Marton Zsolt elmondta, hogy Péteri József 25 éves püspöki szolgálatából mindössze tíz évet tudott aktívan az egyházmegye élén eltölteni, majd - rövid megszakítással – további tizenöt évet volt kénytelen háziőrizetben és száműzetésben tölteni a Borsod megyei Hejcén, ahol 1967-ben hunyt el.

Péteri Józsefet 1942-ben szentelték váci püspökké, a II. világháború alatt, amikor már látszott, hogy nem várható gyors győzelem, amikor a háború okozta gazdasági nehézségek már érződtek. Ő ezzel együtt vállalta feladatát és küldetését, hogy kijelölt nyájának pásztora legyen.

Az igazi küzdelem számára és egész Egyházunk számára azonban 1945 után kezdődött, amikor a fennálló kommunista hatalommal kellett felvenni a küzdelmet, amely lépésről szorította vissza az egyházak működését súlyosan korlátozva a lelkiismereti és vallásszabadságot.

„Még nagyobb azok felelőssége, akik ilyen vészterhes időkben felelős beosztásban vagy szolgálatban vannak és nem menekülnek el a feladat elől, bár tudják, hogy ők is áldozataivá válhatnak a rendszernek. Péteri püspök is tudatosan vállalta ezt az áldozatot. Neki a fehér vértanú szerepe jutott. - hangsúlyozta Marton Zsolt.

Ma a forradalom dicsőséges napjaira emlékezünk, azokra a hősökre, akik a nép nevében akár az életáldozatot is vállalták, hogy harcoljanak a szabadságért. De nekünk emlékezni kell azokra is, akik hosszú évek alatt küzdöttek az elnyomás ellen majd – mint Péteri püspök is – először a szellemi hadszíntéren, majd esetleg bebörtönözve, száműzetésben vagy teljesen félreállítva, megalázva, szolgálatuktól, küldetésüktől megfosztva voltak kénytelenek leélni életüket. Az ő hősi áldozatvállalásuk nem kevesebb megbecsülést és tiszteletet érdemel. Rájuk is igaz, amit a Szentírás mond: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” - mondta megemlékezésében Marton Zsolt.