Verőfényes napsütésben indult a körzarándoklat, melyet hálából ajánlottak a szervezők az Úristennek. Szeptember 9-én, szombaton reggel gyülekeztünk Bag templomában, ahol negyvennél több zarándok várta az indulás pillanatát. Félóra gyaloglás után érkezett be a csoport Hévízgyörk templomába, ahová szintén ekkorra gyalogoltak be a turaiak, ők addigra már 7,5 kilométert tettek meg, valamint a galgahévíziek, akik 3,4 kilométert gyalogoltak.

Kartal felé vette útját a majd hetvenfőnyi csoport, ami újabb 6,1 kilométernyi utat jelentett. Kartalon fél egykor harangzúgás mellett, Görbe József plébános és a Karitász önkéntesei várták a zarándokokat, volt lehetőségünk gyónásra is. Egy hosszabb pihenő után, a déli melegben indult tovább a csoport az Aszód határában lévő Szentkereszt dűlői emlékhely keresztjéhez, ami újabb 5,1 kilométert jelentett. Gyurkovics István atya és Sára László kántor várta az érkezőket. Imák és énekek szálltak a tájban, majd újabb másfél kilométer után érkezett meg a csoport az aszódi templom hűs falai közé. Tanúságtétel után együtt imádkoztak az úton lévők és a fogadásukra érkezett aszódi hívek. A Hitéleti Központ nagytermében egy kisebb fogadásra látta vendégül a Karitász csoport a zarándoktestvéreket.

Isten magas ege alatt úgy érezheti az ember, hogy imái - a hangosan kimondottak épp úgy, mint a gondolataiban megfogalmazottak - egyenesen a Teremtőhöz szállnak! Sokan mondják a zarándoklatot a lábak imájának, de sokkal több annál. A hétköznapokból kiszakadva, a csoportosan zarándokló is tud magányos lenni az elcsendesülések idején. Én is ezt élem át, amikor évről évre útra kelek.

Aszódról a Bagra indulók újabb 4,1 kilométer megtétele után érkeztek a falu templomába, ahol a zárómisét Tóth József Miklós plébános celebrálta Katona Pál diakónussal, aki a zarándoklat fő szervezőjeként, gyermekeivel együtt a zarándokcsoporttal tartott a nap folyamán. A mise utáni fogadáson már a következő évi találkozást várva búcsúztunk egymástól.