CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
Templomok miserendje »
» HÍREINK »
A világon több mint egy évszázada; hazánkban néhány évtizede hagyomány, hogy január utolsó hetében ökumenikus imahéttel fejezzük ki a keresztények egységét Krisztusban. Vácott idén az evangélikus templomban, 19-én, vasárnap este 6 órakor kezdődő istentisztelettel vette kezdetét az imahét.Alább Dr. Beer Miklós megyéspüspök igehirdetésének néhány gondolatát idézzük:
Ebben az évben a kanadai keresztények választották ki az ökumenikus imahét mottóját: Szent Pálnak a korintusi hívekhez írt első leveléből – éppen azt a részt, amely az imahetet nyitó vasárnap katolikus szentleckéjében is hallhattunk. Szinte hallom Pál apostol szemrehányó szavait:\"hát ti is\"?
Kanadai testvéreink a világ egyik legsokszínűbb, legváltozatosabb országában élnek. Két óceán, délen hegyek és prérik, északon a sarkvidék. A bevándorlók annak idején nemcsak az őslakossággal találkozva élték meg az emberi gondolkodás sokféleségét, de ők maguk is ezerféle nációból jöttek össze. Nyilván ebből a tapasztalatból is merítettek, amikor megkeresték a keresztények egységéért való imádkozás vezérgondolatát – mi pedig itt Európában, itt Magyarországon, köszönjük meg nekik, hogy felhívták a figyelmünket erre. Mert a mi kis Magyarországunk épp olyan gazdag, sokszínű és változatos a maga nemében, mint a hatalmas Kanada. Az Úristen ilyen sokszínű, változatos világot adott; és mi ezt Isten népeként akarjuk megköszönni.
Idén lesznek Magyarországon a választások. Egyre többször ébredek úgy föl reggel, hogy arra gondolok: bárcsak már túl lennénk rajta! Vége lenne a pártoskodásnak, a sárdobálásnak, a marakodásnak! Mi, keresztények, arra kaptunk küldetést, hogy ebben a megosztott világban éppen mi adjunk példát az egységre; az emberségre az embertelenségben, a szeretetre a gyűlölködésben. Ebben a történelmi időben ezért imádkozzunk most együtt a Szentlélekhez: hogy vezessen közelebb minket egymáshoz – hadd tudjunk példát adni a világnak.
Mert, ahogy a Korintusi levél figyelmeztet bennünket: mi Isten népe vagyunk. Azoknak összessége, akiket ő Jézus Krisztusban kiválasztott, a keresztségben lefoglalt, megszentelt, és elküldött a világba, hogy hirdessük őt, hogy kinyissuk testvéreink szemét is. Isten már Mózesnek elmondta ezt: ne feledkezzetek el arról, hogy ti az én népem vagytok. Az Ószövetség népének ez volt a küldetése: tanúságot tenni Istenről ott, ahol vannak – hogy aztán, amikor eljön az ő fia, a keresztségben az ő királyi papságából is részesüljünk. És ez a királyi papság minden nap áldást mondjon a világért, a szeretetért, és jó testvérként ebben az áldásban másokat is részeltessen, immár az egész világon.
„Vajon szétszakítható-e Krisztus?” – kérdezte Pál apostol. Mi ötszáz éve tapasztalhatjuk a megoszlást Krisztus egyházában. Ezért kell most külön is hálát adnunk: hogy a mi nemzedékünk kapta feladatul az egység keresését; azért, hogy mi nemcsak az ökumenikus imahéten, de minden nap tudunk szeretetben, békében, mosolyogva együtt élni testvéreinkkel. Isten erre hív, erre terelget bennünket. Emlékszem: a hetvenes években sokszor meglátogattam öreg, tudós pap barátomat és tanítómat, Szappanyos Béla atyát; akit a kommunista hatalom vidékre száműzött. Legtöbbször együtt találtam Béla atyát az ő kedves barátjával, a helybéli evangélikus lelkésszel. Még helyettesítették is egymást néha – és mindezt a hetvenes években… Isten minden módon tanít minket: ők például megértették, hogy együtt kell a népet megőrizniük, segíteniük a kommunista üldöztetésben. Mi pedig hálát adhatunk ezért a tapasztalatért, ma, amikor a kommunista ateizmus megszűnt ugyan, de egy sokkal bonyolultabb és rafináltabb egyházüldözésnek adta át a helyét… Ebben az újfajta üldöztetésben nekünk kell helyt állnunk, egységesnek lennünk a testvéreinkért.
Közeledik a reformáció ötszázadik évfordulója. Meggyőződésem, hogy ez a pár év kegyelmi időszak lesz valamennyiünk számára; hogy jobban megértsük, szeressük és elfogadjuk egymást, és együtt tudjunk reményt és példát mutatni ennek a zűrzavaros, ellenséges világnak – megmutatnunk, hogy Krisztus nem szakítható szét. Mert a kéz nem mondhatja a lábnak: nincs rád szükségem… Mert csak együtt vagyunk Krisztus titokzatos teste.
Frissítés: január 26-án, vasárnap este lezárult az ökumenikus imahét. Vácott a felsővárosi református templomban tartott istentiszteleten, melyen a történelmi egyházak képviselői is részt vettek, Meláth Attila baptista lelkész végzett igehirdetést. (fotók a Galériában)
vaciegyhazmegye.hu
Fotók: Verőcei Gábor
Megkezdte működését a pedagógusokat és segítő szakembereket képző Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) újonnan létrehozott Drámapedagógiai Központja. Az új szakmai műhely célja, hogy kurzusokon, workshopokon és különböző programokon minél több leendő és gyakorló pedagógus ismerhesse meg a drámapedagógia gazdag módszertanát. Az AVKF sajtóközleményét közöljük.
2026. február 4–6-án Pécsett rendezték meg a XIV. Tájtörténeti Tudományos Konferenciát. A „Tájat Teremtő Történelem” alcímet viselő rendezvényen elsősorban a tájtörténeti kutatások szakértői mutatták be és vitatták meg legújabb eredményeiket. A konferenciára meghívást kapott Nagy Géza Balázs is, a Váci Püspöki és Káptalani Levéltár munkatársa.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Nagyböjt kezdetén ismét elindult a 40 Nap Az Életért imaszolgálat a Váci Jávorszky Ödön Kórház bejáratánál. Hétfőnként és szerdánként rózsafüzért imádkoznak az önkéntesek, hogy a kismamák a nem tervezett babákat is vállalják. Az önkénteseket meg lehet szólítani, lehet velük beszélgetni, mert akár válsághelyzetben, akár az abortuszból történő gyógyulásban is tudnak segíteni.
Felmenői között református presbiter is volt, ezért családja jobban örült volna, ha protestáns lelkésznek jelentkezik a szeminárium helyett. Szent Ferenc által azonban meghívta az Úr már kisfiú korában. A naponkénti szentségimádás szerinte nem luxus, mindennapjainak része. Megtapasztalta a trappista szerzetesek betonkemény kolostori életét és az egyiptomi kopt keresztények feltétel nélküli istenszeretetét. Balázs András atyával papi hivatásáról, ikonfestészetről, betegápolásról, imádságról beszélgetett Takács Bence a Lélekjelenlét podcastben.2026. március 4. szerda
Kázmér
Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra...
Összes program »