» HÍREINK »
A tábor helyének Cserépváralját választottuk, hisz már Bogácson voltunk táborba és egy részét ismertük a környéknek és már akkor a gyerekeknek nagyon megtetszett és jelezték, hogyha lesz legközelebb tábor, akkor errefelé jöjjünk. Sajnos Bogácsra, már nem tudtunk visszamenni, mert eladóvá vált a régi táborhely, helyette viszont az akkor vendéglátónk ajánlott egy másik helyet, amely Cserépváralja, Setét-völgyébe szólt. Mondhatjuk azt, hogy nem bántuk meg, mert nagyon csendes, gyönyörű helyen van a falu szélében, az erdő szélén, teljesen zöld övezetben, egy pici tavacskával a közepén.
Hétfő:
Elérkezett az indulás napja, a gyerekek már izgatottan érkeztek a vecsési vasútállomásra, ahonnan vonattal indultunk el, hogy délutánra Cserépváraljára érjünk. A szülőktől való búcsúzás után 18 gyerek és 3 felnőtt útnak indult, igaz először csak rövid útra, hiszen Zugló állomáson leszálltunk a vonatról és autóbusszal átmentünk a Keleti-pályaudvarra, ahol egy kis várakozás után felszállhattunk arra a vontara, amelyik Mezőkövesdig vitt bennünket. Másfél órás vonatozás után megérkeztünk Mezőkövesdre, ahol ismételten kicsit várnunk kellett, mert a pici faluba ritkán járnak az autóbuszok. Nem unatkoztunk a vasútállomáson sem, mert egy ismerkedős játékkal töltöttük el az időt.
Helyi járattal hamar odaértünk Cserépváraljára, ahol már a vendéglátónk várt bennünket a végállomáson, rövid séta után elérkeztünk a táborhelyre. Rövid köszöntő után, mindenki elfoglalhatta és birtokába vehette a szálláshelyét. Kipakolás, pihenés után a táborhelyen lévő tavat fedeztük fel, ahol a gyerekek és a kísérők is közösen vízi biciklizhettek vacsoráig.
Közös vacsora elfogyasztása után, egy kis beszélgetés után az esti imával zártuk a napot, mivel a hosszú utazás után mindenki a nagy melegbe elfáradt.
Kedd:
Reggeli énekszóval való ébredés után, mindenki elkészül és a reggeli ima elmondása után nekiláttunk a finom reggeli elfogyasztásához. Reggeli után a nap ismertetése következett. A szobák rendbe rakása után az udvaron játékra került sor, majd vízi bicikli versenyre, amit nagyon élveztek a gyerekek. Volt, aki igyekezett felmérni a víz minőségét és az iszaposságát. A tó közepén található kis szigeten is utat vágva még egy szigetfoglaló játékra is sor került. Közben megfigyelhettük, hogy a nádasban lakó vadkacsa család hogyan él és nem ijedtek meg a hangoskodó, viháncoló gyerekektől sem.
Ebéd előtt mindenki összepakolhatta a kis hátizsákját, mert közvetlenül az ebéd elfogyasztása után már jött is értük a Bükki Szafaribusz, amivel elindultunk felfedezni a bükki hegyvidék egy részét. Hegyen-völgyön át eljutottunk az Óriások völgyébe, ahol egy mesébe csöppenhettünk az idegenvezető segítségével, végig mehettünk gyalogosan a völgyben és megismerkedhettünk egy-egy szikla történetével, formájával, végig sétálhattunk egy szűk loggián, ami a kiszáradt patakvölgy egyik hegyoldalában található. Az Óriások völgye után vissza indultuk a szafari busszal Cserépfaluba, de előtte még megnézhettük Bogácsot és Cserépfalut.
Vacsorára értünk vissza, amit egy közös ima elmondása után együtt elfogyaszthattuk, hisz a kellemes szafari buszos kirándulás után már mindenki nagyon megéhezett. Sötétedésig csapatjátékokat játszottunk, aztán fürdés után kerti mozinak rendeztük be a szaletlit, ahol minden nap közösen étkeztünk. Mivel a tábor megpróbáltuk a környezettudatosság alapozni, így az esti kerti mozi egyik témája a környezetünk megóvása, ehhez kapcsolódóan néztünk meg egy filmet a gyerekekkel. Filmvetítés után közös imával zártuk a napot.
Szerda:
Szerda reggelén sem maradhatott el az énekes ébresztő, amit után a reggeli ima és a reggeli következett. A gyerekek már nagyon izgatottan várták a mai napot, hisz a délelőtt folyamán helyi hagyományörző házaspárral ismerkedtek meg, akik kézműves foglalkozás keretében megtanítottak bennünket, hogyan kell kukoricacsuhéból virágot készíteni. Természetesen az elkészített virágokat mindenki hazavihette, de hogy ne menjen tönkre így összeszedtük névvel ellátva egy dobozba, és pénteken a vonatállomáson mindenki megkaphatta és átadhatta a szüleinek.
Majd a csuhévirág készítés után a táborhelyen környékén gyűjthettünk mezei virágokat és megtanulhattuk hogyan kell koszorút fonni a fejünkre. Volt, aki fejkoszorút készített, volt, aki nyakába készített koszorút, volt, aki pedig csak virágcsokrot készített, kisebb-nagyobb változatban.
