Alkotás, mesék és legendák, játék és mozgás. Ezekből a programokból tevődött össze az ötnapos alkotótábor, melyet első alkalommal szerveztek meg a Váci Egyházművészeti Gyűjteményben. A tábor egyedülálló kezdeményezés – tudtuk meg Koncz Kingától, az intézmény igazgatójától -, mert „bár sok helyen van múzeumpedagógiai program, ritka az, amely egy ötnapos tábor keretében valósul meg, ráadásul egy egyházmegyei intézményben. A hét során egyértelművé vált, hogy a szakralitás témája izgalmas és kimeríthetetlen, mivel a tárgyakhoz kapcsolódó eredettörténeteket nagy érdeklődéssel fogadták a gyerekek” – fejtette ki az igazgatónő, aki a tábor főszervezője is volt.

Az alkotótábor célja az volt, hogy az Egyházművészeti Gyűjteményben fellelhető kincsek közelebb kerüljenek a gyerekekhez, valamint, hogy azoknak technikai sajátosságaival a gyakorlatban is megismerkedhessenek. A hét folyamán a szakrális terek, az ereklyék, az üvegablakok és az ikonok témakörében mélyültek el. Minden napot egy rövid prezentáció vezetett be, amelyet Marosi Eszter építész, a tábor szakmai vezetője tartott, aki a Magyar Művészeti Akadémián egy három éves ösztöndíjprogram keretében komplex művészeti neveléssel foglalkozik. Eszter olyan szemléletformáló oktatóanyagot állított össze, melyet rajz- és vizuális nevelés órákon lehet felhasználni. „A módszertana elméletben szépen ki van dolgozva, és most öröm volt számára is, hogy az összegyűjtött háttéranyagot a gyakorlatban is alkalmazhatta. A szakrális témára a gyerekek ebben a korban még nyitottak, nincs bennük semmiféle előítélet, így szabadon tudják megosztani a gondolataikat” – mesélte Koncz Kinga igazgatónő.

Az előadást a hallottak átbeszélése követte, majd miután a gyerekek megfigyelték a kiállított értékeket, az egyéni és közös alkotás útján próbáltak kapcsolódni hozzájuk. „Erősen tárgyközpontú volt a tábor, mert ennek a generációnak szüksége van arra, hogy valami kézzelfoghatót létrehozzon. Annak érdekében például, hogy a gyerekek jobban megértsék az ereklyék mibenlétét, megalkothatták a sajátjukat az ujjukról vagy a kezükről, majd ereklyetartót is készítettünk.” Koncz Kinga az alkotás menetét is ismertette; alapanyagként először szilikont használtak, amibe a gyerekek belenyomhatták az ujjukat, miután pedig az anyag megmerevedett, látványbetonnal öntötték ki a formát, ezt később kifestették. De a gyerekek saját üvegablakukat is elkészítették; egy nagy méretű fotókartonra vetítették az árnyékukat, amit aztán körbevágtak, és tetszésük szerint kidíszítettek. „Egy ilyen alkotótábor után a gyerekek számára a templomtér átalakul, hiszen megértik például, hogy az üvegablak nem csak esztétikai célokat szolgál. Megismerik azt is, hogyan készül egy ilyen ablak, mit ábrázol, mi a színek üzenete, szimbolikája.” A tábor – melynek 15 résztvevője volt – ugyanakkor nem csak hívő, vallását gyakorló gyermekek számára volt nyitott.

„Fontos volt számunkra, hogy a táborozók személyes ízlése, és ilyen módon a személyiségük is kibontakozzon az alkotás során. A foglalkozások komplexek voltak, amelyeket az iskolában egy tanórán nem lehetne véghez vinni anyag-és időhiány miatt. Az alkotás egy folyamat volt, azaz a tárgyak nem rögtön készültek el, hanem sokszor félretettük őket, és később újra elővettük. Így nagy sikerélmény volt, amikor elkészült egy mű.”

A gyűjtemény épülete élettel telt meg, a vidám, bizalmi légkörű táborról nem csak a gyerekek, a szülők részéről is pozitív visszajelzések érkeztek. „Ritkán tapasztalható az, hogy a kisiskolás korosztály ilyen közel mehet egy múzeumban a tárgyakhoz, hogy beleláthatnak abba, hogyan áll össze egy kiállítás. Nagyon izgatottak voltak, hogy a színfalak mögé láthattak. Azt is tapasztaltam, hogy a múzeum közvetlenebbül tud szólni a felnőttekhez, ha a gyerekeiken keresztül már van egy pozitív élményük.”

A tábor utolsó napjára szervezett kiállítás során minden gyermek a saját szüleinek, valamint a hozzá érkező rokonoknak bemutatta a hét folyamán készült alkotásokat, ezt követően pedig együtt bejárták a múzeumot. Koncz Kinga igazgatónő elmondta; a tábor létrejötte igazi csapatmunka volt. „Az egyházmegye különböző intézményeitől sok segítséget és odafigyelést kaptunk, hálás vagyok ezért.” Abban bíznak, hogy az alkotótábor hagyományteremtő lehet, és a jövőben még több iskolából érkeznek majd alkotni vágyó gyermekek.