Köteles Fanni a festményrestaurálás aprólékos munkafolyamatairól, a megelőző kutatásokról tartott részletes, képes beszámolót. Az előadó személyes élményei, tapasztalatai nagyon szemléletesen mutatták meg a restaurátori munka különleges, precíz, számos segédtudományt ötvöző – felhasználó részleteit. A családias, közvetlen hangulatú estét követően beszélgetésre hívtuk az ifjú, tehetséges restaurátorművészt:

- Festőrestaurátorként nem mindennapi hivatást választottál. Mi indított el ezen az úton?

Nehéz megfogalmazni, valahogy mindig volt egy apró sugallat, ami ebbe az irányba terelgetett. Általános iskolás koromban még jobban érdekeltek a reáltantárgyak, ugyanakkor a művészetek világa is vonzott már egészen kicsi korom óta, hiszen hegedültem is. Végül úgy döntöttem a szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában tanulok tovább textilműves szakon. Középiskolámtól egy nyitott, életigenlő, kitartásra nevelő szemléletet kaptam, a kárpitművészet tervezési és kivitelezési folyamatai pedig, alázatra és szorgalomra tanítottak.  Harmadik osztályos voltam, amikor a rajztanárunktól házi feladatnak egy másolási feladatot kaptunk, amit nagyon élveztem. Talán ekkor beszélgettünk el először Bényi tanár úrral arról, hogy ilyen irányba kellene keresnem az utamat. Ezt követően elkezdtem utána olvasgatni a felvételi követelményeknek. Kiderült, hogy egy restaurátornak a humán- és képzőművészeti területeken túl képesnek kell lennie együtt dolgozni a természettudományos ágakkal is, ami miatt még vonzóbbá vált. Többször meglátogattam a szegedi Móra Ferenc Múzeum restaurátor műhelyeit is, ahol sokat beszélgettünk a szakmáról. Próbáltam körbe járni ezt a hivatást és egyre jobban magaménak éreztem. Onnantól kezdve csak az lebegett a szemem előtt, hogy restaurátor szeretnék lenni és igyekeztem ebbe az irányba fejlődni. Végül sikeresen felvételiztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőrestaurátor szakára és onnantól nem volt kérdés.

- Hogyan kerültél kapcsoltba a Csáky Károly Emmánuel püspök hagyatékából származó arcképsorozattal?

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen osztatlan formában zajlik a restaurátorok képzése. Harmadéves voltam, amikor megkerestem Görbe Katalin tanárnőt, hogy beszélgessünk arról, milyen irányokba indulhatnék el, mivel nem szerettem volna a szakdolgozatomat az utolsó pillanatra hagyni. Tanárnő ekkor adta át nekem a Tarbay Anna Mária festőrestaurátor művész által a Csáky-hagyatékból származó váci arcképsorozatról korábban készített, roncsolásmentes felmérés dokumentációját. Elkezdtünk mélyebben beszélgetni a téma feldolgozásának lehetőségeiről. Végiglapozva a több mint 130 festményből álló sorozat dokumentációját, először nagyon megijedtem. Tarbay Anna Máriával és Görbe Katalin tanárnővel ezt követően több konzultációt is tartottunk a téma pontosítása érdekében. Elkezdtem olvasni a korabeli viseletekről, ősgalériákról. Negyedéves voltam, amikor a Váci Egyházmegye és dr. Varga Lajos segédpüspök úr segítségével lehetőségünk adódott a sorozatból származó 10 festmény restaurálására is, melyek kutatási eredményeit szintén be tudtam építeni a szakdolgozatomba. Egyre több adat állt rendelkezésre, amiből végül megszületett a szakdolgozatom és ezzel együtt formálódott a barokk arcképsorozatok iránti elkötelezettségem, szenvedélyem.

- A kutatások során mit sikerült kideríteni a váci arcképsorozat származásáról?

A váci Püspöki Palotában a magyar egyházi és világi főemberek arcképeiből álló, a 17. század második felében és a 18. század elején készült sorozat a szepességi eredetű Csáky János gróf hagyatékából kerülhetett Csáky Károly Emmánuel váci püspök tulajdonába. A kutatások során megtudtam, hogy Csáky Imre halála után öt Csáky utód örökölt, közöttük gróf Csáky György is, aki annak a Csáky Jánosnak volt édesapja, akinek tulajdonából Csáky Károly Emmánuelhez kerülhetett az örökség. Csáky püspök részletes végrendeletét 1908-ban fogalmazta meg, melyhez a későbbiekben egy „kiegészítést” is csatolt. Saját bevallása szerint minden vagyonát részben ő maga szerezte, de túlnyomó részt örökölte Csáky Antal Vince nagybátyjától és egyes rokonoktól, akik örökös nélkül haltak meg. Levéltári kutatásaim során nem sikerült konkrét dokumentumokat találni erre vonatkozóan, de Csáky Imre abban az időszakban élt, amikor a sorozat készülhetett, ezt restaurátori vizsgálatok alapján és stíluskritikai alapon próbáltunk meghatározni.