A kézműves délelőtt után az ebéd előtt mindenki összekészíthette újra a hátizsákját, mert ebéd után újra jött értük a Szafari busz, de immáron nem hegyek közé vitt bennünket, hanem a bogácsi termálstrandra. Mielőtt a strandot idénybe vettük volna, sétáltunk egyet a faluban és betértük egy helyi termelő kisboltjába, ahol apró emlékeket vehettek a gyerekek maguknak vagy a szüleiknek, testvérüknek. A délutánt a strandon töltöttük, így a nagy forróságot könnyebb volt átvészelni. A strandolás után még mielőtt elindultunk volna Cserépfalu felé, egy fagyi is belefért a napba. A kedves Lajos bácsink, aki a szafari busz sofőrje volt, vitt bennünket vissza a táborhelyünkre, ahol már az asztalon várt bennünket a meleg vacsora.
Csütörtök:
A szokásos énekes ébresztő után, a reggeli ima elmondása után a reggelivel indítottuk a napot, de sajnos mire befejeztük a reggelit, már az eső is eleredt, és egyre jobban csak esett, így a délelőtti programunkat áttettük délutánra, abban a reményben, hogy hátha ebéd után napsütés lesz. Mivel a hatalmas felhőszakadás miatt kénytelenek voltunk az épület nappalijában maradni, így nem töltöttük tétlenül az időt és különféle játékokat játszottunk, koncentrációs, történetmesélős csapatjátékokat, amik nagyon jó hangulatban zajlottak.
A várva várt napsütés is megérkezett, mire az ebédünk is. Az ebéd után mindenki a túra felszerélésben várta, hogy elinduljunk a túrára a Bükkalján. Az épített és természeti csodák, Cserépfalu történetének megismerése és a csodálatos helyeknek a történeteinek megismerése, erdő-mező-falujáró kirándulás, majd a Kaptárkövekhez való felkapaszkodás, onnan a Cserépfalu szélén található várrom felfedezése várt ránk a túra során.
Kellemes túrázás után, visszaérkeztük a cserépváraljai római katolikus templomhoz, ahol a falubeliekhez mi is becsatlakozunk szentmisére. A ministránsaink itt is szívesen tettek szolgálatot. A szentmise végén a falubeli nénik pogácsával kínáltak meg bennünket, mert a plébános atya előre jelezte, hogy jönni fogunk és így kedveskedtek nekünk, amiért hálásak is vagyunk.
A szentmisét követően még egy fagyira is volt időnk, mielőtt visszasétáltunk a táborhelyünkre, ahol már a vacsora várt bennünket az asztalon. Imádság után elfogyasztottuk a vacsorát, majd míg elkészült a tábortűz, addig szabadtéri játékok, labdázásra került sor.
Minden gyerek izgatottan várta, hogy vajon hogyan sikerül meggyújtani a tüzet, szorgos kezek szívesen segítettek ágat gyűjteni, aprítani. Körbe ültük a tábortüzet, énekelgettünk, mert Fülöp bácsink ukulelézett nekünk. Természetesen a tábortűzhöz hozzá tartozik a közös szalonnasütés, amit nagyon élveztek a gyerekeke, hisz van, aki először sütött így tábortűznél szalonnát. Majd beszélgettünk az eltelt tábori napokról, ki hogyan érezte magát, kinek mi tetszett a legjobban, ki mit visz magával a táborból. Majd egy hálaadással zártuk az estét.
Péntek:
Elérkezett az utolsó énekes reggeli ébresztő, a közös reggeli ima majd a reggeli. Reggeli után mindenki rendet rakott, összepakolta a cuccait, és közösen kitakarították a szobájukat. Mikor mindenki elkészült, megérkezett vendéglátónk, akik íjászat tanításra hívta a gyerekeket. Elmagyarázta a gyerekeknek, hogy mit hogyan kell csinálni, hogyan kell az íjat tartani, mire figyeljenek és legyenek óvatosan. Mindenki részt vehetett és kipróbálhatott három-négy lövést. Végül a lányok és a fiúk között verseny döntötte el, hogy ki a legjobb lány és ki a legjobb fiú, akik eltalálták a táblán kijelölt kört. Mindenki nagyon ügyes volt, így ajándékba kapott a vendéglátónk által készített birsalmalekvárt egy pici üvegben.
Lassan elszalad a délelőtt és már az ebédhez készülődtünk, mert szorított bennünket az idő, hogy hamarosan el kell hagynunk a táborhelyet, mert indul a menetrendszerinti autóbuszunk Mezőkövesdre és onnan a vonatunk Budapest Keleti pályaudvarra, onnan pedig a zuglói vonatállomásra, majd onnan Vecsésre.
Az ebéd elfogyasztása után, egy rövid táborzárásra került sor, megköszöntünk a vendéglátónknak, hogy itt lehettünk. A gyerekek elmondták, hogy ők jövőre is szeretnének ide visszajönni, mert fantasztikus hetet töltöttek itt és bíznak benne, hogy András bácsi fogad minket, ha a tanáraink megszervezik jövőre is a hittantábort. Ezután elindultunk az autóbuszhoz, ami Mezőkövesdre vitt bennünket és egy rövid várakozás után vonatra szálltunk és Budapest felé indultunk. Este hét óra után a szülők már vártak bennünket a vonatállomáson, ahol mindenki elköszönt egymástól és élményekkel gazdagon térhetett haza.
*
2023-ban közel tízezer fő vesz részt 165 különböző gyermek, napközis, ifjúsági és családos nyári táborban, amelyeket a Váci Egyházmegye több mint 70 millió forint összeggel támogat.
2024. október 6. vasárnap
Brúnó és Renáta
Abban az időben: A farizeusok odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Szabad-e a férjnek elbocsátania a feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt: „Mit parancsolt nektek Mózes?”...