Szeptember óta már több, mint 30 településen tartották meg az első „Ima-katekézis” alkalmat, néhány plébánián pedig már a második találkozás is megtörtént. A küldöttek visszajelzése szerint az alkalmaknak erős közösségépítő hatása is van. A kora őszi első találkozókról beszámolónk itt olvasható.

A késő-ősz folyamán először találkoztak a hívek Ceglédbercelen, a gödi „testvérplébániákon” (Göd-Alsó, Göd-Felső), Gyálon, Érsekvadkerten, Letkésen, Zsámbokon, valamint négy egyházközséget összefogva a csömöri, kerepesi, kistarcsai, nagytarcsai hívek is megtartották a megtérésnek szentelt első Ima-katekézis alkalmukat, ahová a bérmálkozásra készülő fiatalokat is meghívták. Gödöllőn, a Szentháromság plébánián, mivel számos kisközösség és csoport aktív, úgy döntöttek, hogy a csoportok önállóan foglalkoznak a témával.

Szolnokon a Belvárosi plébániatemplomban kimondottan csak diákoknak hirdették meg a találkozót és a 6-8. osztályos fiatalok számára választott tanúságtevő maga is 18 éves fiatal volt, ami talán még nagyobb hatással volt a résztvevőkre, mintha felnőtt személytől hallották volna a tanúságtételt.

A szolnoki Jézus Szíve Plébánia Szent József templomában egy nem katolikus és egy útkereső testvér is részt vett a találkozón. Az előadást és a tanúságtételt követően az előre kiosztott igekártyákra mindenki felírhatta azt a két-három hívó szót, ami őt személyesen megérintette. A megosztás során ezekre közösen néztek rá: sok személyes, önreflektív, mély megosztás hangzott el, ami a közösséget és a tagokat is közelebb hozta egymáshoz. „A hitünk olyan, mint a hullámzás: életünk kríziseiben néha megerősödik, néha lanyhul: mindig újra meg kell térni. Ez azt jelenti, hogy teljes életünkkel, annak minden területét átadva Istenhez kell fordulni.” - fogalmazták meg. „A közösség szerepe fontos: megerősít és megtart az úton. Isten ajándékozó szeretetét az embertársainkon keresztül tapasztaljuk meg.” - hangzott el a csoportbeszélgetésben.

A Karancs-völgyi plébániákon külön-külön alkalmakat szerveztek. Pilinyben a tanúságtételt a Karancskesziből érkező Szent Mihály Ifjúsági Kórus zenei szolgálatával kísért elmélkedés biztosította, amelyet a kórus vezetője, Kovács Ilona Kinga mondott. Szalmatercsen a tanúságtétel arról szólt, hogyan vált valaki felnőttként hívő katolikussá. Ságújfalun közösségi játékkal színesítették az alkalmat és a résztvevők lelki házi feladatot is kaptak: figyeljék, milyen nehézségekkel találkoznak a napi megtérés útján, valamint meg kellett hallgatniuk Zorán Kell ott fenn egy ország c. dalát.

Az Újhatvani Római Katolikus Általános Iskola tantestülete is bekapcsolódott az Ima-katekézisbe, akik nyitottan, érdeklődően vettek részt a programon. Irányított kérdések segítségével meséltek saját Isten kapcsolatukról, majd a „Nyitva a menny kapuja!” c. közös játékkal zárták a találkozást.

A Monori Nagyboldogasszony Plébánián az iskolás korosztály számára az Ima-katekézist egy kirándulással egybekötött beszélgetés keretében tartották meg. A felnőttek találkozóján sikerült vegyes korosztályi csoportokat kialakítani, és szívesen osztották meg egymással a gondolataikat olyannyira, hogy jelezték, legközelebb több időt kérnek a beszélgetésre. Ennek az Imádság volt a témája, Görbe József atya gondolatait hallgatták meg.

„Tanúságtevőinket közösségünk tagjai közül választottuk ki. Mindkét tanúságtétel olyan volt, hogy „meggyújtotta a tüzet”, és alapvetően meghatározta az együttlét légkörét. A nyílt, őszinte hitvallásuk után bátrabban megnyílt mindenki, és mély beszélgetésekre került sor. „Az imádkozást folyamatosan tanulni kell, a Szentlélek az, aki tanítja.” - idézték fel többen a tanításban elhangzott gondolatot.” – írta a monori küldött.

A nagykátai Szent György plébánián a második összejövetelt is tanúságtételre építették, amelynek egyszerre volt témája a megtérés és az imádság. Nagy Kálmán, az Esztergom-budapesti egyházmegye IV. éves papnövendéke volt a vendég. Életében voltak nagy felismerések és sok kis állomás is, amíg eljutott az Istennel való személyes találkozásig. De tudta, hogy egész életében mindig állt mögötte Valaki, aki irányította, „gondozta a sorsát”. A 70-es években született, háromhetes korában titokban megkeresztelték, de igazi vallásos nevelést nem kapott, iskolai hittanra sem járhatott. Informatikusként dolgozott, minden munkahelyét szerette, sok helyre hívták, pontos munkavégzésének, megbízható személyiségének jó híre volt. Édesapja halála után, akit sokáig ápolt, bement a templomba, és ott és váratlanul átélte azt, hogy őt nagyon szereti az Isten. Nem sokkal később egy szentségimádás alkalmával nagyon erős vonzást érzett, megszületett benne a papság gondolata. Bérmálkozására már az esztergomi szemináriumban került sor. Negyven éves elmúlt, az évfolyamtársai feleannyi évesek, de most boldog igazán. Nagy Kálmán beszélt az imaéletéről is. Egy órával a kötelező imaóra előtt felkel, kettesben van az Irgalmas Istennel. Teréz anyát idézte:” azzal fogunk sok időt tölteni, akit nagyon szeretünk.”

Vácon az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a második alkalmon egy idézeteket tartalmazó tablóval és könyvajánlóval várták a hallgatókat, oktatókat és a főiskola dolgozóit. Az Imádság témájának videós tanítását követően a csoportbeszélgetés során hallgatók és munkatársak osztották meg egymással a gondolataikat és imaéletük tanúságtételét, amely jól mutatta azt is, hogy az intézményben bizalommal vannak egymás iránt.

„Külön pozitívum, hogy többen is megosztották az elhatározásukat az imaéletük aktívabbá tételére: rádöbbentek, hogy a sokféle ima típus közül a kérő-ima domináns az életükben, és jó lenne az istenkapcsolat mélyítésére és a hálaadásra is törekedniük.” – olvastuk a beszámolóban.

Vácon a Barátok templomában is a második ima-katekézis alkalmat tartották már meg december elején, amelyet a gyerekmiséhez időzítettek. "Amíg a gyerekek pásztorjátékot próbáltak, a felnőttek rövid dicsőítésen vettek részt, majd a tanítás és tanúságtétel után kiscsoportokban osztottuk meg egymással a gondolataikat. A beszélgetés a záróagapé alatt is folytatódott. Fantasztikus, Szentlélek által vezetett volt!" – írta a váci küldött.

A vecsési Irgalmas Jézus Plébánián az első áldozásra készülő gyermekekkel külön, a korosztályuknak megfelelő foglalkozáson dolgozták fel az imádság témáját. A tanítás és játék mellett imafüzetet készíthettek maguknak. A felnőtteknek a tanítást követően két, a karizmatikus közösséghez tartozó testvérük tett tanúságot, akik saját kitartó imaéletük és mások közbenjáró imádsága által élhettek meg az életútjukra, hitükre kiható csodás változásokat. Tapasztalatuk megosztása életszerűvé tette az imádság erejét, s ez segített, hogy a kiscsoportos beszélgetésben mások is megosszák egymással nehézségeiket és örömeiket. Most sem maradt el az elmélyülést segítő szófelhő és installáció, utóbbinak üzenete volt, hogy a száraz, kietlen időszakokban sem szabad abbahagyni az állhatatos imát, még ha nehéznek vagy hiábavalónak tűnik is. Általa előbb-utóbb kivirágzik hitéletünk. A találkozó végén megáldották a zászlót, amit az Ima-katekézis három éves készületére készítettek.