Szentkút. Alkalmasabb helyszínt keresve sem lehetett volna találni. A kegytemplom és a szabadtéri oltár a hely spiritualitását árasztja, évszázadok imái szálltak innen a magasba és találtak meghallgatásra. „Itt a kegyelmek terjedési sebessége sokkal nagyobb!” – ahogy Csillag Éva találóan megjegyezte. Az időpont: Magyarok Nagyasszonya búcsú hétvégéje. Különösen is érezzük Égi Édesanyánk anyai oltalmát, pártfogását. Belemerülünk a táj természeti szépségének szemlélésébe, a teremtett világ gyönyörűsége és a zarándokház kényelme, vendégszeretete fogad minket.

15 diakónus feleség érkezett meg az egyházmegye különböző részeiről, hogy október 6-a, péntek estétől szombat délutánig részt vegyenek azon az imádságos, jókedvű, közösség formáló együttléten, melyet Tóth András görögkatolikus atya, az egyházmegye spirituálisa és Laczkó Mihály atya, az állandó diakónusok referense - mentálhigiénés szakemberek – állítottak össze és vezettek számunkra.

15 asszony. Volt köztünk olyan, akinek a férjét idén szentelték állandó diakónussá és voltak, akik mögött több évtizednyi tapasztalat állt. A csapat nagy lendülettel vetette bele magát az ismerkedési játékokba, átélve a találkozások örömét és kihívásait. Rátekintettünk arra, mennyire nem egyszerű kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, hálával gondoltunk azokra a férjekre, nagyszülőkre, akik átvették az édesanyáktól a kisgyermekek felügyeletét, gondozását erre az időre.

A szombat délelőttöt a szabadtéri szentmise indította és adta meg azt a lelki alapot, amelyre a nap folyamán építkezhettünk. A feladatok, amelyeket a csoport kapott, segítettek bennünket, hogy kifejezzük, milyen örömöket ad és milyen nehézségekkel állít szembe miként az, amit férjeink diakónusi szolgálata hoz a házastársi kapcsolatba és a családjaink életébe. A beszélgetések, megosztások során egyre inkább kirajzolódott a tapasztalatok hasonlósága, egyfajta közös életút.

Mit adott nekünk a lelki wellness? Az egymás közötti kapcsolataink elmélyülését, azt, hogy nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Sok nevetést, vidámságot, pihenést. A tapasztalatok, jó gyakorlatok megosztását. Az éjszakába nyúló kötetlen beszélgetések meghittségét. A közösséggé formálódás elindulását. Annak érzését, hogy fontosak vagyunk. Identitás tisztázást, jövőképet. Jó adag muníciót ahhoz, hogy tovább tudjuk vinni vállalt küldetésünket, hogy férjeink szolgálatát szeretettel kísérjük. Szárnyalt a lelkünk és megéltük a közös lelki gazdagságot!

Mély hála van a szívünkben azért a személyes figyelemért, gondoskodásért, szakértelemért és bölcsességért, amit ennek a lelki wellness-nek a megálmodása, létrehívása jelent a számunkra. Hála és köszönet a Váci Egyházmegyének, hogy mindez megvalósulhatott! Remélem, jövőre folytatjuk!