„Támogató közösséget kaptam a főiskolától”

„A koronavírus-járvány idején voltam főiskolás, ami azt jelentette, hogy két félévet otthon kellett töltenem, én is online tanultam. Ennek ellenére nagyon jó közösség jött létre, szoros kapcsolat alakult ki a csoporttársaimmal és a tanáraimmal is” – mondja Magyarkuti Virág, aki 2019 őszén kezdte meg tanulmányait az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanító szakán.

A ma már gyakorló pedagógus azt mondja, szakmailag is rengeteget köszönhet a főiskolának. „Az Apor innovatív szemlélete nagy hatással volt mindannyiunkra, arra ösztönzött minket, hogy járjunk nyitott szemmel, ismerjük meg a különböző pedagógiai módszereket. Erre nemcsak az óráinkon volt lehetőségünk, hanem a főiskola szakmai napjain, konferenciáin is, amelyek nagyon sokat adtak szakmailag” – mondja, hozzátéve: aporos oktatói elismert szakemberek, ennek ellenére bármikor segítséget, tanácsot kérhettek tőlük.

Konzulensével, Baksa Brigitta néprajzkutatóval például a mai napig tartja a kapcsolatot – mentorként tekint rá, akit felhívhat, ha olyan szakmai problémával szembesül, amivel nem tud megbirkózni. „Úgy érzem, hogy lediplomáztam, ám a kezemet nem engedték el, és ez nagyon erős támaszt jelent. Az oktatók mellett egy támogató közösséget is kaptam a főiskolától, a csoporttársaimmal – hiába élünk az ország más-más pontján – tartjuk a kapcsolatot, sokat segítünk egymásnak, hiszen mindannyian ugyanabban a cipőben járunk: pályakezdő pedagógusok vagyunk” – meséli.

Szeptember óta a pestszentlőrinci Szent Lőrinc Általános Iskolában dolgozik tanítóként, többek között hon- és népismeretet tanít, ami – fogalmaz – „igazi szerelemprojekt”. Jövőre már saját osztálya is lesz, egy kollégájával együtt elsősöket tanít majd. „A pályakezdés kihívásokkal jár, de sok mankót kaptam hozzá. Volt például egy kurzusunk, amelyen kizárólag önmagunkkal, a saját személyiségünk formálódásával foglalkoztunk. Ez egy pedagógusnál nagyon fontos, hiszen a főiskola után egyik napról a másikra felelősségteljes tanítóvá kell válnunk, ami nem könnyű feladat” – mondja.

Közösség, tudás, barátok

„Mándi Nikoletta, Tamáska Máté, Pirisi Edina, Sárkány Péter és még sorolhatnám azokat az aporos oktatókat, akik hatalmas szaktudással rendelkeznek, és mindig szuper órákat tartottak. Ezeken az órákon tanultam a legtöbbet” – idézi fel az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán töltött éveit Pocsai Bettina, a roma fiatalokat támogató Romaversitas Alapítvány oktatási programkoordinátora.

Szociálpedagógia szakon végzett, ahol – mondja – nemcsak szakmailag kapott sokat, rengeteg barátságot is kötött. „Kollégista voltam, így nagyon sok olyan programban vettem részt, amit a főiskola szervezett, és magunknak is sok mindent szerveztünk, ez összekovácsolta a közösséget. A legjobb barátaim közül többeket az Aporon ismertem meg, velük szakmailag is sok mindent meg tudunk beszélni” – mondja, hozzátéve: a könyvtár különösen közel állt a szívéhez, mert ott rengeteg segítséget kapott a tanuláshoz. „A könyvtárosok valóban odafigyeltek rám, ami nagy élmény volt. Ha nem találtam szakirodalmat egy-egy feladathoz, mindig volt valaki, aki utánanézett, és személyre szabottan foglalkozott velem. Ez egy nagy egyetemen szinte elképzelhetetlen lenne” – emlékszik vissza.

Az Apor szociálpedagógia képzésének elvégzése után a CEU szociológia és társadalmi antropológia mesterszakán tanult tovább, diplomaszerzés után pedig a civil szférában helyezkedett el – a Romaversitas Alapítványnál azon dolgozik, hogy a roma nők minél felkészültebben tudjanak kilépni a munkaerőpiacra. „A szociálpedagógia sokfelé ágazik, és bár én nem egy családsegítőben vagy a szakszolgálatnál dolgozom, így is rengeteg olyan tudást szereztem az Aporon, amelyet a mai napig használok. Sőt a főiskolai jegyzeteimhez is vissza-visszatérek, mert olyan támpontokat tudnak adni, amelyek segítenek újragondolni egy-egy helyzetet” – mondja.

„Hálával tartozom nekik”

Simó Kinga a család és munka mellett, levelező tagozaton végezte el az Apor Vilmos Katolikus Főiskola óvodapedagógus képzését, és szerezte meg 2020-ban a diplomát. „Nagyon pozitív élmény volt az oktatók hozzáállása, együttműködése, rugalmassága. A közvetlenségük és a szakmai felkészültségük adta a legnagyobb élményt, mert olyan oktatók kurzusain vehettem és vehetek részt, akik nagyon sokat tettek azért, hogy szakmailag felkészült óvodapedagógusok nevelhessék a jövő generációit. Hálával tartozom nekik” – mondja az óvodapedagógus, aki korábban pedagógiai asszisztensként dolgozott, vagyis óvodai gyakorlata volt, ám az elméleti tudás hiányzott.

„Márpedig az elmélet és a gyakorlat együtt alkot egy kerek egészet” – véli, hozzátéve: az elméleti tudást a főiskolán szerezte meg. „Az óvodapedagógusi munka egy hivatás, mindennapi kihívás, hiszen nincs két egyforma gyermek, nincs két egyforma nap. Mindig történik valami, és ott, abban a percben kell cselekedni. A mai napig nagyon nagy segítséget jelentenek a kurzusokon elhangzott tapasztalatok, a szituációs gyakorlatok és az oktatóktól kapott javaslatok, háttéranyagok” – magyarázza a szakember, aki 2013 óta dolgozik a Terézvárosi Önkormányzat Játékvár Óvodájában, jelenleg egy 25 fős vegyes életkorú csoport óvodapedagógusa, szeptember óta pedig igazgatóhelyettes. Másfél éve az Aporra is visszatért: idén fog végezni a főiskola vezető óvodapedagógus szakirányú továbbképzésén.

Forrás és fotó: Váci Napló