Szentbeszédében a főpásztor a közösség megtartó erejéről, az odaadott idő gyümölcseiről, a szenvedéseinkben is mellettünk álló Krisztusról elmélkedett, akibe minden élethelyzetben belekapaszkodhatunk.

Gyertek, építsük fel! (Neh 2,17): felszólítással kezdte a helyi közösség gyűjteni az adományokat a munkálatokra, kisiskolások költötték a zsebpénzük a kitűzőkre, idősek indultak el a faluban házról, házra, a fiatalok az internet használatával segítettek, hogy eljöhessen az a nap mikor az Úr háza teljesen megújul. Az összefogásnak köszönhetően pedig nem csak az épület, hanem az abban együtt imádkozó közösség is megújult.

A szakemberek a homlokzatot, a torony kupoláját, a toronyórát is korszerűsítették. A Magyar Falu Programban elnyert összegből a plébániát is modernizálták. A munkálatokban és támogatásban részt vett személyek odaadását Balla Mihály, a térség országgyűlési képviselője, Dúl Géza atya és Molnár András diakónus méltatták az ünnepen.

A beruházások a támogatások tükrében a következőképpen alakultak: a templom toronysisakja pályázati forrásból készült el, amelyet a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott (14.125.384 Ft).  A homlokzat, torony, harangok és toronyóra felújítása a Váci Egyházmegye, az Ipolyerdő Zrt., Romhány Község Önkormányzata és a helyi közösség adományaiból valósulhatott meg (14.525.600 Ft). A plébánia belső termeinek korszerűsítését (14.660.465 Ft) és a plébánia előtetőjének megújítását (4.995. 520 Ft) a Magyar Falu program pályázatából fedezték. – tájékoztatott Molnár András diakónus.

Az ünnepi alkalom keretében bemutatták Hajdú István tanár a környék útmenti keresztjeiről szóló könyvét, valamint kiállítás nyílt a romhányi templom történetéről, amelynek tematikája Szent Györgyre épül és róla készült festményeket és egyéb róla szóló alkotásokat mutat be. A napot a helyi férfikórus éneke színesítette, majd a program szeretetvendégséggel zárult.

***

A plébánia, a falu és a templom története

A falu már a török uralom előtt is létezett és nem pusztult el, csak rövid ideig volt lakatlan, majd a XVIII. század elején fokozatosan újra benépesedett. A falu ma is áll, mégpedig ősi Romhány nevén, Nógrád megyében. Egyik régi elnevezése alapján (Egyházas Rohman) biztos, hogy a XIV-XV. században temploma és plébániája is volt. Magáról a templomról semmit sem tudunk. Pongrácz Informatio-jának váci térképmásolatán kerek templomocskát mutat ugyan, ez azonban nem nyújt elegendő információt a templom eredeti formájáról, mivel a XVIII. század második felében rajzolták, amikor a templom már régen elpusztult. Chobot szerint az ősi templom romjai és kriptája az ő idejében még láthatók voltak a Kastélyka magaslaton, sőt a romokról még Gerecze is megemlékezik. II. Rákóczi Ferenc 1710. évi nevezetes romhányi csatája után a visszatérő nép a falut már az új helyén építette újjá. A mostani templomtéren Szent György tiszteletére templomot is építettek, mely 1711-ben már düledezőfélben volt. Így ennek helyére csakhamar kisebb kőtemplomot építettek, mely többszörös javítások után több mint 100 évig állt fenn. Az Acta Cassae Parochorumban ez áll: Temploma Szent György tiszteletére áll.

A mostani templom 1836-37-ben épült, Regele József építőmester által klasszicista stílusban Gr. Nádasdy Ferenc püspök rendeletére - és jórészt az ő költségén is. Többször renoválták a 19-20. században. A templom és a XVIII. századi barokk kőhíd Nepomuki Szent János szobrával műemlék jellegűek.

A plébánia épülete nem régi, kőből épült, zsindelyét a hívek készítették.