CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
A világon több mint egy évszázada; hazánkban néhány évtizede hagyomány, hogy január utolsó hetében ökumenikus imahéttel fejezzük ki a keresztények egységét Krisztusban. Vácott idén az evangélikus templomban, 19-én, vasárnap este 6 órakor kezdődő istentisztelettel vette kezdetét az imahét.Alább Dr. Beer Miklós megyéspüspök igehirdetésének néhány gondolatát idézzük:
Ebben az évben a kanadai keresztények választották ki az ökumenikus imahét mottóját: Szent Pálnak a korintusi hívekhez írt első leveléből – éppen azt a részt, amely az imahetet nyitó vasárnap katolikus szentleckéjében is hallhattunk. Szinte hallom Pál apostol szemrehányó szavait:\"hát ti is\"?
Kanadai testvéreink a világ egyik legsokszínűbb, legváltozatosabb országában élnek. Két óceán, délen hegyek és prérik, északon a sarkvidék. A bevándorlók annak idején nemcsak az őslakossággal találkozva élték meg az emberi gondolkodás sokféleségét, de ők maguk is ezerféle nációból jöttek össze. Nyilván ebből a tapasztalatból is merítettek, amikor megkeresték a keresztények egységéért való imádkozás vezérgondolatát – mi pedig itt Európában, itt Magyarországon, köszönjük meg nekik, hogy felhívták a figyelmünket erre. Mert a mi kis Magyarországunk épp olyan gazdag, sokszínű és változatos a maga nemében, mint a hatalmas Kanada. Az Úristen ilyen sokszínű, változatos világot adott; és mi ezt Isten népeként akarjuk megköszönni.
Idén lesznek Magyarországon a választások. Egyre többször ébredek úgy föl reggel, hogy arra gondolok: bárcsak már túl lennénk rajta! Vége lenne a pártoskodásnak, a sárdobálásnak, a marakodásnak! Mi, keresztények, arra kaptunk küldetést, hogy ebben a megosztott világban éppen mi adjunk példát az egységre; az emberségre az embertelenségben, a szeretetre a gyűlölködésben. Ebben a történelmi időben ezért imádkozzunk most együtt a Szentlélekhez: hogy vezessen közelebb minket egymáshoz – hadd tudjunk példát adni a világnak.
Mert, ahogy a Korintusi levél figyelmeztet bennünket: mi Isten népe vagyunk. Azoknak összessége, akiket ő Jézus Krisztusban kiválasztott, a keresztségben lefoglalt, megszentelt, és elküldött a világba, hogy hirdessük őt, hogy kinyissuk testvéreink szemét is. Isten már Mózesnek elmondta ezt: ne feledkezzetek el arról, hogy ti az én népem vagytok. Az Ószövetség népének ez volt a küldetése: tanúságot tenni Istenről ott, ahol vannak – hogy aztán, amikor eljön az ő fia, a keresztségben az ő királyi papságából is részesüljünk. És ez a királyi papság minden nap áldást mondjon a világért, a szeretetért, és jó testvérként ebben az áldásban másokat is részeltessen, immár az egész világon.
„Vajon szétszakítható-e Krisztus?” – kérdezte Pál apostol. Mi ötszáz éve tapasztalhatjuk a megoszlást Krisztus egyházában. Ezért kell most külön is hálát adnunk: hogy a mi nemzedékünk kapta feladatul az egység keresését; azért, hogy mi nemcsak az ökumenikus imahéten, de minden nap tudunk szeretetben, békében, mosolyogva együtt élni testvéreinkkel. Isten erre hív, erre terelget bennünket. Emlékszem: a hetvenes években sokszor meglátogattam öreg, tudós pap barátomat és tanítómat, Szappanyos Béla atyát; akit a kommunista hatalom vidékre száműzött. Legtöbbször együtt találtam Béla atyát az ő kedves barátjával, a helybéli evangélikus lelkésszel. Még helyettesítették is egymást néha – és mindezt a hetvenes években… Isten minden módon tanít minket: ők például megértették, hogy együtt kell a népet megőrizniük, segíteniük a kommunista üldöztetésben. Mi pedig hálát adhatunk ezért a tapasztalatért, ma, amikor a kommunista ateizmus megszűnt ugyan, de egy sokkal bonyolultabb és rafináltabb egyházüldözésnek adta át a helyét… Ebben az újfajta üldöztetésben nekünk kell helyt állnunk, egységesnek lennünk a testvéreinkért.
Közeledik a reformáció ötszázadik évfordulója. Meggyőződésem, hogy ez a pár év kegyelmi időszak lesz valamennyiünk számára; hogy jobban megértsük, szeressük és elfogadjuk egymást, és együtt tudjunk reményt és példát mutatni ennek a zűrzavaros, ellenséges világnak – megmutatnunk, hogy Krisztus nem szakítható szét. Mert a kéz nem mondhatja a lábnak: nincs rád szükségem… Mert csak együtt vagyunk Krisztus titokzatos teste.
Frissítés: január 26-án, vasárnap este lezárult az ökumenikus imahét. Vácott a felsővárosi református templomban tartott istentiszteleten, melyen a történelmi egyházak képviselői is részt vettek, Meláth Attila baptista lelkész végzett igehirdetést. (fotók a Galériában)
vaciegyhazmegye.hu
Fotók: Verőcei Gábor
A Magyar Katolikus Egyház 2026-ban is segíti az adózók tájékozódását az 1%-os kampány során.
Nagy elismerésben részesült a Veresegyházi Katolikus Gimnázium (VERKA), ugyanis a Nemzeti Tehetség Programnak köszönhetően hat évre Minősített Tehetséggondozó Műhely címet kapott az intézmény. Ezt az elismerést ünnepélyes keretek között adták át az iskolában!
2026. február 20–22. között két helyszínen, összesen ötvennégy résztvevővel zajlottak le azok az Emmausz kurzusok, amelyek a feltámadt Krisztussal való személyes találkozás élményét voltak hivatottak elmélyíteni. A beszámolók szerint mindkét helyszínen a nyitott szívek, a közös ima és az Ige gyógyító ereje tette felejthetetlenné a hétvégét.
Kétszáz hittantanár jelentkezett és vett részt a Váci Egyházmegye Hitoktatási Igazgatóságának szervezésében megvalósuló tavaszi szakmai napon a PüspökVác Rendezvényközpontban, Vácon. A program egy nagyobb és több kisebb előadásból állt. Az alkalmazkodásról, kitartásról, szakszóval a rezilienciáról szóló előadást követően bemutatkozott a cigánypasztoráció, az ifjúságpasztoráció, valamint az Egyházművészeti Gyűjtemény, hogy együttműködést kínáljon a hitoktatók számára.2026. március 27. péntek
Hajnalka
Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében. Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?” A zsidók ezt...
Összes program »