- Mi motiválhatta az ilyen arcképsorozatok, ősgalériák kialakítását, létrejöttét?

A portré, mint egyéni műfaj, egészen az antik időkig vezethető vissza, gondoljunk itt akár a római császárportrék szobraira. A reneszánsz tekinthető a következő fontos állomásnak a modern arckép-műfaj kialakulásában. A reneszánsz portréművészete visszanyúlt a családfákon látható félalakos formához, valamint az antik érmék szigorú profilbeállításához. Először természetesen az uralkodók használták, majd idővel az arisztokrácia tagjai is követték a mintát családjaik hírnevének öregbítésére. Magyarországon a 17. század első felében indult nagyobb ütemben a főúri, nemesi családok és családtagjaik festményen történő megörökítése. A főnemesi családok tagjai legtöbbször kiemelkedő állami vagy egyházi pozícióval bírtak, mint például az Eszterházy család, a Csáky család vagy az Erdődy család, de még folytathatnánk a sort. Ezek a családok tökéletesen magukba szívták a nyugati műveltséget, szokásokat és tisztában voltak azzal, hogy az ilyen fajta reprezentáció méltó hírét szolgálja majd családjuknak saját korukban és a jövőben is. Péter Katalintól olvastam korábban egy nagyon frappáns megfogalmazást, amely rendkívül jól és egyszerűen ragadja meg a lényeget: az ősgalériák képekbe foglalt családtörténetek. A váci arcképsorozat esetében ugyanakkor nem csupán egy család őstörténetének, leszármazásának bemutatásáról kapunk képet, hanem korabeli filozófiai és gazdasági, társadalmi kapcsolati hálók lenyomatairól is, melyek mutatják a családok közötti erős kötelékeket.

- Ismerünk esetleg más ősgalériákat, melyek hasonlítanak a Csáky-féle sorozathoz?

Hasonló gyűjtemény a Magyar Történeti Múzeum Történelmi Képcsarnokának 100 portrét tartalmazó sorozata. Ismert még a korszakból a hontszentantali kastélymúzeumban található gyűjtemény, amely jelenleg 56 képből áll, és a rimaszombati Gömöri Múzeumban egy kisebb 12 darabos képsorozat, ezen kívül feltűnnek néha darabok aukciós házak árverésein is. Ezekre a portrésorozatokra egyfajta párhuzamként tekintünk, ezért kutatási céllal el is látogattunk a gyűjteményekbe. A Nemzeti Múzeumban őrzött portrésorozat különösen jelentős volt, mert szintén a Csáky család hagyatékából származik. Cennerné Wilhelmb Gizella és Rózsa György művészettörténészek korábbi tanulmányaikban részletesen elemzik ezt a sorozatot és megfigyeléseiket több ponton is párhuzamba állíthatjuk a váci sorozattal. A két sorozat közötti történeti összefüggés jelenleg még nem ismert, de izgalmas lenne a jövőben ezt a szálat is mélyebben elemezni.

- Maga a portré műfaj általánosságban tehát hosszú múltra tekint vissza, de konkrét előzményei vannak-e Csáky-féle ősgalériának?

A váci sorozat előképeinek tekinthetjük a korban is közelálló és a portréfestészetre nagy hatást gyakorló Elias Wiedemann rézmetszeteit. Az ősgaléria sorozatok alapjait sok esetben metszet előképekre is vissza tudjuk vezetni. A 15. századtól rohamosan fejlődtek a grafikai technikák, mely eksegítségével nagy példányszámban, több emberhez és gazdaságosabb formában tudták eljuttatni a képeket a kiadók. Wiedemanntól három, 100-100 rézmetszetű mellképekből álló kötetet ismerünk. Különlegessége ezeknek, hogy sok 17. századi magyar nemesről semmilyen ábrázolás nem maradt volna fenn, ha ezek nem jelennek meg nyomtatásban. Ezek a metszetek nem kizárólag Wiedemann munkái, érdekesség azonban, hogy Csáky István tárnokmester portréját például ő maga rajzolta. Ugyanakkor a váci sorozat portré-előképeit nem csak a Wiedemann metszetek adták, készülhettek rajzok, olajfestmények után is, illetve egy-egy arcot tipizálhattak, újrafelhasználhattak egy másik személy megfestéséhez is, erre is jó pár példa van. Ezek az előképek azonban lehetővé tették egyszerűbb vándorfestőknek is a metszetek olajképek formájában történő sokszorosítását. A Püspöki Palotában található portrék nem egy kéz munkái, sőt sorozaton belül is több alkotási időszakot különíthetünk el a szemrevételezés, az alapozások és a vászonsűrűség vizsgálatai alapján.

