» HÍREINK »
Szentbeszédében Varga Lajos utalt arra, hogy a szentmise olvasmányok mindegyike ezen az ünnepen a húsvétról és a húsvéti áldozatról szól – más-más formában és más-más korba visszavezetve bennünket. Az ószövetségi olvasmány a Kivonulás könyvéből (Kiv 12,1-8.11-14) Krisztus születése előtt kb. ezer évvel történt eseményeket idéz fel, a zsidók Egyiptomból történő kiszabadulását, amely a zsidó nép életének különösen fontos eseményévé vált és amelynek történetét és eszmeiségét később is sokszor felidéztek. A pászka ünnepet ma is megtartják a zsidók és ennek a családi ünnepnek a célja, hogy rajta keresztül a húsvét misztériuma beléphessen a család életébe.
„A bárány elfogyasztása a fenyegetettségből az életbe való átmenetet jelentette a zsidók számára. A húsvéti vacsorában éppen ezért az étel magukhoz vétele mindig hangsúlyos volt, ezáltal tudták felidézni a családtagok az egykori eseményt és átélni ezen keresztül azt, hogy a Mindenható Isten, mint szabadító jelent meg számukra.”- magyarázta a püspök a máig élő zsidó hagyományt. A pászka vacsora természetesen egyben Krisztus előképe is, aki - mint húsvéti bárány - áldozata révén megszerezte nekünk az örök életet.
Krisztus után kb. 50-ben íródott Szent Pál apostol levele a Korintusiakhoz, amely már az eucharisztia ünneplésének keresztény hagyományát mutatja be (1Kor 11,23-26) és átvezet bennünket az evangéliumhoz, amely Krisztus szenvedésének előesti eseményeibe avatja be a híveket (Jn 13, 1-15). A tanítás lényegét a püspök így foglalta össze: A Fiú oly módon szereti a tanítványait, amint őt szereti az Atya és valamennyiüket – és egyben bennünket is - ugyanebbe a szeretet-áramba szeretne bekapcsolni. Erről tanúságot tevő küldetése a csodáival kezdődött majd a keresztáldozattal teljesedett be. Krisztus a lábmosás szolgálatával erre a figyelmes, egymás felé forduló szeretetre mutat példát tanítványainak.
Szentbeszédének végén a püspök kitért az Eucharisztia alapítására, amelyre az Egyház a nagycsütörtöki szertartásban emlékezik: „Minden szentmise bemutatásakor IstenT dicsőítjük. Ennek csúcspontja, amikor a szertartást végző pap felemeli a kelyhet és a paténát és felhangzanak az alábbi szavak: „Őáltala, Ővele, és Őbenne a tiéd minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.” A hívek szentáldozásukkal ebbe a dicsőítésbe kapcsolódnak be.”
A homíliát követően a szertartást végző segédpüspök a hagyományokat követve megmosta tizenkét, a közösséghez tartozó és erre előzetesen kiválasztott férfi lábát.
Az egyetemes könyörgésekben imádkoztak az Egyház vezetőiért, azokért, akik elhagyták Krisztust és azért, hogy az Eucharisztia a szeretet családjává tegye közösségeinket. Könyörgés hangzott el azokért a fiatalokért is, akiket papi szolgálatra hív az Atya, hogy életüket teljesen neki tudják szentelni. A szentmise az Eucharisztia liturgiájával folytatódott.
A szertartás végén teljes csendben kísérték az oltáriszentséget a mellékoltárhoz, ahol a feltámadás ünnepéig őrzik. A szentmisét követően került sor az oltárfosztásra, amely már Jézus elhagyatottságát és ruháitól való megfosztását jelképezi.
A misén a zenei szolgálatot a Váci Székesegyház Kórusának Férfikara végezte Varga László karnagy vezényletével.
2024. szeptember 8. vasárnap
Adrienn és Mária
Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a...