A Vácon egy éve működő RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat és a Katolikus Szeretetszolgálat közösen szervezett szakmai napot november 30-án, csütörtökön a PüspökVác Látogató-és Rendezvényközpontban. A szenvedélybetegek támogatásának módjait, az elért eredményeket és kihívásokat ismerető konferencia a Pest és Nógrád vármegye Területi Szakmatámogatási Rendszerének keretében jött létre. A szakmai nap célja az volt, hogy a különböző szervezetek között párbeszéd és együttműködés alakuljon ki, melyet a szakemberek tartotta információgazdag előadások is segítettek.

„Egyszerre rejt szépséget magában, ugyanakkor kihívást állít elénk a mai időjárás, a havazás, és talán a Karitász munkáját is épp ez a kettősség jellemzi” – nyitotta meg a konferenciát Marton Zsolt váci megyéspüspök köszöntő szavaival. A főpásztor arról beszélt, hogy a Karitász és az Egyház munkája miben tud több lenni, mint más segítőszervezeteké. „Csomagot osztani, segélyt intézni, ügyeket rendezni minden jó szándékú ember képes. De tudatosan imádságban hordozni a másik embert, az ő gondját-baját, ez a mi karizmánk, ahogy a Ferenc pápa által gyakran hangsúlyozott meghallgatás és befogadás. Krisztus-hívőként úgy végezzük a munkánk, hogy természetfeletti segítséget kérünk hozzá. Ez az a többlet, amit nyújtani tudunk, amit a feladataink közepette mi magunk is, mint erőforrás, megtapasztalunk.” Kiemelte, hogy a szenvedélybetegek megsegítésében fontos szerepe van a szolgáló szeretetnek és az igazságnak is. „Látnunk kell a valóságot. Munkánk során egyensúlyban kell lennie az igazságnak és a szeretetnek, hiszen egyik sem működik jól a másik nélkül. Azt a reményt kell továbbá a szenvedélybetegnek adnunk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen, a gyógyulás, az előrehaladás mindig lehetséges.”

A püspök után Dr. Vajda Norbert, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója vette át a szót, aki a Pest és Nógrád vármegye Területi Szakmatámogatási Rendszerének (TSZR) létrejöttéről beszélt. „A TSZR egy újfajta kezdeményezés, amely mellé a Katolikus Szeretetszolgálat is odaállt. Célunk, hogy megpróbáljuk összefogni Pest és Nógrád vármegye területén azokat a szolgálatokat, amelyek már működnek, de nincs közöttük együttműködés.” Hangsúlyozta, hogy a szakmai nap címében nem véletlenül szerepel a család szó, a szenvedélybetegség ugyanis nem létezik magában. A függőség a legközelebbi kapcsolatainkra is hatást gyakorol, és sosem pusztán csak az egyént kell látni, hanem a körülötte lévőket is. „A szenvedélybetegség a mindennapjaink része. Próbálunk rá megfelelően reagálni, de nem könnyű. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, pontosan olyan rendezvényekre és párbeszédre van szükség, mint ez a mai alkalom.”

A köszöntőket követően Fazekas György atya, az Alkoholistamentő Szolgálat vezetőjének előadását hallhatták a jelenlévők, aki beszédében három dolgot bontott ki; elsőként a szolgálat elindulásának körülményeit, történetét vázolta fel, mely egészen 1985-re nyúlik vissza. Ezután felvázolta saját életútját, az alkohollal való kapcsolatának alakulását, és tanúságot tett arról, hogyan szabadult meg 20 évnyi függőség után.„Már gyermekkoromban találkoztam az alkohollal, de a legmeghatározóbb élményem 17 éves koromban volt, mikor vettem egy 7 decis Szürkebarátot, és két húzásra megittam. Azt éltem át az alkohol hatására, hogy jó vagyok, szerethető vagyok. Korábban az életemben pont ezek az élmények hiányoztak. Ezután képszakadásom lett, másnap reggel keltem fel, és fogalmam sem volt, hogy mi történt. Innentől kezdve már biztosan alkoholista voltam.” Közel 20 éven át élt a szer függőségében, ez idő alatt a szemináriumi képzést is elvégezte, problémája miatt azonban nem szentelték pappá. Végül egy kórházi kezelés során élte át Jézus szabadító erejét, és az azóta eltelt 18 évben egyáltalán nem ivott. 2011 óta az Alkoholistamentő Szolgálat vezetőjeként segíti hasonló nehézségekkel küzdő társait. Gyuri atya elmondta, hogy jelenleg a szolgálat milyen tevékenységet végez, hogyan tudja segíteni a hozzájuk forduló függőket, illetve hozzátartozókat. „A szolgálatban a Katolikus Egyház eszközeit használjuk, így vannak lelkigyakorlataink, ahol Jézusról és ószövetségi szakaszokról beszélgetünk, szentáldozásban és szentségekben részesülünk. Bárkit szívesen látunk, aki szeretne szabadulni az alkohol rabságából, és akiben nincs nagy ellenkezés az egyházi szertartások felé.”

„Komorbiditás az addiktológiában, avagy mindennapi küzdelmeink” címmel Dr. Sőrédi Pál pszichiáter-addiktológus előadásával folytatódott tovább a szakmai nap. A szakember munkatapasztalataiból és különböző felmérésekből kiindulva arról beszélt, hogy az esetek túlnyomó többségében a szenvedélybetegséghez pszichés zavar is társul, mint például depresszió, szorongás, pánikbetegség, személyiségzavar, és ez megnehezíti a betegek kezelését. Ismertette, hogy a szenvedélybeteg-segítő szervezetek kétféle modell mentén működnek, a maguk előnyeivel és hátrányaival; vagy a pszichoszociális modellt követve, mely esetében a beteget elsősorban pszichológiai szempontokból támogatják a gyógyulás irányába, vagy a medicinális modellt követve, mely az orvosi, biológiai szempontokat helyezi előtérbe.

