A két falut az 1920-as trianoni döntés értelmében Csehszlovákiához csatolták, majd több évig tartó tárgyalássorozat után 1924. február 15-én ismét Magyarország része lett. A községek visszacsatolásának időpontját 1999 óta (a Somosi Kultúráért Egyesület és a Somoskői Váralja Egyesület kezdeményezésére) a hazatérés napjaként ünneplik, 2017-ben pedig az országgyűlés a Hazatért falu címet adományozta a két határmenti településnek.

Varga Lajos üdvözlő beszédében köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy tisztelettel emlékezünk és szentmisében hálát adunk, hogy ismét hazánkhoz tartozik a két falu, átéljük mindazt, amit honfitársaink 100 évvel ezelőtt éreztek és tapasztaltak. Szentbeszédében a püspök arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy a templom az Istentisztelet helye, ahol nincs helye a politizálásnak. „A Teremtő személyi méltóságot adott minden embernek, ennek gyökerei a Szentíráshoz nyúlnak vissza, Isten saját képére teremtett minden embert. Krisztus kivétel nélkül mindenkit megváltott, mindegy, hogy melyik nemzetiséghez tartozik. Ahogy a galileai területre is fényt vitt régen Krisztus, úgy hozott Krisztus fényt erre a vidékre is, amikor visszatért a falu az országhoz” -mondta.

Majd a szónok a nagyböjti időszakról elmélkedett, amelyben lehetőséget kapunk a megtérésre. Értelmi képességünk szerint, lemondunk bizonyos dolgokról, mindezt azonban nem önmagunkért, hanem Isten kedvéért tesszük. A böjtben az életre gondolunk, Jézus szenvedésének átélése pedig megindít minket és jelenvalóvá teszi az istenszeretetet és emberszeretetet bennünk, ezzel az átéléssel segíthetünk a rászoruló embertársainknak. Minden lemondásunk az akaratunkat erősíti, így növekedik a jó bennünk. Nagyböjtben igyekezzünk nem táplálni gyűlöletet azok iránt az emberek iránt, akik régen Trianonban nemzetünket traumatizálták, próbáljuk meg ilyenkor is az emberszeretet gyakorolni. Hitünk és vallásunk szerint keressük az igazságot, mert ez vezet el a békesség megtalálásához. A trianoni békeszerződés szenvedő részesei vagyunk, mindazonáltal a testvéri szeretetet nem szabad elveszítenünk semmilyen körülmények között sem.

A szentmisét követően az önkormányzat poszthumusz díszpolgári címet adományozott Andó Rikicsi japán őrnagynak, aki a magyar-csehszlovák határmegállapító bizottság tagjaként szavazatával szerepet vállalt abban, hogy Somoskőújfalu sorsáról igazságos döntés született. A kitüntetést Saito Takumi, a Magyarországi Japán Nagykövetség munkatársa vette át. A hazatérés és emlékezete Somoskőújfaluban a Nógrád Vármegyei Értéktár része, ezen elismerés odaítéléséhez nyújtott kiemelkedő munkájáért köszönő oklevelet vehetett át Angyal János, dr. Bagó József és a Somosi Kultúráért Egyesület.

Az ünnepi műsor részeként a hagyományőrző honvédek díszőrségének szolgálatával, ágyúszó kíséretében, Ambrus Károly tárogatóművész közreműködésével koszorúzták meg a Hazatérés Emlékművet, majd a G&D Kézműves Cukrászda erre az alkalomra készített Hazatérés tortáját kóstolhatták meg a résztvevők, ezt követően a Petőfi Sándor Művelődési Házban tartott előadásokkal és kulturális műsorral zárult a program.

*

A  templom Historia Domusából:

1919-es évnél olvasható többek között

„Augusztus 2-án megbukott a bolsevizmus, megbukott a tanácsköztársaság. Kun Bélával együtt elszöktek a népbiztosok és az országot kirabolva itt hagyták. A csehek átvették falunkat egészen, már ők parancsoltak. Augusztus 12-én már jött a rendelet, hogy Szent István napján a nemzeti jelleg mellőzendő. Letiltották a litániában „Magyarok védő Asszonya” elmondását. Elrendelték, hogy október 28-án istentiszteletet tartsunk a csehszlovák szabadság évfordulóján minden évben.”

1924. február 15-én volt Somoskőújfalu és Somoskő községek hivatalos visszacsatolása Magyarországhoz. Már reggel fel volt lobogózva az egész falu, de a cseh megbízott átadó, kijelentette, hogy a község még csehszlovák terület s azért addig át nem adja át, míg a magyar zászlót le nem szedik és így le kellett szedni a magyar zászlókat, csak azután adta át a falut a magyar megbízottaknak.

Az ünnepélyes átvétel csak a következő vasárnap február 18-án volt, erre diadalkapu volt készítve a Dr. Krepuska háza és az iskola között, 9 órakor érkezett meg Nógrád vármegye főispánja Dr. Sztranyavszky és vele a vármegyei urak, a szomszédfaluk földbirtokosai és Salgótarjánból a polgármester vezérlete alatt nagyon sokan. A diadalkapu alatt fogadta őket a község. Dr. Krepuska Géza, Csuha István közjegyző és én (Drezcsik János plébános). Csuha István üdvözlete után Dr. Sztranyavszki főispán tartott nagyszerű beszédet, szívükre kötvén a lakosoknak a hazaszeretetet, majd a templomba vonultunk, hogy megköszönjük, hálát adjunk Istennek, hogy ismét visszavezetett minket Magyarországhoz, az ünnepélyes Tedeum után szentmise volt ….

1936-ben Magyarok Nagyasszonya lett a templomunk titulusa.