"Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” (Jn 15,11) - olvassuk a Szentírásban és Jézus ezeket a szavakat a legőszintébben mondja tanítványainak. A húsvét utáni időszakban nekünk keresztényeknek, nagyon fontos feladatunk a feltámadás örömének hirdetése. Kórházi lelkigondozók beszámolóját osztjuk meg.

A kistarcsai Flór Ferenc kórházban április 30-án, kedden délután örömút imádságra gyűltünk össze a Rehabilitáció és a Reuma osztály ebédlőjében. Szerettünk volna lehetőséget teremteni a közös imádságra azoknak a betegeknek és dolgozóknak, akik a húsvéti örömöt vágyták közösen is megélni. A gödöllői premontrei szerezetesektől Ullmann Péter atya jött el hozzánk, hogy ezt a szép imádságot vezesse és felhívja a betegek és a dolgozók figyelmét is arra, hogy a keresztény vallás az öröm vallása. Nagyon hangsúlyozta, hogy az evangélium jelentése: jó hír, örömhír. A keresztúthoz nagyon könnyen tudunk kapcsolódni, mondta, hiszen tele vagyunk terhekkel, mindennapi gondokkal, de Jézus nem csak ezért jött el közénk. Sokkal inkább arra tanít az evangélium, hogy az öröm hírnökei legyünk, a föltámadás tanúiként legyünk szabadok az örömre, énekeljük az alleluját és tegyünk tanúságot arról, hogy Jézus feltámadt és itt él közöttünk.

A keresztény öröm persze nem valami könnyed vígság, nem valami megelégedettség magammal vagy másokkal. A keresztény öröm valójában a legyőzött szomorúság! Akkor teszünk igazán tanúságot Istenről, akkor művelünk rendkívüli dolgot, amikor nyilvánvalóvá lesz Valaki másnak a jelenléte és működése mibennünk: az Ő örömével vagyunk tele. Ha túlcsordul a lelkünk Jézus valóságos jelenlétének örömétől, akkor az Ő szeretetét fogjuk élni a mindennapokban. Ehhez nagyon fontos, hogy a feltámadás örömét ébren tartsuk a lelkünkben.Az örömút imádság énekeit Pechan Kornél, a Szent Efrém férfikórus tagja vezette, az egyes állomásokat a kórházi dolgozók olvasták fel.

Nagy öröm volt együtt imádkozni, a vidám ének pedig bejárta a két osztály közeli és távoli kórtermeit is. Az örömút végén szentáldozáshoz járulhatott mindenki, aki vágyott rá. Az öröm emlékeként pedig a dekorációként kihelyezett labdarózsát, Adoremus füzetet és igekártyákat is elvihették maguknak, szobatársaiknak a résztvevők.

Hálásak vagyunk, hogy ezen a délutánon együtt örülhettünk és Istenben szeretet, békét, nyugalmat találtunk.

Bálint Brigitta és Szabóné Szekeres Ildikó klinikai lelkigondozók