A segédpüspök úgy fogalmazott: a mai alkalommal, amikor megünnepeljük ennek a templomnak az újjászületését, az Anyaszentegyház egyik szentjéről emlékezünk meg. Egy olyan szentről, aki a 16. században élt és bár épületeket is modernebbé tett, az ő tevékenysége elsősorban arra vonatkozott, hogy lélekben és szellemiségben újította meg a saját egyházát, amelyre mindig szükség van.

Borromei Szent Károlynak a születésétől kezdve lehetősége volt arra, hogy ne csak gazdag ember legyen, hiszen tanult is, és ez fokozta a gazdagságát. Jogot végzett, sikeres ember lett belőle, ráadásul két pápa is az ő rokona volt. Mielőtt pappá szentelték bíboros lett. A lehetőség tehát Szent Károly számára hatalmas és jelentős volt. Mindezek ellenére úgy élte az életét, hogy milánói érsek lett, majd amikor ez megtörtént pappá is szenteltette önmagát – mondta Varga Lajos.

Hozzátette: ennek ellenére úgy fejezte be az életét, hogy egy szalmazsákon aludt. Ezt nem a szerencsétlenség hozta a számára, hanem az evangélium megvalósítása. Amennyiben valaki lelki fejlődése során eljut oda, hogy a legnagyobb gazdagsága a Mindenható Isten, és ez átalakítja a gondolkodásmódját, az az ember képes lesz arra, hogy az életét is feláldozza az Anyaszentegyházért, Istenért és Jézusért.

A segédpüspök arra is kitért, hogy a papságnak sem volt minden tagja olyan erősen hívő, hogy a szentségnek erre a fokára eljusson. Szent Károly megjárta az evangéliumi élet útját és annak ellenére, hogy nem volt szerzetes, mégis szegénységben élte le az életét.

Kiemelte: Borromei Szent Károly életének legfőbb műve talán az volt, hogy hűségesen próbálta ellátni a nevelés feladatát, amelybe beletartozott a papnevelés és a civil társadalom nevelése is.

Megtudtuk: amikor kitört a pestisjárvány, akkor érte el életének csúcspontját. A pestises betegek között járt és ő maga személyesen gondozta is őket. Megmenekült a járványtól ugyan, de olyan mértékben legyengült, hogy az orvosok nem tudtak rajta segíteni.

Varga Lajos végül kiemelte: hősies életformája volt az, amelyről nekünk, keresztényeknek példát kell venni.

Fotó: Hüvösi Csaba