Adventus Domini azt jelenti: az Úr eljövetele. A történelem egy adott pillanatában Ő emberré lett, akik akkor éltek, személyesen találkozhattak vele. Mi az adventtel és a karácsonnyal jelképesen éljük újra ezt a várakozást és találkozást.

De nemcsak az ünnepre készülünk, hanem a végső találkozásra is az Úrral. Kérdés, készen vagyunk-e erre a találkozásra? Az advent erre is hív bennünket: készüljünk fel! Ahogy a földműves megműveli a talajt, hogy az kész legyen a vetőmag befogadására, mi is „műveljük meg” szívünket azzal, hogy jobban odafigyelünk embertársainkra, szeretettel fordulunk feléjük és konkrét tettekkel segítjük azokat, akik rászorulnak. Ezáltal a szívünk nyitottabb lesz és mi is megajándékozottá válhatunk.

Isten oly módon lett emberré, ahogy senki nem várta: hajléktalanként jött világra, mert a legszegényebb és legelesettebb emberrel akart azonosulni és ezzel azt is kifejezte, hogy Ő mindenkivel szeretne azonosulni, senkit nem zár ki Országából. Mindenkiért jött. Mindannyiunkért lett testté. Köszönjük meg ezt neki ma, amikor a 2. gyertyát gyújtjuk meg az adventi koszorún. - hangzottak el Marton Zsolt püspök gondolatai, amelyekkel az ünnepi várakozás eredetére és lényegére hívta fel a figyelmet.

A koszorún a gyertyát Balázs András váci plébános-helyettes gyújtotta meg. A megemlékezésen közreműködött a Fehérek templomának Szent Domonkos Kórusa Simon Mária vezetésével.