Az októberi hónap eléggé különleges, ugyanis ekkor van a Rózsafüzér királynője és a Magyarok Nagyasszonya ünnep, a görögkatolikusoknál pedig az Istenszülő oltalom szintén erre az időszakra esik. Ezekből a szép ünnepekből kerekedett ki bennünk az a vágy, hogy mi nők, az égi édesanyánk lelkületére szeretnénk formálódni és minél jobban hozzá hasonlítani.

Egy egész éves vágyódással  eljutottunk odáig, hogy október 6-8-ig, Mátraverebély- Szentkúton ikonfestő tábort szerveztünk magunknak a Váci Egyházmegye támogatásával, ahol a keleti és a nyugati világ találkozását önmagunkban és a női közösségünkben átélhettük.

A három napos lelkigyakorlat lényege az volt, hogy a szemlélődő imádság és az ikonfestés összekapcsolódva haladjon, ugyanakkor bekapcsolódhassunk a kegyhely Magyarok Nagyasszonya búcsújába is. Csöndesen imádkoztunk, festettünk, szentmisén, vesperánson, zsolozsmán, fáklyás körmeneten is részt vettünk, éjszaka pedig közösen elvégeztük „Mária keresztútját”.

A gyönyörű természet ajándékait: az erdő frissességét, panorámáját csodáltuk, a Mária forrás vizét ittuk és a friss levegőt, az áldott meleg napfényt szívtuk magunkba, testileg és lelkileg is megújulva.

Az ikonjaink három nap alatt gyönyörűen megszülettek. Mi magunk is meglepődtünk azon, hogy festeni ugyan a legtöbben nem tudunk, de a Szentlélek vezetése és az ikonfestő hölgy csöndes, de egyben zseniális útmutatása milyen szépen, békésen kibontotta mindannyiunk lelkében Mária szépséges alakját, vonásait és arcát is, amit aztán az ecsetünk a kemény fára le is tudott festeni.

Minden napnak része volt egy megosztó kör is, ahol a női sokszínűség olyan mélységeit tudtuk közösbe tenni, hogy ömlöttek a könnyeink az örömtől és nem is tudtunk mást mondani, csak hogy nagyon hálásak vagyunk az ittlétért s az együttlétért.

Vasárnap a szentmise végén az atya egy gyönyörű imával megszentelte és megáldotta ikonjainkat és azzal zárta, hogy otthonainkban ez az ikon sugározza mostantól a szeretetet, az egyetértést és a békét. Azt is hangsúlyozta, hogy mi nők az egységet képviseljük a családunkban.
A szentmise végén minden résztvevő megírta a saját „Magnificat imáját” és hálát adtunk közösen is azért, hogy van egy égi édesanyánk.

A Mária köntöse szemlélődő imacsoportunk himnuszával kívánjuk minden magyar édesanyának, hogy próbáljon minden nap a Szűzanyához kapcsolódni, hiszen ő elhordozza női ügyes-bajos dolgainkat és közbenjár értünk Szent Fiánál, Jézusnál.

Itt van anyánk, Mária, mint a hóvirág.

A Szentlélek áldása szállott le reánk.

Nem vagyunk árvák, van édesanyánk,

Ki a magas Mennyekből gondot visel ránk.

Nem vagyunk árvák, van édesanyánk,

Palástoddal takarj be, úgy vigyázz reánk!

*