A hét nem szűkölködött programokban, minden nap előadások, imák, szentmisék és közös beszélgetések segítették a szórakozásunkat és elmélyülésünket. Ebben az évben a téma a család volt, és szerencsénkre nagyon sok tanúságtevő ellátogatott hozzánk, akiknek a történetei megnevettetek és meghatottak minket. Az egyik legkedvesebb esemény számomra idén az imaműhelyek voltak, ahol mindenféle érdekes és kreatív imamódszerrel ismerkedhettünk meg. Nekem ez azért is fontos volt, mert a táborban kialakult erős istenkapcsolatot sokszor nehéz tovább vinni a hétköznapokba, és a jó imádsággal ez könnyebben sikerülhet.

Természetesen a programok mellett nagyon fontos érték a megtartó közösség, ami a tábor során kialakult. Voltak olyanok, akik már évek óta, és olyanok is, akik először jártak a Galgában, de mégis egy hét alatt egy csapattá tudtunk formálódni Isten szeretetében. Nagyon jó volt látni azokat a barátokat, akikkel a hétköznapok során nem volt időm találkozni, és jó volt új emberekkel találkozni, különböző életutakat és nézőpontokat megismerni. Sok mély beszélgetés tudott kialakulni egy-egy kiscsoportos beszélgetés során, illetve kötetlenebb programok alatt, mint például a limonádéház és a kirándulás. Mindenki nyitottam, mosolyogva és lelkesen fogadott, illetve amikor egyedül voltam, mindig volt valaki, aki odalépett hozzám. A kisebb testvérek egész végig lelkiismeretesen és áldozatosan fáradoztak azon, hogy minden jól menjen, innen is szeretném megköszönni nekik a szolgálatukat!

Már az első táborom óta az esti szentségimádással egybekötött közbenjáró imádság a kedvenc programom, ez idén se volt másképp. Úgy gondolom, hogy ez az este amikor lelkiekben és testiekben is egy kicsit meg tudunk pihenni az Úr házában, és együtt énekelve dicsőíteni Őt. Az egyik legmeghatóbb és -felemelőbb érzés amikor ketten-hárman érted imádkoznak, a te életedért és boldogságodért. Mindenkinek ajánlom, hogy jövőre, ha a táborba végig nem is, de erre az egy éjszakára csatlakozzon hozzánk!

Ez a tábor egy vég és egy kezdet is volt a közösség számára. Sok-sok év szolgálat után, Bezák Tamás atya az ifjúsági lelkészünk augusztustól esperesi pozíciót vállal, így sajnos el kellett köszönnie tőlünk. Ez egy ünnepélyes búcsúmise keretein belül történt meg, amit természetesen Tamás atya mutatott be. Az új ifjúsági lelkésszel, Kovács Zsolt atyával is találkozhattunk a szombati zárómisén. Viszont a tábor volt a kezdete a közösség 30. jubileumi évének, aminek keretein belül egész évben különleges programokra számíthatunk. Ezeket is már izgatottan várjuk!

Egy szó, mint száz az idei tábor is igazán feltöltő és elgondolkodtató élmény volt, remélem, hogy jövőre is régi és új ismerősökkel, barátokkal találkozhatok. Addig is Laci atya szavaival élve: „Menjetek, küldetésetek van!”