- A Csáky püspök hagyatékából származó ősgalériát szemlélve, váciként adódik a kérdés:  van-e különlegessége a mi sorozatunknak?

Igen. Már az is különlegessé teszi az ősgalériát, hogy a XX. század történelmi viharai közepette épségben megmaradt eredeti helyén itt Vácott, a Püspöki Palotában. Jelenleg 135 portréból álló sorozat a legnagyobb gyűjtemény hazánkban. A hasonló arcképsorozatokkal összevetve a Vácott őrzött sorozat festményei között lelhetők fel kizárólag egyházi személyek portréi.

- A könyvtári estén sok érdekes részletet láthattunk, hallhattunk a restaurálás folyamatairól, a különleges vizsgálatokról, a különböző mérésekről melyek hatalmas precizitásról árulkodtak. Számodra melyik folyamat volt a legizgalmasabb?

A Csáky-hagyatékból származó arcképsorozat darabjainak kutatása és restaurálása nagyon komplex feladat volt, ezért nehéz kiemelnem, hogy mi is volt a kedvenc fázisom ebben a folyamatban. Nagyon élveztem a levéltári részét, a Csáky-család egymásnak írt levelezéseit olvasgatni, hogy milyen tiszteletteljesen és ízesen írtak leveleket egymásnak a 18-19. században. Hasonlóan nagyon izgalmas volt a történeti kutatás is, hiszen ekkor már meglévő restaurátori vizsgálatok eredményei alapján próbáltam kapcsolni egy lehetséges megrendelőhöz a sorozat darabjait. A gyakorlati munka során, a felkagylósodott festékrétegek és hullámosodott vászonhordozók síkba hozása volt az egyik legérdekesebb és leglátványosabb eredményű kihívás, ahogy hétről-hétre érzékelni lehetett a változást. Bámulatos volt megtapasztalni Szalai Veronika papírrestaurátor vezetésével a festmények hátoldalain elhelyezkedő régi leltári címkék savtalanítását és megerősítését is, amely az egyik legvarázslatosabb munkafolyamat volt.

- Az előadásodból is kitűnt, hogy az arcképek restaurálása mennyire sokrétű és összetett folyamat volt. Kik vettek részt vagy segítették a munkát?

A kutatásra és a restaurálásra a 2018/2019-es tanévben került sor és az akkor negyedéves festőrestaurátor hallgatók vettek benne részt. A tíz festmény restaurálását Görbe Katalin DLA és Heitler András DLA festőrestaurátor művészek koordinálták, a laborvizsgálatokat pedig, Galambos Éva DLA vezette. A festményekről Horváth Mátyás segítségével készültek a röntgen-radiográfiás felvételek. A levéltári kutatások, a történeti háttér és a párhuzamok felderítéséhez, - hogy milyen módszerekkel kutassak levéltárakban, mire érdemes figyelnem, hogyan kutassak fel új forrásokat, - Dr. Velladics Márta adott támpontokat. Kutatásokat végeztem többek között a Magyar Nemzeti Levéltárban és a Váci Püspöki és Káptalani Levéltárban is. A Magyar Nemzeti Múzeumban Gödölle Mátyás történész, művészettörténész nyújtott segítséget a szintén Csáky-hagyatékból származó 100 darabos portrésorozat megismeréséhez.

- A restaurálás befejezése óta eltelt már több év, milyen visszatekinteni rá?

Visszagondolva nagyon inspiráló volt a közös gondolkozás hallgatótársaimmal, tanáraimmal, rengeteget merítek belőle a mai napig! Minden percét nagyon szerettem a kutatásnak és a restaurálásnak egyaránt. Most pedig, amikor az előadásra készülve elővettem az anyagot, azon kaptam magam, hogy újra beleszerelmesedtem! Nagyon hálás vagyok tanáraimnak, konzulenseimnek, a váci egyházmegyei gyűjtemények támogatásának. Nagyon jó érzés volt a könyvtári estén újra és jó állapotban látni a képeket és az, hogy egy ilyen nyitott közösség hallgatott meg, mint a Kolping-házban összejött "csapat", nagyon bátorító. Köszönöm az őszinte érdeklődést, a kérdéseket és a kellemes beszélgetéseket!

Mi is hálásak vagyunk Köteles Fanninak a nagyszerű előadásért, a már több évre visszatekintő szakmai kapcsolatért és a közös munkáért gondolok itt, a közelmúltban megjelent „Emlékezzetek meg elöljáróitokról…” című konferencia kötetre, melynek egyik szerzője volt a festőrestaurátor művész.

Köszönjük a Kolping-házban velünk töltött kötetlen, családias hangulatú, nagyon érdekes és ismeretgazdag estét!

Szerző: Varga-Kohári Mária

Váci Egyházmegyei Könyvtár

 A sorozat darabjai szerepelnek a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban.