Molnár Zsolt homíliájában a közösség erejéről és a jubileumi ünnepek lényegéről elmélkedett. Arra emlékeztetett, hogy a templomszentelés évfordulója nem azért fontos, hogy megemlékezzünk az épület falairól, szerkezetéről, hanem annak a közösségnek az összetartó erejét ünnepeljük, amely Istennel való kapcsolatunk elmélyítésére és imára használta és használja ma is az épületet. Ilyenkor mindazokról megemlékezünk, akik az idők folyamán a sződi egyházközösséghez tartoztak és gyermekeikkel, a közösség más tagjaival Isten szeretetét megismertették. Az ünnepi szentmisét szeretetvendégség követte.

A 280. évfordulóra a helyi plébánia külön pályázatot hirdetett gyermekeknek, hogy készítsenek - választásuk szerinti műfajban - a templommal kapcsolatosan alkotásokat. A hirdetés hatvan gyermek fantáziáját indította el, ennek köszönhetően készültek makettek, plakátok, rajzok, festmények, sőt egy alsótagozatos kislány zenét is szerzett ebből az alkalomból. Mindezekről Jerzy Nowak atya mesélt, aki arról is beszámolt, hogy a sződi közösség aktív, több rendszeresen visszatérő programjuk is van, így időnként van külön férfiaknak szentmise. Nemrégen 24 órás szentségimádást tartottak, zarándokutat szerveztek Czestochowa-ba, jelenleg pedig az elsőáldozásra és a bérmálásra készülnek. 

Idén nyáron a plébánia ismét várja a lengyel egyetemistákat, missziós önkénteseket, akikkel napközis tábort szerveznek majd. Jerzy atya megemlékezett Helena Kmieć lengyel önkéntesről, aki a Váci Egyházmegyében is önkénteskedett és akit bolíviai missziója során 2017-ben meggyilkoltak. Helena tevékeny tagja volt a lengyel egyháznak, az evangélium és a szegények iránti lelkesedés töltötte el. Hat hónapra utazott Bolíviába, hogy segítsen egy katolikus misszió árvaházában, ahol rablógyilkosság áldozata lett. A fiatal lányt Krakkóban az idén boldoggá avatják, az eseményre a lengyel atya zarándokutat szervez.

A templom története

A jelenlegi műemlék jellegű templomot Grassalkovich Antal építtette, alapkövét 1743-ban tették le, és rövid idő múlva 1744. április 16-án szentelték fel. A templom titulusa: Mária Magdolna. Grassalkovich úgy végrendelkezett, hogy érette és utódaiért minden szombaton mondjanak itt szentmisét. A homlokzaton három kvalitásos, XVIII. századi, fából faragott szobor volt elhelyezve, melyek jelenleg a Nemzeti Galériában vannak kiállítva. Őriznek egy XVIII. század második feléből származó aranyozott ezüstkelyhet. Mai főoltára 1904-ben készült, 1973-74-ben újították fel.

A templom kapuja előtt ― egészen 1954-ig ― két XI-XII. századi palmettás kő feküdt. A kövek jelenleg a Szépművészeti Múzeumban vannak. Eredeti származási helyük meghatározására nincs elég adat, de valószínűleg nem helyből származnak. Valószínűbb az, hogy az első váci székesegyház oltárának lábazatának lehetett a része, vagy a mogyoródi egykori bencés monostor templomából kerülhettek ide. Mindenesetre a XI. század faragott díszeinek szerény emléke ez a két kő, amelyek az egyházmegye egyik legelső templomát díszítették.

A plébániát 1718-ban szervezték meg Hartyán, Bottyán és Dunakeszi fiókegyházakkal, és csak 1740-ben önállósította gr. Grassalkovich Antal. Épületét Grassalkovich Antal özvegye, Klobusiczky Teréz építtette 1778-1781 között. A copf stílusú ház szintén műemléki jellegű, Historia Domusa 1740-ben kezdődik. A plébánia könyvtára XVIII. századi eredetű. Egy értékes kép is van az épületben, amely Migazzi püspököt ábrázolja, továbbá két másik korabeli kép Mária Teréziáról és II. Józsefről. Az egyházközség elemi iskolát is fenntartott, amelyben a tanerők száma 1943-ban 2 fő volt.