A Taizéi közösség kezdeményezésére szeptember 29 - október 1. között rendezték meg Rómában a Together (=Együtt) 2023 elnevezésű ökumenikus ifjúsági találkozót. Magyarországról összesen 250 fiatal utazott az MKPK Ifjúsági Bizottságának szervezésében, köztük tizenhárman a Váci Egyházmegyéből. Néhány közülük megosztották élményeiket római utazásukról, az ifjúsági találkozóról és a csúcspontját jelentő ökumenikus imavirrasztásról, amelyet a Szent Péter téren tartottak a XVI. Püspöki Szinódus megnyitásának előestéjén. De ahogy a beszámolókban olvashatjuk, a kegyelem nemcsak a Szent Péter téren áradt ki…

 

A legmeghatározóbb élményem a Szent Péter téren tartott közös imavirrasztás volt, ami a Taizéi Közösség munkájának köszönhetően valósult meg. A téren érezhető volt a kegyelmi állapot, ami a jelenlévő lelkeket is betöltötte. Isten valóban jelen volt, egyetlen vágyat éreztem, hogy ne veszítsek egy pillanatot sem az Ő jelenlétéből. Ezt az érzést a világ minden tájáról jelenlévő fiatalok tanúságtételeikkel csak mélyítették.

Észre kell vennünk, hogy az egyház a szinódusi lelkületben egymás meghallgatására irányítja a figyelmet és közli a misszióra történő felhívást. Az Egyház középpontba helyezése nagyon fontos, a benne lévő szeretetközösség világra vetülő fényét mindenkinek látnia és éreznie kell. A szeretet a béke fundamentuma, a mai világpolitika állása pedig kívánja a helyzet felismerését.

Bózsó Tibor

Nagyon élveztem a Rómában eltöltött három napot, nagyon sok jó élményt és érdekes tapasztalatot szereztem. A plébánián – ahová elszállásoltak bennünket - sajnos csak a lányok számára volt elég befogadó család, így mi fiúk, a plébánián aludtunk és étkeztünk. Elég félnomádak voltak a körülmények, de szívélyességével és segítőkészségével ellensúlyozta ezt a plébánia személyzete - még annak ellenére is, hogy nem beszéltünk közös nyelvet: a személyzet egyetlen tagja beszélt csupán angolul, közülünk pedig csak az öcsém tudott A2-es szint körüli olasz nyelvismeretével másokkal kommunikálni.

Szombat délelőtt nehezen találtam oda a workshopomhoz, de megérte az igyekezetet, mert érdekes tanúságtételeket hallhattam. A "Reminder for different perspectives on the proclamation of the Good News" workshopon voltam, ahol különböző felekezetű emberek tettek tanúságot evangelizációs tapasztalataikról, az etióp keresztény paptól a texasi származású baptista főlelkészig. Ezt követően a tanúságtevők a résztvevők kérdéseire válaszoltak. Jó érzés volt látni, hogy Franciaországtól Sri Lankáig mennyi keresztény, elsősorban katolikus ember gyűlt itt össze, és bár gyakran különböző, mégis sokszor milyen hasonló problémákkal szembesülnek - szembesülünk mind. A tanúságtevők válaszai is sokkal inkább kiegészítették, mintsem ellentmondtak egymásnak, különböző felekezeti hovatartozásuk ellenére.

Szerencsére korán odaértünk a Szent Péter térre, így elég jól láttunk mindent. Nagyon érdekes, sokrétű és soknyelvű volt a virrasztás szertartása. Olasztudás hiányában nem értettem a pápa beszédét, de utólag elolvasva kifejezetten tetszett, elgondolkoztatónak találtam.