Frankó András, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálat vezetője az „Apa, Anya, pia” (AAP) programot ismertette, mely a szenvedélybeteg családokban élő gyermekeket kívánja támogatni. „Más segítőprogramok esetében mindig a szenvedélybeteg van fókuszban. A függők gyermekeiről gyakran megfeledkezünk, pedig hazánkban körülbelül 400.000 olyan gyermek él, akinek egyik vagy mindkét szülője szenvedélybeteg.” Azért is fontos, hogy ezek a gyermekek minél hamarabb megkapják a szükséges pszichoszociális segítséget, mert a felmerések szerint felnőve egyharmaduk szenvedélybeteg lesz, további egyharmaduk pedig különböző súlyosságú pszichés zavaroktól szenved „Az alkoholizmus gyermekei nem éreznek, nem bíznak és nem beszélnek. Felvesznek a családban egy bizonyos szerepet; hős, bűnbak, az elveszett gyerek, vagy a bohóc szerepében kezdenek el működni, csakhogy túléljék a helyzetet.” Az előadó különböző filmjelenetek lejátszásával szemléltette, min mennek keresztül ezek a gyermekek, ugyanakkor elmondta, hogy nemcsak sebekkel, hanem erősségekkel is bírnak az érintettek. Az AAP program szakszerű segítséget tud nyújtani gyermekek és családjaik számára, ezenfelül egészségügyi, nevelésügyi, és szociális területen dolgozó szakembereket képeznek ki a probléma felismerése és szakszerű kezelése érdekében, és önsegítő csoportokat indítanak szerte az országban.

A szakmai napot Kovács Gábor, a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatója zárta, aki az egy éve Vácon is elindult RÉV munkáját ismertette. Fontos tudni, hogy a váci RÉV 40 fő ellátására alkalmas, a szolgáltatás négy járás – a dunakeszi-i, rétsági, szobi és váci – területére terjed ki. 16 éves kor felett már lehet segítségért fordulni a szervezethez. A RÉV munkatársai egyéni és csoportos foglalkozásokat, beszélgetéseket biztosítanak, munkájukat lelki gondozó és pszichiáter is segíti. „Az első lépés megtétele, azaz, hogy a szenvedélybeteg becsöngessen hozzánk, lenyomja a kilincset, sokszor nehézséget okoz. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk a karitász közösségeket, melyekből a Váci egyházmegyében 124 működik. Az a tapasztalat ugyanis, hogy első ügyfeleink a Karitász önkéntesein keresztül érkeztek hozzánk. Azok az emberek, akik kisebb településeken élnek, és belelátnak egy család életébe, barátként tudnak segíteni. Ahogy néhányan megtudták, hogy Vácon elindult a RÉV szolgálata, kézen fogták szenvedélybeteg ismerősüket, és elhozták hozzánk.”

Szegleti Katalin, szociális munkás, a RÉV munkatársa megerősítette, hogy jól tud együttműködni a két szolgálat. „Nagyon jó, hogy a Karitászon belül működünk, mert ők ki tudják egészíteni a munkánkat, olyan szociális támogatásokat tudnak nyújtani, amelyeket a RÉV nem.” Elmondta, hogy az elmúlt egy év legfontosabb eredménye, hogy az emberek tudnak a RÉV-ről, és bizalommal mernek segítséget kérni, így mostanra kialakult a rendszeresen járók köre. „Aki eljut Fazekas Gyuri atya lelkigyakorlataira, aki havonta jön hozzánk, abban már megszületett a komoly szándék a változásra. Amíg velem heti egyszer találkozik és beszélget egy szenvedélybeteg, abban tudom segíteni, hogy belátásra jusson, és merje kimondani, hogy függő. Sokan jönnek úgy, hogy nem merik felvállalni betegségüket a szégyenérzet miatt. Akár fél-egy évbe is telhet, míg valaki eljut a beismerésig, de már ez is fontos eredmény.” Katalin hangsúlyozta, hogy a szenvedélybeteg-segítő szolgálatnál hozzátartozókat is várnak, hiszen ők is érintettek a problémában.

---

Remény. Élet. Változás. Ez a RÉV, a Katolikus Karitász Szenvedélybeteg-segítő Szolgálata, melynek célja, hogy segítsen az érintetteknek a függőségüktől való megszabadulásban, valamint segítsen a hozzátartozóknak támogatni a szenvedélybeteget a gyógyulás folyamatában. A RÉV munkatársai egyéni és csoportos tanácsadást, foglalkozást is tartanak, a szervezet ezenfelül prevenciós tevékenységet is végez. Hazánkban több városban működik a Katolikus Karitász hálózatához tartozó (valamely egyházmegye vagy a Katolikus Karitász hálózatában) RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat: Budapest, Debrecen, Győr, Szombathely, Székesfehérvár, Eger, Kecskemét és Szekszárd után tavaly november óta már Vácott is.

Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, az alábbi elérhetőségeken léphet kapcsolatba a RÉV munkatársaival:

E-mail cím: rev@vaciegyhazmegye.hu

Telefon: 06 27 814 151

Cím: 2600 Vác, Hattyú utca 1. (Váci Egyházmegyei Karitász - RÉV Szenvedélybeteg-segítő Központ)

Nyitvatartás: hétköznapokon 10-16 óráig (előzetes bejelentkezés szükséges!)