CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
A világon több mint egy évszázada; hazánkban néhány évtizede hagyomány, hogy január utolsó hetében ökumenikus imahéttel fejezzük ki a keresztények egységét Krisztusban. Vácott idén az evangélikus templomban, 19-én, vasárnap este 6 órakor kezdődő istentisztelettel vette kezdetét az imahét.Alább Dr. Beer Miklós megyéspüspök igehirdetésének néhány gondolatát idézzük:
Ebben az évben a kanadai keresztények választották ki az ökumenikus imahét mottóját: Szent Pálnak a korintusi hívekhez írt első leveléből – éppen azt a részt, amely az imahetet nyitó vasárnap katolikus szentleckéjében is hallhattunk. Szinte hallom Pál apostol szemrehányó szavait:\"hát ti is\"?
Kanadai testvéreink a világ egyik legsokszínűbb, legváltozatosabb országában élnek. Két óceán, délen hegyek és prérik, északon a sarkvidék. A bevándorlók annak idején nemcsak az őslakossággal találkozva élték meg az emberi gondolkodás sokféleségét, de ők maguk is ezerféle nációból jöttek össze. Nyilván ebből a tapasztalatból is merítettek, amikor megkeresték a keresztények egységéért való imádkozás vezérgondolatát – mi pedig itt Európában, itt Magyarországon, köszönjük meg nekik, hogy felhívták a figyelmünket erre. Mert a mi kis Magyarországunk épp olyan gazdag, sokszínű és változatos a maga nemében, mint a hatalmas Kanada. Az Úristen ilyen sokszínű, változatos világot adott; és mi ezt Isten népeként akarjuk megköszönni.
Idén lesznek Magyarországon a választások. Egyre többször ébredek úgy föl reggel, hogy arra gondolok: bárcsak már túl lennénk rajta! Vége lenne a pártoskodásnak, a sárdobálásnak, a marakodásnak! Mi, keresztények, arra kaptunk küldetést, hogy ebben a megosztott világban éppen mi adjunk példát az egységre; az emberségre az embertelenségben, a szeretetre a gyűlölködésben. Ebben a történelmi időben ezért imádkozzunk most együtt a Szentlélekhez: hogy vezessen közelebb minket egymáshoz – hadd tudjunk példát adni a világnak.
Mert, ahogy a Korintusi levél figyelmeztet bennünket: mi Isten népe vagyunk. Azoknak összessége, akiket ő Jézus Krisztusban kiválasztott, a keresztségben lefoglalt, megszentelt, és elküldött a világba, hogy hirdessük őt, hogy kinyissuk testvéreink szemét is. Isten már Mózesnek elmondta ezt: ne feledkezzetek el arról, hogy ti az én népem vagytok. Az Ószövetség népének ez volt a küldetése: tanúságot tenni Istenről ott, ahol vannak – hogy aztán, amikor eljön az ő fia, a keresztségben az ő királyi papságából is részesüljünk. És ez a királyi papság minden nap áldást mondjon a világért, a szeretetért, és jó testvérként ebben az áldásban másokat is részeltessen, immár az egész világon.
„Vajon szétszakítható-e Krisztus?” – kérdezte Pál apostol. Mi ötszáz éve tapasztalhatjuk a megoszlást Krisztus egyházában. Ezért kell most külön is hálát adnunk: hogy a mi nemzedékünk kapta feladatul az egység keresését; azért, hogy mi nemcsak az ökumenikus imahéten, de minden nap tudunk szeretetben, békében, mosolyogva együtt élni testvéreinkkel. Isten erre hív, erre terelget bennünket. Emlékszem: a hetvenes években sokszor meglátogattam öreg, tudós pap barátomat és tanítómat, Szappanyos Béla atyát; akit a kommunista hatalom vidékre száműzött. Legtöbbször együtt találtam Béla atyát az ő kedves barátjával, a helybéli evangélikus lelkésszel. Még helyettesítették is egymást néha – és mindezt a hetvenes években… Isten minden módon tanít minket: ők például megértették, hogy együtt kell a népet megőrizniük, segíteniük a kommunista üldöztetésben. Mi pedig hálát adhatunk ezért a tapasztalatért, ma, amikor a kommunista ateizmus megszűnt ugyan, de egy sokkal bonyolultabb és rafináltabb egyházüldözésnek adta át a helyét… Ebben az újfajta üldöztetésben nekünk kell helyt állnunk, egységesnek lennünk a testvéreinkért.
Közeledik a reformáció ötszázadik évfordulója. Meggyőződésem, hogy ez a pár év kegyelmi időszak lesz valamennyiünk számára; hogy jobban megértsük, szeressük és elfogadjuk egymást, és együtt tudjunk reményt és példát mutatni ennek a zűrzavaros, ellenséges világnak – megmutatnunk, hogy Krisztus nem szakítható szét. Mert a kéz nem mondhatja a lábnak: nincs rád szükségem… Mert csak együtt vagyunk Krisztus titokzatos teste.
Frissítés: január 26-án, vasárnap este lezárult az ökumenikus imahét. Vácott a felsővárosi református templomban tartott istentiszteleten, melyen a történelmi egyházak képviselői is részt vettek, Meláth Attila baptista lelkész végzett igehirdetést. (fotók a Galériában)
vaciegyhazmegye.hu
Fotók: Verőcei Gábor
A Váci Egyházmegye idén ünnepli fennállásának ezeréves évfordulóját. Az ünnep részeként kerül bemutatásra az EGYÜTT ÉPÍTJÜK! c. misztériumjáték, amely több képben kíséri végig a nézőket az egyházmegye történelmén a szentistváni alapítástól a 20. századig.
Dunántúli szakrális helyeket látogatott meg a Váci Egyházmegye hitoktatóinak egy csoportja, közel hatvanan keltek útra. Különlegesség volt ezúttal, hogy a hitoktatókkal házastársaik is velük tartottak erre a zarándoklatra. A zarándoklat lelki vezetője Balogh László atya, a Váci Egyházmegye hitoktatási referense volt.
A Misszió Tours Utazási Iroda és a MÁV Személyszállítási Zrt. közös szervezésében 13. alkalommal elinduló Boldogasszony-zarándokvonatot és több mint 800 utasát Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke köszöntötte, majd Marton Zsolt váci megyéspüspök, a zarándokvonat lelki vezetője áldotta meg május 21-én a budapesti Keleti pályaudvaron.
Michael Wallace Banach érsek, pápai nuncius nagyon pozitívan értékelte a magyar katolikus iskolák munkáját a II. Lumen Educationis – Katolikus Oktatási Innovációs Konferencián tartott előadásában. Az eseményen a munkaerőpiac és az oktatás kapcsolata volt a fő téma, de a nap zárásaként átadták a Katolikus Innovációs Díjakat, valamint megünnepelték a Váci Egyházmegyében 10 éve működő Családi Életre Nevelés program jubileumát. A Szent Mihály Intézményfenntartó sajtóanyagát közöljük.2026. május 24. vasárnap
Eliza és Eszter
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged...
Összes program »