A befogadó plébániánk tulajdonképpeni életébe csak vasárnap nyertünk igazi bepillantást. Ez ráadásul egy különleges vasárnap volt a templomközösség számára is, hiszen a délelőtti misét egy bérmálkozási szertartás követte. Ezen mi már nem vettünk részt, helyette a plébániához tartozó olasz cserkészek játszottak nemzetközi és autentikusan olasz cserkészjátékokat velünk, valamint az esemény ideje alatt szintén itt megszállt portugálokkal. Az ebédre sokat kellett várni, de magyar résztvevőtársaimmal jól elütöttük az időt, az ebéd pedig kifejezetten bőséges, változatos és olasz jellegű volt. Utána többen ott maradtunk az udvaron, és egy rögtönzött "kultúrcsere program" keretében megosztottuk egymással az általunk ismert és szeretett olaszországi, portugáliai vagy éppen magyarországi táncokat.

A hazaút hosszú és jó hangulatú volt, de bőven volt mit átbeszélni a három sűrű római nap után. Nagyon érdekes és hasznos program volt, örülök, hogy ennyien el tudtunk menni rá - mind Magyarországról, mind a világ különböző tájairól - hogy imádkozzunk a Szinódus sikeréért. Bízom benne, hogy a Szinódus hathatósan hozzá fog tudni járulni a katolikus megújuláshoz és a globális problémákra adott megfelelő válaszok megleléséhez.

Dévényi-Takács Bence

Minden út Rómába vezet, mondja a mondás. Igazából tervek nélkül jelentkeztem, az ifiből még elhívtam az egyik barátnőmet. Jó sok utazással eltöltött óra után érkezett meg a buszunk, majd ketten elindultunk, hogy mindent megnézzünk Rómában. Hatalmas ajándék volt számunkra, hogy a plébániáról Mária, egy 81 éves nagymama fogadott be minket az otthonába. Esténként hárman együtt imádkoztunk. Olaszul mondtuk az Úr imádságát. Másnap találkoztunk egy kispappal, aki Rómában tanul. Ezután magyarul tudtam gyónni a Basilica di Santa Maria Maggiore-ban. A „Szent Lépcsőkön” (amelyen a hagyomány szerint Krisztust Pilatus elé vezették - a szerk.) is végig imádkoztunk. Délután egy ökumenikus dicsőítésen vettünk részt a Lateráni Bazilikában, majd a Szinódus megnyitását megelőző imaalkalmon a Szent Péter téren. Az estét pedig barátokkal töltöttük. Másnap egy olasz-magyar misén vettünk részt, majd közösen fociztunk.

Rómában volt a legőszintébb gyónásom egész életemben. Nem volt egyikünk tervei között sem. Az egyik oldalkápolnában készültem fel és miközben gyűjtöttem a bűneimet elsírtam magamat, mert azt hittem megbocsáthatatlan az, amiket tettem. Nagy nehezen megnyugodtam és beálltam a sorba. Remegett mindenem, mert őszintén megbántam bűneimet és újra elkezdtek potyogni a könnyeim. Én következtem, a barátnőm ölelt és próbált megnyugtatni. Miután minden bűnömet őszintén meggyóntam, újra elkezdem sírni. Éreztem gyónás közben azt a pontot, hogy Isten mindent megbocsátott nekem. Hatalmas ajándékot kaptam, rengeteget kérem Istent, hogy adjon erőt az újrakezdéshez, mert magamtól már nem tudok sok bűnömön változtatni. Tudom, hogy legjobb helyre jöttem, itt bíztam rá bűneimet és az egész életemet. Erőt érzek, és újra akarom kezdeni az egészet. Isten mindig megbocsát nekünk, én pedig egy tanúságtétellel jöttem haza.

Egyetlen pillanatát sem akarom elfelejteni annak, ami történt velem Rómában. Odáig kellett elmennem, hogy újra elhiggyem, hogy Isten csapatában egy teljes értékű játékos vagyok. Aki sokszor elesik, és akit rengetegen ellöknek, de ezek után is mindig feláll.

Nádudvari Anna

Képek forrása: Bozsó Tibor, Dévényi-Takács Bence, Gáborné Haáz Andrea, Nádudvari Anna, Matányi Rita, Vatican Media