Idén is megtartottuk a nagysikerű Összrégiós találkozót, mely mindig különleges élmény résztvevőknek és szervezőknek egyaránt. A találkozó lényegét e kis beszámolóban azzal is szeretnénk szimbolizálni, hogy a 7 régióból egy-egy fiatal írta a különböző részeit, melyben saját élményeiket megosztva láthatjuk a régiók sokszínűségét, az együttlét örömét. Olvassátok szeretettel!

Levente (Tiszamenti Nagyboldogasszony Közösség)

Először vettem részt összrégiós programon. Mint új résztvevőt nagy szeretettel fogadtak. A regisztrációt és a köszöntést követően közös imával nyitottuk meg a találkozót. Ezután mécsesekkel átvonultunk a templomba, ahol a nyitó szentmise keretében meghallgattuk az első előadást. Számomra nagy élmény volt, hogy az egyhámegyéből ennyi fiatal gyűlt össze és közösen részt veszünk a szentmisén. Érezhető volt, a közösség ereje.

Marci (Galgamenti Nagyboldogasszony Közösség)

Az első nap mindig arról szól, hogy ne csak testben, hanem lélekben is megérkezzünk. Erre kiváló volt az esti programrész. Svédasztalos vacsorával kezdődött, amely során mindenki talált magának beszélgetőpartnert és persze nem csak ismerősöket. Az est fénypontja a „feltámadási buli” volt. Ez azért is tekinthető különlegesnek, mert ilyet még nem láttunk az Összrégiós találkozókon. A dicsőítés segített mindannyiunknak ráhangolódni a következő két napra, utána pedig ki is tudtunk kapcsolódni a zenekar további dalaival és a DJ koncerttel.  Végül a napot egy kis kötetlen beszélgetéssel zártuk.

Zita (Ipolymenti Nagyboldogasszony Közösség)

Szombat délelőtt két előadást is meghallgathattunk. Az egyik témája a hálaadás volt. Nagyon megérintett az a mondat, hogy „Jézus értünk is hálát ad minden egyes szentmisében.” Hihetetlen ajándék ez számunkra, hiszen inkább nekünk kéne hálásnak lennünk. A másik előadás témája a kenyértörés volt. A két előadás között kiscsoportos beszélgetésben vettünk részt, amiben az első és második előadást dolgoztuk fel egy közösen eltöltött beszélgetős, játékos órában. A harmadik előadás után egy vidám átmozgatós játékkal frissítettük fel magunkat a szentmise előtt. Mindig jó élmény így közösen részt venni a szentmisén és együtt dicsőíteni Istent. Ezek után a templom lépcsőjén elkészítettük a csoportképet, majd elfogyasztottuk a finom ebédet.

Nati (Zagyvamenti Nagyboldogasszony Közösség)

Szombat délután egy kérdezz-felelekes tanúságtételen vettünk részt a Bágya házaspárral. Számomra nagyon megindító volt a történetük és, hogy ezt hogyan vészelték át. A kiscsoportok fő témája az önzetlenül adás volt. Kissé szomorúan – mert ez volt az utolsó kiscsoportunk és én nagyon élveztem – de mégis boldogan mentünk a következő programra.

Viki (Észak-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség)

Szombat este hagyományteremtő jelleggel először tartottuk meg a Régiók Ünnepét. Mind a hét régió nagy izgalommal készült az eseményre: éves terveket állítottunk össze, brainstorming-ot tartottunk a KT csapatokban, hogy milyen újdonságokkal készülhetnénk a következő időszakban. Számomra a legszórakoztatóbb és legérdekesebb minden régió előadásában a „helyi nevezetességek” bemutatása volt: volt, aki táncot tanított, mások tábori aftermovie-val készültek, ismét másik régió a náluk szokásos étkezés előtti imából hozott nekünk ízelítőt. Miután az előadásokon nagyon sok új ötlettel gazdagodtunk és megtornáztattuk a nevetőizmainkat, egy bensőséges Szentségimádáson vehettünk részt. Hála a nagyszerű zenei csapatunknak elmélyedhettünk a dicsőítésben, de természetesen a csendes, személyes imára is volt lehetőségünk. Sokunk számára ez jelentette a hétvége fénypontját, ahol igazán megtapasztalhattuk Istennek azt a végtelen, hozzánk lehajló szeretetét, amiről az előadásokban elmélkedtünk. Az este további részében kötetlen program következett: a sportosabbak odakint fociztak, röpiztek, de volt, aki a társasjátékokat választotta, a fáradtabbak pedig a tetőtéri teaházban beszélgettek, ismerkedtek más régiókból jövő fiatalokkal.

Évi (Dél-Dunamenti Nagyboldogasszony Közösség)

Az Összrégiós találkozó utolsó reggelén az Észak-Dunások roppant kreatív módon, lufipukkasztással ébresztettek minket. A reggeli után Balázs András atya és Zsolt atya mutatott be szentmisét, melyen a DD+ÉD zenekar nyújtotta a csodaszép zenei szolgálatot (minden elfogultság nélkül). A mise után, 5. előadásként egy megható tanúságtételt hallhattunk a Szabó házaspártól, mely valamennyi résztvevőben mély nyomot hagyott. Ennek folytatásaként a decemberi Galgás – Dél-Dunás közös találkozóról számoltak be az érintett régiófelelősök. A következő program a régiók kiscsoportos beszélgetése volt, ami saját tapasztalataim alapján nagyon jó hangulatban telt, sokat nevettünk, a fáradtság ellenére (vagy pont amiatt). Beszélgettünk a jövőbeni terveinkről, illetve összefoglaltuk, értékeltük a mögöttünk álló 2 napot. Külön kiemeltük, hogy milyen jól sikerült beilleszkednünk más régiókhoz és, hogy ez milyen hasznos volt számunkra.

Orsi (Tápiómenti Nagyboldogasszony Közösség)

Számomra a találkozó vége sokkal dinamikusabb volt, mint ahogy arra számítottam. Nem fizikailag, vagy a programok terén hiányoltam levezetést, hiszen már egészen fáradt voltam és az eseményt is szépen lezártuk. Egyszerűen érzelmileg találtam váratlannak. Az emberek, akik még a hálózsákjuk után kutatnak, a csomagjaik mellett telefonáló, de azért egy-egy mosolyt felém irányító kedves kis arcocskák összképe egy kérdést hagyott bennem: menni kell már? Nekem tápiósként még friss ez a mentés élmény, ám évről évre egyre kevésbé ismeretlen. Ahogy a sok ismerős arc közé becsatlakozik néhány ismeretlen kobak is amikor mosogatunk vagy takarítunk, esetleg egy új hangot hallok dícsérni az Istent a „mieink” között, az egészen varázslatos. Ebben a nagy elbűvöltségemben találtak rám a szembesítéssel: menni kell.

A búcsúzás reményt hagyott bennem. Látlak még titeket. És amikor ismét látlak titeket, legyetek sokan! Legyetek elhivatottak, szeretettel teltek, hittől fénylők! Varázslatos gyermekei Istennek. Ezek vagytok.

Fotó: mente.hu