CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
Húsz éve ad otthont az Apor Vilmos Katolikus Főiskolának az egykori papi szeminárium épülete a Nagyboldogasszony-székesegyház szomszédságában. Az épületet sok váci ismeri, sokáig ugyanis itt működött az állami gimnázium, ma azonban már óvodapedagógusok, tanítók, kisgyermeknevelők és segítő szakemberek kerülnek ki az intézmény falai közül. Milyen oktatók és kutatók dolgoznak az Aporon, milyenek a mindennapok a főiskolán, és hol gyűlnek össze a legszívesebben a hallgatók? A Váci Napló munkatársa járt utána a kérdéseknek.241 éve, 1783-ban fejeződött be az egykori papi szeminárium építése Vác emblematikus helyszínén, a Nagyboldogasszony-székesegyház szomszédságában. A copf stílusú, 6949 négyzetméteres épület a 19. és a 20. században különféle funkciókat töltött be – a papnevelés váci központja volt, évtizedekig az állami gimnázium tanárai és diákjai léptek be reggelente az impozáns kapun, 20 éve pedig az Apor Vilmos Katolikus Főiskolának ad otthont.
A patinás épület falai között ma olyan hallgatók tanulnak, akik pedagógusként vagy segítő szakemberként képzelik el a jövőjüket. Az intézmény pedagógusképzési kínálata kifejezetten gazdag: az óvodapedagógus szakos hallgatók magyar és angol nyelvű képzés, valamint három nemzetiségi szakirány, a leendő tanítók pedig szlovák és cigány/roma szakirány közül is választhatnak, de népszerű a csecsemő- és kisgyermeknevelő képzés is. A diplomások is többféle mesterszak – neveléstudomány, mentálhigiénés közösség- és kapcsolatépítő, illetve szociálpedagógia –, valamint szakirányú továbbképzés közül válogathatnak, a főiskola emellett kántorokat, katekétákat és lelkipásztori munkatársakat is képez.
„Büszkén vállaljuk: az Apor főiskola a bolognai felsőoktatási rendszer bevezetése óta ez már nem szintet jelent, hiszen az egyetemekével egyenértékű BA- és MA-diplomát adunk ki, sokkal inkább azt jelzi, milyen képzéseket szeretnénk kínálni hallgatóinknak. Nem akarunk olyan intézménnyé válni, ahol az oktatók nem ismerik tanítványaikat. Az Apor családias méretű: a hallgatóinknak is, nekünk is igényünkké vált, hogy személyes figyelmet kapjanak tanulmányaik során” – mondja dr. Gloviczki Zoltán, a főiskola rektora.
Az Aport valóban nem a nyolcvan-száz fős előadások, a futószalagszerű vizsgáztatás jellemzi – helyette családias hangulat és személyre szabott oktatás várja a hallgatókat, akik bármikor bekopogtathatnak a tanáraikhoz, ha kérdésük vagy problémájuk van. „Már a felvételi előtt, az Educatio Kiállításon nagyon szimpatikusak lettek az aporosok. Az alkalmassági vizsgán pozitívan, szeretettel, mosolyogva fogadtak az oktatók. Nem az volt az érzésem, hogy csak egy vagyok a sok felvételiző közül, hanem az, hogy most én vagyok a fontos, rám kíváncsiak” – mondja Orbán Zita Veronika, a főiskola egyik hallgatója.
A főiskola élen jár képzései korszerűségében, szemléleti újdonságában. Oktatói-kutatói között megtaláljuk többek között az organikus pedagógiai szemlélet, az alternatív pedagógia elismert képviselőit, a főiskola egyben az atipikus fejlődésű gyerekekről való gondoskodás egyik képzési központja is.
Mindez az oktatást is áthatja: a hallgatók nem elavult tananyagot kapnak, hanem friss szakmai látásmódot szívhatnak magukba, amelyet pályakezdő óvodapedagógusként, tanítóként vagy segítő szakemberként a gyakorlatban is tudnak majd használni. Amellett, hogy a leendő pedagógusok képzésük első hetétől kezdve gyerekek között vannak, a főiskola tudományos műhelyeinek munkájába is bekapcsolódhatnak, amelyek olyan különleges területeken is kutatásokat végeznek, mint például a biblioterápia, a térpedagógia, a 3D oktatás vagy a kertpedagógia.
