„Egy egész évet az imádságnak szentelünk. És ki lehetne jobb tanítónk, mint a Szűzanya? Járjunk az ő iskolájába: tanuljuk meg tőle, hogy minden napunkat, minden percünket, minden elfoglaltságunkat belső tekintetünket Jézus felé fordítva éljük meg! Az örömöket és a bánatokat, a sikereket és a problémákat – mindent Jézus, az Úr jelenlétében és kegyelmével éljünk meg!”

Március 6-án valósult meg ez a vágyunk, ugyanis nyolc órán keresztül imádhattuk és dicsőíthettük az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust. Minden órában a környék közösségei vállaltak imaszolgálatot és a kórház minden osztályáért, dolgozójáért és betegéért imádkozhattunk a nap folyamán. Imádkozni vágytunk értük, velük.

Az imaórákat dicsőítéssel kezdtük, majd csenddel zártuk, hogy ha valaki meghitten vágyott Jézussal lenni, akkor neki is legyen lehetősége rá. Az előző évek szentségimádásainak tapasztalata segített ezeknek a kiemelt sűrű csendeknek a beiktatására, ugyanis a kórház dolgozói többnyire ezeket a perceket keresték. A mi kórházunkban még nincs kápolna, ahol az arra igényt tartók időnként egy kicsit elcsöndesedhetnének, ezért ezek az alkalmak, igazi oázisok a szomjazóknak.

Az egész napos imádságunk gitáros dicsőítéssel és ünnepi szentmisével zárult, amit szolgálatunk vezetője, Torma Joel atya celebrált. Szentbeszédében kiemelte, hogy a világosság fiai kell, hogy legyünk, akik a kórház nehézségeit, fájdalmait tudjuk egy jó szóval, egy simogatással vagy szeretetteljes meghallgatással, odafordulással enyhíteni.

Hisszük, hogy ezen a napon mindenki, aki közelébe került az Oltáriszentségnek vagy akiket az imádkozók a szívükben, imaszándékukban Jézus elé vittek, azok lélekkel, szeretettel, békességgel és hálával a szívükben élhetnek az elkövetkező napokban, hetekben. Sokak tekintetében látni lehetett, hogy igazi emmauszi tanítványokká váltak a Krisztussal való találkozás közben.

Köszönettel tartozunk ezért az imanapért Dr. Trombitás Zoltán főigazgató úrnak és a kórház vezetőségének, hogy szabaddá tették számunkra a Flór Ferenc termet egy teljes napra. Hálásak vagyunk Torma Joel atyának, a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálat vezetőjének, hogy eljött és bemutatta a szentmisét. Köszönjük Tóth Imre akolitusnak, akire kórházunk dolgozójaként a teljes imanapon mindenben számíthattunk és Vukovich Márton káplán atyának, valamint a Kistarcsai Mária Légiónak az imaóra vállalását. Hálával tartozunk Huszár Attila diakónusnak és a Csömöri-Szilasligeti Coursillo Imacsoportnak a déli imaóra megtartásáért. Köszönjük Dolhai Béla kántornak, hogy a szentségkitételnél biztosította a zenei szolgálatot. Hálásak vagyunk a Tápiósülyi Rózsafüzér Társulatnak és az Elsővasárnapi Szentségimádó Férfi Körnek, a Kerepesi Karitász és Szent Rita Imacsoportnak az imaórák vállalásért. Köszönjük a gödöllői Effata Dicsőítő Zenekarnak a dicsőítő imaórát és a szentmisén végzett zenés szolgálatot. Köszönettel tartozunk önkénteseinknek is, akik imádsággal és szolgálatukkal mellénk álltak. Hálásak vagyunk a Képmás Kiadónak, akik több száz Képmás újságot küldtek a betegeknek, dolgozóknak.

Végül, de nem utolsó sorban hálával tartozunk a Jóistennek, aki elültette a lelkünkben a vágyat, hogy az imádságot helyezzük a szenvedésekkel teli kórházi életünk középpontjába. A szentségimádás záró énekét jól a szívünkbe zártuk és tudjuk, hogy Ő az egyetlen reményünk:

„(…) Eljöttem, hogy áldjam, csodáljam, imádjam
Őt, ki értem adta önmagát.
Csodálatos Isten, dicsőséges Bárány,
fogadd el szívem imádatát!
Sosem fogom megtudni azt, milyen nagy volt az áldozat.
Hívd segítségül nevét és megmenekülsz!"