A szentmisén megjelentek közösen kérték az Úristen áldását a két keresztelendő gyermekre: tartsa meg őket egyházában, hogy felnőve a közösség méltó tagjaivá válhassanak és hozzanak bő termést, mint a szőlővessző, amelyet a gondos gazda megnyesett abban a reményben, hogy növekedni és gyarapodni fog a jövőben a jó utat követve.

A mise után ki autóba szállva, ki motorra ülve kivonult a város szélére, a határba, ahol a növekvő búza táblájánál a Jóisten áldását kértük a földjeink, gyümölcsöseink, kertjeink termésére. Kecskés Attila atya tolmácsolásában az Evangélium segítségét kérve emlékeztünk meg arról, hogy mit jelent nekünk a Föld, amit ajándékba kaptunk és ami az éltető erőnket adja. Gondoskodásunk és szorgos munkánk eredményeként az Isten kegyelméből és segítségével szép termést hozva táplál minket. Plébánosunk, Attila atya a Mindenható Isten áldását kérte a bő termésre és megszentelte a lábunk előtt elterülő harsanó zöld búzatáblát.

A szertartás alatt egy testként és egy szívként énekelve és imádkozva dicsőítettük Mennyei Atyánkat az Ő jóságának és áldásának reményében. Ez a nap hálaadás Földünkért, hogy jól tart minket és élhetünk rajta, hála ezért a gyönyörű otthonunkért.

Fotó: Zolnai Krisztina