Persze a főiskolai évek nemcsak a tanulásról szólnak, hanem a felejthetetlen közös élményekről és az életre szóló barátságokról is. Az elsőévesek sárkányhajózás, strandolás, bowlingozás és piknikezés közben ismerhetik meg leendő csoporttársaikat az Újonc-napokon, amit aztán bográcsozások, focimeccsek, kirándulások hosszú sora követ majd. Mindehhez tökéletes helyszínt ad Vác.
„Szeretjük ezt a várost a maga nyugalmával, történelmével, festőiségével. Fontos szempont volt a felvételi jelentkezésemkor, hogy ne egy nyüzsgő, személytelen nagyvárosba menjek. Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola emiatt kiváló jelölt volt. A Duna-parti sétányt nem lehet megunni, nekem ez a kedvenc helyem Vácon” – mondja Pálfalvi Kinga Réka, a főiskola hallgatója, aki szerint az Apor épületeiben is rengeteg olyan hely van, amely tökéletes az olvasáshoz, az elmélyült tanuláshoz, de arra is, hogy a hallgatók két óra között beszélgessenek vagy éppen zenéljenek.
„Amikor visszatérek Vácra, sokszor van olyan érzésem, hogy végre megpihenhetek a külső, zajos világ után, mert a barátaim, a Duna nyugalma és a tanulnivaló vár. Nincs tömeg, nincs hatalmas forgalom, nincs zsúfoltság. A kollégiumban is családias a hangulat, két perc alatt lesétálhatunk a barátokkal a Dunához beszélgetni – persze csak addig, amíg a szúnyogok engedik!” – teszi hozzá nevetve Orbán Zita Veronika.
Fotó: AVKF
Időről időre mindannyian összetörünk, megszenvedünk visszafordíthatatlan veszteségeket, elveszítünk valakit, valamit. Ebben a beszélgetésben ahhoz igyekszünk segítséget nyújtani, hogy a gyászhoz kapcsolódó tévhitek ne mélyítsék tovább a fájdalmat, megleljük a gyógyulás útját és egyben képesek legyünk támogatóan jelen lenni a gyászban egymás számára is. Graf Orsolyával, a Gyászfeldolgozás Magyarország Központ munkatársával, gyászfeldolgozás módszer specialistával Király Eszter beszélgetett a Lélekjelenlét podcast 15. adásában.
Szent Imre ereklyéje érkezett a szalmatercsi templomba 2025. szeptember 7-én, a szentmise alkalmából pedig megtelt a templom, a gyergyóditrói testvérek a csíksomlyói Szűz Mária áldását hordozó lobogóval érkeztek és énekelve vonultak be. Kapás Attila plébános a búcsúmise elején megszentelte a Szent Imre szobrot ábrázoló templomi zászlót, emlékeztetve a hit és a közösség erejére. Alább Tőzsérné Dudás Erika írását olvashatják.
Október 21–22-én ünnepelte a Gödöllői Premontrei Apátság közössége a Szent Ágoston prépostsági templom felszentelésének első évfordulóját. A kétnapos eseménysorozat keretében tartották a templom alapítására örökségét felajánló Sopronyi Kálmánka (1924–1937) egykori premontrei diák és szüleinek újratemetését is. A Magyar Kuríron megjelent írást adjuk közre.
Idén október 12-én ünnepelték a ságújfalui Szent László-templom búcsúünnepét. A templom belső tere új színeket kapott, az egyházközösség pedig a harangok zúgásával és közös imával adott hangot a megújulásnak. A több évtizedes hagyományt idéző templom 1939. októberi felszentelése óta most az új festés adta meg a hátteret az ünnepi szentmisének, amelyet Kapás Attila plébános vezetett. Szónokként Kovács Gábor diakónus, a Váci Egyházmegye Karitász igazgatója érkezett. A nap üzenete nem csupán a falak színéről szólt, hanem a hit megújulásáról, a közösségépítésről és arról a bizalomról, amely a helyi híveket összeköti. Dénes Katalin írását közöljük.2025. november 5. szerda
Imre
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget,...
Összes program »