„Repülőgépek zúgtak, bombák robbantak. Pestszenterzsébet egyharmada romokban állt. Akkor kezdtem építkezni. Otthont romokból, az elhagyott, elárvult gyermekeknek (…) Honnan szedtem ezeket az árvákat? Két kisgyermeket: 8 éves fiúcskát és 6 éves húgocskáját egy lebombázott ház sarokszobájában találtam hangosan siránkozva: „Apuka, Anyuka!” Az apjuk holtan feküdt a romok alatt, édesanyjuk vérző sebekkel, eszméletlenül. Alig tudtam a kövek alól kihúzni. Csepelről két kis testvérkét hoztak, az anyjuk kórházban, az apjuk a fronton tűnt el. A legkisebb fiúcska – Pityunak becéztük – csak 10 hónapos volt” – így emlékezett az első, még 1943-ban befogadott árvákra Regőczi István.

A sasfiókák váci otthona

Regőczi István maga is elszegényedett családban nőtt fel. Egyike volt annak a 60 ezer magyar gyereknek, akit az I. világháború után néhány hónapra nyugat-európai családoknál helyeztek el, hogy megerősödjenek, regenerálódjanak. Belgiumi jótevőivel megszerették egymást, így – mivel szülei nem tudták finanszírozni taníttatását – középiskolás korában gyalog visszament Belgiumba, ahol elvégezte tanulmányait, majd 1943 márciusában pappá szentelték.

Hiába marasztalták, Regőczi atya hazatért a háború sújtotta Magyarországra. Azonnal munkához látott: pesterzsébeti káplánként árva gyerekekről gondoskodott, de a nyilasok elől bujkáló zsidó családoknak is menedéket adott. 1945-ben Vácra helyezték, ahol kápolnát alakított ki, majd a helyiek segítségével árvaház építésébe kezdett. Több mint 250 hadiárvát – vagy ahogy Regőczi atya nevezte őket: sasfiókát – fogadott be, akik nemcsak szállást, ételt és oktatást kaptak, hanem valódi otthonra találtak.

1949-ben azonban a gyermekotthont államosították, majd megszüntették, Regőczi Istvánt pedig néhány hónappal később letartóztatták. „Sasfiókái” ellátására Belgiumból is kapott adományokat, ezért azzal gyanúsították, hogy a belgáknak kémkedik. A rettegett Andrássy út 60. pincebörtönében tartották fogva. „Sokakkal megismerkedtem, akik kiöntötték előttem szívük minden búját, panaszát. Többeket meg is gyóntattam. Jóleső érzés volt itt a börtön mélyén lelkipásztori munkát végezni” – emlékezett később vissza az ott töltött hetekre. Végül a kistarcsai internálótáborba hurcolták, ahol bírósági ítélet nélkül négy évig raboskodott. Szabadulása után is kitartott elhatározása mellett: gondoskodott a rászoruló gyerekekről.

Az Andrássy út 60. pincéjétől a gyűjtőfogházig

Regőczi Istvánt a következő években újra és újra letartóztatták, hol belga kapcsolatairól, hol az 1956-os eseményekről vallatva őt – raboskodott a Markó utcai fegyházban, a Fő utcai fogházban és a gyűjtőfogházban is. Eltiltották az építkezéstől, a sasfiókáitól, és kitiltották Budapestről is. Időközben összegyűlt jegyzeteit eljuttatta egy flandriai paptársához, aki Mi nem hallgathatunk címmel megjelentette Belgiumban. Emiatt 1970-ben újra letartóztatták, és 22 hónap fegyházra ítélték. Végül 1972 decemberében szabadult.

Akárhol szolgált katolikus papként, templomokat, kápolnákat épített és újított fel a hívek segítségével. 1969-ben megvásárolta és felújította az akkor már 250 éve romos Kútvölgyi-kápolnát, édesanyja egykori házában pedig otthont alakított ki idős, beteg embereknek. 1989-ben a Fővárosi Gyermekvédő Otthon Aga utcai épületében állami jóváhagyással egy kis kápolnát rendezhetett be 150 állami gondozott fiatal számára. Húsz évvel azután, hogy szabadult, visszatért a börtön falai közé: 87 éves koráig a váci fegyházban végzett börtönpasztorációs szolgálatot.

Regőczi István 97 éves korában, 2013. február 28-án hunyt el. Halála után négy évvel embermentő munkájáért a jeruzsálemi Jad Vasem a Világ Igaza címmel tüntette ki, Budapest XII. kerületében pedig tér viseli a nevét.

***

2021-ben Áder János akkori köztársasági elnök és felesége Herczegh Anita létrehozták a Regőczi Alapítványt, amely nehéz sorsú gyerekeket segít, akik 2020-tól a koronavírus-járvány következtében veszítették el szüleiket. „Magyarországon több mint 1600 gyermek veszítette el édesapját, édesanyját vagy mindkettőt a Covid következtében. A Regőczi Alapítványt azért hoztuk létre, hogy segítsük a gyermekeket a továbbélésben és a boldogulásban. Regőczi atyában megtestesült mindaz a cselekvő szeretet, amely például szolgál mindannyiunknak. És ahogyan az ő személyes áldozatvállalása sem létezhetett a körülötte élők önzetlensége nélkül, úgy a mi alapítványunk sem”” – mondta Herczegh Anita, az alapítvány kuratóriumának elnöke.

Fotók: Új Ember archívum (nyitókép), ÁBTL – I. – 3.1.9. – V-147432 (2.)