CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn 15,11) - olvassuk a Szentírásban és Jézus ezeket a szavakat a legőszintébben mondja tanítványainak. A húsvét utáni időszakban nekünk keresztényeknek, nagyon fontos feladatunk a feltámadás örömének hirdetése. Kórházi lelkigondozók beszámolóját osztjuk meg.A kistarcsai Flór Ferenc kórházban április 30-án, kedden délután örömút imádságra gyűltünk össze a Rehabilitáció és a Reuma osztály ebédlőjében. Szerettünk volna lehetőséget teremteni a közös imádságra azoknak a betegeknek és dolgozóknak, akik a húsvéti örömöt vágyták közösen is megélni. A gödöllői premontrei szerezetesektől Ullmann Péter atya jött el hozzánk, hogy ezt a szép imádságot vezesse és felhívja a betegek és a dolgozók figyelmét is arra, hogy a keresztény vallás az öröm vallása. Nagyon hangsúlyozta, hogy az evangélium jelentése: jó hír, örömhír. A keresztúthoz nagyon könnyen tudunk kapcsolódni, mondta, hiszen tele vagyunk terhekkel, mindennapi gondokkal, de Jézus nem csak ezért jött el közénk. Sokkal inkább arra tanít az evangélium, hogy az öröm hírnökei legyünk, a föltámadás tanúiként legyünk szabadok az örömre, énekeljük az alleluját és tegyünk tanúságot arról, hogy Jézus feltámadt és itt él közöttünk.
A keresztény öröm persze nem valami könnyed vígság, nem valami megelégedettség magammal vagy másokkal. A keresztény öröm valójában a legyőzött szomorúság! Akkor teszünk igazán tanúságot Istenről, akkor művelünk rendkívüli dolgot, amikor nyilvánvalóvá lesz Valaki másnak a jelenléte és működése mibennünk: az Ő örömével vagyunk tele. Ha túlcsordul a lelkünk Jézus valóságos jelenlétének örömétől, akkor az Ő szeretetét fogjuk élni a mindennapokban. Ehhez nagyon fontos, hogy a feltámadás örömét ébren tartsuk a lelkünkben.Az örömút imádság énekeit Pechan Kornél, a Szent Efrém férfikórus tagja vezette, az egyes állomásokat a kórházi dolgozók olvasták fel.
Nagy öröm volt együtt imádkozni, a vidám ének pedig bejárta a két osztály közeli és távoli kórtermeit is. Az örömút végén szentáldozáshoz járulhatott mindenki, aki vágyott rá. Az öröm emlékeként pedig a dekorációként kihelyezett labdarózsát, Adoremus füzetet és igekártyákat is elvihették maguknak, szobatársaiknak a résztvevők.
Hálásak vagyunk, hogy ezen a délutánon együtt örülhettünk és Istenben szeretet, békét, nyugalmat találtunk.
Bálint Brigitta és Szabóné Szekeres Ildikó klinikai lelkigondozók
Hamvazószerdán, a Szent Negyvennap, vagyis a nagyböjt kezdetén szentmisét mutatott be Marton Zsolt püspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Ezen a napon az elmúlás jeleként a hívek homlokát hamujellel jelölik meg. A nagyböjt felkészülés az Egyház legnagyobb ünnepére, Húsvétra, amikor Krisztus feltámadására emlékezünk.
A Naphimnusz Egyesület Hamvazószerdától kezdve a nagyböjt vasárnapjaira egy-egy rövid elmélkedést készített 2026-ban. Ezekben pápai dokumentumok és szentírási szakaszok segítségével szemlélik a böjtöt, mint önmegtagadást és megtérést, ami összeköti a teremtésvédelmet a szegények védelmével és a jövő generációk iránti felelősséggel. Nyolc egymáshoz kapcsolódó témát követnek majd ezek az elmélkedések: a tudatosság felkeltésétől a gyakorlati cselekvésig. Minden téma teológiai és szentírási alapokon köti a nagyböjti cselekedeteket (böjt, ima, alamizsna) a teremtésvédelemhez. Az elmélkedések végén olvasható néhány tipp a leírt gondolatok megélésének segítésére.
Meghallani és böjtölni - A nagyböjt mint a megtérés ideje
Az 1526-os mohácsi csata ötszázadik évfordulója alkalmat ad arra, hogy mérlegeljük a magyar államiság történetének egyik legjelentősebb fordulópontját. A fél évezredes távlat segítségével ma már nemcsak a veszteséget, hanem az akkori események modern Magyarországra gyakorolt hatásait is tisztábban láthatjuk.2026. február 20. péntek
Aladár és Álmos
Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra...
Összes program »