A közel hatvanoldalas dokumentum magában foglalja a világ minden régiójában jelen lévő helyi egyházak tapasztalatait: szót ejt a háborúkról, a klímaváltozásról, a kizsákmányolásról, az egyenlőtlenségekről és a pazarlást okozó gazdasági rendszerekről. Azoknak a helyi egyházaknak a tapasztalatait is tartalmazza, amelyeknek hívei mártírhalált szenvednek, mint egy adott ország kisebbségei, vagy azokét, akik ellen „egyre erősebben vezérelt és néha agresszív szekularizációval lépnek fel”. A szexuális zaklatástól, továbbá a gazdasági vagy intézményi hatalommal és a lelkiismerettel való visszaéléstől megsebzett egyházak tapasztalatait is összegzi, amely sebek válaszokat és „megtérést” igényelnek. A munkadokumentum azoknak az egyházaknak a tapasztalatait is magában foglalja, amelyek félelem nélkül szembeszállnak a kihívásokkal a szinódusi megkülönböztetés által, anélkül hogy megpróbálnák „mindenáron megoldani” azokat: „Csak így válhatnak ezek a feszültségek energiaforrásokká, és nem süllyednek romboló polarizációvá.”

A nyilvánosságra hozott Instrumentum laboris (munkadokumentum) jelenti az alapját a szinodalitásról szervezett szinódusnak, amely 2023 októberében kezdődik a Vatikánban, és egy év múlva, 2024-ben, egy második üléssel zárul. A szándékosan kiindulópontnak és nem célpontnak szánt Instrumentum laboris a világ egyházmegyéinek az elmúlt két évben összegyűjtött tapasztalatait foglalja össze 2021. október 10-étől kezdődően, amikor Ferenc pápa elindított egy utat annak megkülönböztetésére, hogy milyen lépéseket kell tenni a „szinodális egyház növekedéséhez”. Az Instrumentum laboris célja tehát, hogy segédanyag legyen a szinódus során a megkülönböztetéshez, ugyanakkor a résztvevők felkészülési eszközeként is szolgál a tanácskozásra. A dokumentum, megismételve a korábbi, a kontinentális szakaszhoz készült dokumentum szavait, hangsúlyozza: „Valójában a szinódusi folyamat célja nem az, hogy dokumentumokat állítson elő, hanem az, hogy az Egyház küldetésének beteljesülése előtt a remény távlatait nyissa meg.”

Az Instrumentum laboris egy magyarázó részből és tizenöt fejezetből áll, amelyek feltárják a „szinodalitás” fogalmának dinamikus elképzelését. Vannak fő részei: az A rész kiemeli az elmúlt két év tapasztalatait, és kijelöli a továbblépés útját, hogy még inkább szinodális egyházzá váljunk; a B rész, amelynek címe Közösség, misszió, részvétel, a 2023 októberére tervezett munka középpontjában álló három kiemelt kérdésre összpontosít. Ezeket három fő témakörben dolgozza fel: növekedni a szeretetközösségben azáltal, hogy mindenkit befogadunk, senkit sem kizárva; elismerni és értékelni minden megkeresztelt személy hozzájárulását a misszióhoz; valamint azon irányítási struktúrák és dinamikák azonosítása, amelyeken keresztül a részvétel és a hatalom idővel kialakítható egy missziós szinódusi egyházban.

A munkadokumentum megerősíti: „Ebben a tudatban gyökerezik egy olyan egyház iránti vágy, amely intézményeiben, struktúráiban és eljárásaiban is egyre inkább szinodális jellegű.” Megjegyzi, hogy a szinodális egyház mindenekelőtt a „meghallgatás egyháza”, ezért „alázatos akar lenni, és tudja, hogy bocsánatot kell kérnie, és sokat kell tanulnia”. „Az Egyház arca ma a bizalmatlanság és a hitelesség hiányából fakadó súlyos válság jeleit viseli magán. A szexuális zaklatással, valamint a hatalommal, a pénzzel és a lelkiismerettel való visszaélésekhez kötődő válságok számos összefüggésben arra késztették az Egyházat, hogy komoly lelkiismeret-vizsgálatot végezzen, hogy „a Szentlélek ihletésére” az Egyház „soha ne szűnjön meg megújulni” a bűnbánat és a megtérés útján, amely megnyitja a kiengesztelődés, a gyógyulás és az igazságosság útját”.

A szinodális egyház egyben „a találkozás és párbeszéd egyháza” más vallású hívőkkel és más kultúrákkal és társadalmakkal. Ez egy olyan egyház, amely „nem fél az őt jellemző változatosságtól”; éppen ellenkezőleg: „értékeli anélkül, hogy egyformaságra kényszerítené”. Az Egyház akkor szinodális, amikor szüntelenül a liturgiában megünnepelt misztériumból táplálkozik, amelynek során a mindennapi „radikális egységet” éli át ugyanabban az imában, a nyelvek és rítusok „sokszínűsége” közepette.

További jelentős részek foglalkoznak a tekintély kérdésével. „A tekintély a világ által kínált modellekből fakadó hatalomformaként merül fel, vagy a szolgálatban gyökerezik?” – ez az egyik kérdés; továbbá Isten népe „átfogó (kezdeti és folyamatos) képzésének szükségessége” is szóba kerül; valamint az, hogy „hasonló erőfeszítésre” van szükség a „liturgiában, a prédikációban, a katekézisben, a szakrális művészetben, valamint a hívekhez és a szélesebb közvéleményhez szóló kommunikáció minden formájában használt nyelvezet megújítására, amely magában foglalja a média új vagy hagyományos formáit”. A nyelvezet megújításának „arra kell törekednie, hogy ezt a gazdagságot elérhetővé és vonzóvá tegye korunk embere számára, ne pedig olyan akadály legyen, amely távol tartja őket”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír