A szentmise elején került sor a vízszentelés szertartására, amelyet követően bűnbánati liturgiaként a főpásztor a megszentelt vízzel hintette meg a híveket.

Az ószövetségi olvasmány (Iz 60, 1-6) is a bölcsek és népek hódolatát jelezte előre, amelyet az evangéliumban hallhattunk (Mt 2,1-12): „Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.’’

Marton Zsolt beszédében emlékeztetett, hogy ezek a napkeleti bölcsek az igazságot szenvedélyesen kereső, kíváncsian kutató tudósok voltak, akik egy csillagászati jelenséget figyeltek meg. A hagyomány azt mondta, hogy egy bizonyos csillagállásnál fog megszületni az a király, aki boldogságot, szabadságot hoz az egész emberiségnek. Nem csak a választott nép várta tehát a Messiást, hanem a pogány népekben is benne volt a „világszabadító király” utáni vágyakozás. De egyben ezek a bölcsek is az igazságot, a nagybetűs Igazságot, azaz magát Istent keresték.

Nagyon fontos szem előtt tartanunk ugyanakkor – folytatta a főpásztor -, hogy nemcsak az ember keresi az igazságot, hanem az Igazság, azaz Isten is keresi az embert. Isten minden embert hív a vele való bensőséges kapcsolatra. "Vízkereszt ünnepe ezt az isteni hívást jelenti, amikor Isten belép az emberiség történelmébe, kinyilvánítja önmagát. Az ünnep görög neve – epifánia -, megjelenést, kinyilvánítást jelent. Karácsonykor arra a meghitt környezetben való istenjelenésre figyeltünk, amely a zsidó nép körében, mondhatni családi körben történt. A mai ünnep arra irányítja a figyelmet, hogy Krisztus minden embernek, minden népnek, minden nemzetnek a messiása. Ezért fogalmaz így Szent Pál a szentleckében hallott efezusi levélben: „Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek és az evangélium által részesei az ígéreteknek”. (Ef 3, 6) A választott nép és a pogányság így együtt alkotnak egy nagy közösséget az egyházban, amely nem faj, nem származás szerint toborozza a tagjait, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit és az egyház közösségének elfogadása alapján.”

Mi irányította a bölcseket? – tette fel a kérdés Marton Zsolt. „Az iránytűjük látszólag a csillag, valójában a lelkiismeretük volt. Katolikus keresztény emberként nekünk is nagyon fontos, hogy legyen lelki térképünk és iránytűnk egyszerre. A mi lelki térképünk a Szentírás, iránytűnk pedig az imádságból táplálkozó lelkiismeretünk. A lelkiismeret Isten szava bennünk, amelynek ébernek, pontosnak és érzékenynek kell lennie. Rendkívül fontos a lelkiismeretünk formálása, hogy mindig Isten hívása felé menjünk és így megtaláljuk Őt. Vízkereszt meg akarja mutatni nekünk a helyes irányt, a krisztusi irányt, Istennek az irányát.”

Szentbeszéde végén a főpásztor emlékeztetett arra, hogy január 6-án együtt ünnepelünk keleti keresztény testvéreinkkel, akik ilyenkor emlékeznek Krisztus születésére, de egyben – hozzánk hasonlóan - Isten megjelenését is ünneplik, valamint a felnőtt Krisztus megkeresztelkedését és az ő első csodatételét is a kánai menyegzőn. A nyugati hagyomány a négy ünnepet külön-külön napokon üli meg.

„Isten áldását kérjük az új esztendőben, a napkeleti királyok bölcsességét és az Istenre figyelő tiszta lelkiismeretet kérjük. Isten, akinek a megjelenését ünnepeljük ezen a napon, legyen most a karácsonyi idő csúcsán az új esztendőben is velünk, személyes életünkben, családjainkban, nemzetünkben és az egész emberiség életében.” – fejezte be ünnepi jókívánságokkal szentbeszédét Marton Zsolt püspök.