvosok egy feltételezett genetikai rendellenesség miatt. A közös ima megerősítette őket abban, hogy lebeszéljék az abortuszról a kismamát, aki végül teljesen egészséges gyermeket hozott világra, aki ma is a nagycsalád egyik legnagyobb örömforrása.

A reményről és az ima erejéről tett tanúságot az a magyar házaspár, akik több mint húszéves házasságuk nehézségeit osztották meg, amelyeken csak akkor tudtak túljutni, amikor felismerték, hogy életüknek az a célja, hogy megvalósul-e Isten róluk alkotott terve. Több elvesztett magzat és az édesanya életét veszélyeztető terhesség után születhetett meg gyermekük. Volt időszak, amikor a szakmai karrier miatt nemcsak a házasságuk, de részben a hitük is válságba sodródott, amelyen végül számtalan beszélgetés és közös ima segített túllendülni. Utolsó nagy megpróbáltatásukat pedig az elmúlt években akkor élték át, amikor a férjnél súlyos betegséget diagnosztizáltak. „A betegséget közösen kaptuk, együtt kell megküzdeni vele, Istennek terve van az életünkkel ezen keresztül is.”-mondták el tanúságtételükben.

Az egység témájáról szóló előadást követően egy magyar házaspár arról tett tanúságot, hogy házaspárként a boldogságuk egységükből fakad. Megtapasztalták azonban, hogy ezért az egységért meg kell küzdeni, de öröm, amikor a saját elvárásukról le tudnak mondani és értékelni tudják azt az ajándékot, amit a közösen meghozott döntés jelent számukra. Saját életük legnagyobb próbatételét akkor élték át, amikor negyedik gyermeküknél súlyos rendellenességet diagnosztizáltak az orvosok a magzati fejlődés során. Nem volt kérdés számukra, hogy ennek ellenére vállalják a gyermeket, aki végül több súlyos, de sikeres műtét ellenére mindössze három hónapig élt velük.

Az előadásokat és tanúságtételeket csoportbeszélgetések követték, ahol a résztvevők nyelvi csoportokban tudták megosztani egymással saját tapasztalataikat. A csoportok a végén együtt fogalmazták meg, mi volt számukra a legfontosabb gondolat, leginspirálóbb benyomás, és azt is, milyen elhatározásokra indította őket a találkozó. Sokan reflektáltak Bíró püspök atya előadására és emelték ki, mint fontos gondolatot, hogy a remény és a tavasz embereinek kell lenniük és merítettek bátorságot a beszélgetésekből ahhoz, hogy hazatérve megszólítsák a környezetükben élőket. Többen kaptak indíttatást arra, hogy megerősítsék imaéletüket és arra is, hogy jobban szeressék a környezetükben azokat, akik leginkább rászorulnak és megtegyék feléjük az első lépést. Több családcsoport érzi annak fontosságát, hogy a fiatalokat Ferenc pápa útmutatása nyomán katekumenális módszerrel segítsék felkészülni a házasságkötésre.

A program során a földrészek felelősei beszámoltak arról, hogy az elmúlt években a családközösségek élete hogyan alakult az egyes országokban különös tekintettel a koronavírus járvány alatti időszakra. Milyen új kommunikációs platformokat alakítottak ki, milyen képzési programokat valósítottak meg és hogyan változott a tagok száma az adott földrészen. Az online térben való jelenlét minden közösség számára nehézséget jelentett, de többek között ennek köszönhetően tudtak megerősödni a családok a rózsafűzér imádságban és indították el az „Egy óra a misszióban” c. online programjukat, amelyben félévente egy világszinten mindenkit érintő témában tartottak előadásokat.

Bár az egyes országokban és kultúrákban sok a különbözőség, a családok helyzete és problémái nagyon hasonlóak. A legtöbb országban problémát okoz a generációk közötti párbeszéd és a hit átadása a fiatalabb korosztályoknak. A szülők mindenütt szembesülnek a digitalizáció és a gender térhódítása okozta nehézségekkel. A migráció, a világjárvány, a gazdasági válság és általában az az elbizonytalanodás, amely az emberi személy helyének és szerepének az értelmezését kíséri országoktól és kultúráktól függetlenül, kihívást jelent minden család számára. A nemzetközi beszámolók célja ugyanakkor nem az volt elsősorban, hogy a létszámok alakulásáról számot adjanak, hanem az, hogy megmutassák mindenhol elkötelezett emberek viszik előre a családok ügyét, akik készek másokért tenni.

„A találkozó legfontosabb üzenete számunkra az – mondta el Ménesi Balázs és Krisztina -, hogy észre kell venni azt a harcot a Jó és a Gonosz között, ami ma a világban zajlik. A megváltás miatt nekünk ugyanakkor reményünk van. Ha Krisztusra alapozzuk az életünket, akkor célba érhetünk és ez a tudat békét ad mindannyiunknak és segíthet bennünket a tanúságtevő élet megvalósításában.

A MÉCS Világtalálkozó és a magyar MÉCS családok lelkinapja ünnepi szentmisével zárult a váci Barátok templomában, amelyet a Bíró László nyugalmazott családpüspök mutatott be. Szentbeszédében utolsó útravalóként elmondta, hogy akkor lehet gyümölcsöző a szolgálat és a misszió, ha közösségben maradunk Krisztussal, mert csak Vele egységben tudunk jól dolgozni. Ehhez követni kell Őt, amely nem utánzást jelent, hanem igazi kommunió megélését a szentségeken keresztül.

A MÉCS Világtalálkozó a külföldről érkezett vendégek számára július 2-án budapesti városnézéssel folytatódott, majd július 3-án, hétfőn az ICCFM közgyűlésével ért véget Vácon a PüspökVác Rendezvényközpontban.

 

---

A Keresztény Családmozgalom (CFM) a legrégibb világi mozgalom az Egyházban. A „Megfigyelés-Értékelés-Cselekvés” (vagy „Láss, Ítélj, Cselekedj”) módszer alapján működő házasközösségek az 1940-es években indultak több kontinensen, a nemzetközi szervezet (ICCFM) 1966-ban alakult meg Dél-Amerikában, célja, hogy tagjai az imádság és a családok szolgálata által folyamatosan növekedjenek az Isten és embertársaik iránti szeretetben, az evangélium és a Katolikus Egyház tanításainak iránymutatása alapján.

A világszervezetnek jelenleg több mint 130 ezer tagcsaládja van a világ több mint 50 országában, túlnyomó többségük Dél-Amerikában. Az ICCFM a Vatikáni Szentszék által elismert szervezet. Társult tagja az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának; az európai CFM a Katolikus Családegyesületek Európai Szövetségének tagja.

A magyar MÉCS 1996-ban indult Bíró László családreferens püspök megbízása nyomán. A magyar MÉCS Családközösségek 1998 óta az ICCFM teljes jogú tagja. Magyarországon 130 plébániai családközösségben körülbelül 650 család, illetve 14 ifjúsági közösségben 210 fiatal tartozik a mozgalomhoz.

A MÉCS 1999 óta Magyarországon is rendszeresen szervezi Gabriel Calvo atya eredeti lelkigyakorlatos programjait, a MÉCS Napokat házaspárok, fiatalok, fiatal párok, egyéni résztvevők, családok sőt papok, szerzetesek számára is.  A FIRES/MÉCS programok nyitottak azok számára is, akik nem tagjai a MÉCS családcsoportoknak.

https://mecshonlap.hu/

---

 

Fotók: MÉCS családközösség (Tejfel Klára), Magyar Kurír