Lengyel Zsolt esperes szentbeszédében megemlékezett Izidor püspök atya életútjáról, illetve a vele való első személyes találkozásáról, amely egy alázatos, szelíd ember képét alakította ki benne.

Marosi Izidor püspöknek a szentlőrinckátai plébánián létrehoztak egy emlékszobát, ahol saját bútorai, reverendája, könyvei emléktárgyai találhatók, ezt a szobát előzetes plébániai egyeztetés után lehet megtekinteni.

Élete:

1916-ban egyszerű, földműves családban született. Középiskolai tanulmányait a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban, majd a váci Piarista Gimnáziumban végezte. 1936–1937-ben a római Gregoriana Pápai Egyetemen filozófiát, 1937–1941-ben Vácott teológiát hallgatott. 1941. június 22-én szentelték pappá Vácott.

Először Lajosmizsén (1941–1942), majd Kunszentmiklóson (1942–1943) volt hitoktató, ezt követően 1943-ban Debrecenben kórházlelkész.

Első plébánosi kinevezését Homokra kapta, 1943-tól 1944-ig. A második világháború alatt (1944–1945-ben) tábori lelkészként szolgált, megjárta az orosz frontot, és rövid ideig hadifogoly volt Mariborban. Ezt követően hitoktató volt Szentesen (1945–1947), illetve Hódmezővásárhelyen (1947–1948).

1948-tól 1956-ig Szentlőrinckáta, 1956-tól 1977-ig Izsák, 1977-től 1987-ig pedig a kecskeméti főplébánia (nagytemplom) plébánosa volt. 1979. március 5-én váci segédpüspökké nevezték ki.

Lékai László esztergomi érsek szentelte püspökké 1979. április 30-án Budapesten. Jelmondata: In aedificationem Corporis Christi, azaz: Krisztus Testének építéséért.

Bánk József püspök nyugalomba vonulását követően, 1987. március 5-én megyés püspökké nevezték ki. Püspökségének idejére esett a rendszerváltás Magyarországon, ami a vallásszabadság nyomán a hitoktatás újjászervezését, majd Szent II. János Pál pápa 1991-es magyarországi látogatására való felkészülést is lehetővé tette.

1992-ben vonult nyugállományba. Kecskemétre vonult vissza. 2003. november 14-én hunyt el; a Váci Székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra.