
» HÍREINK »
Az alkotás mely folyamata rejti a legtöbb kihívást az Ön számára?
Számomra a tervezés a legnehezebb, még ha meg is vannak adva bizonyos keretek. A Püspök úr számára készített kelyhet – melynek egyik felén egy bárány, azaz a Feltámadt Krisztus jelképe található, másik felén pedig Nagy Szent Gergely pápa – hosszú idő volt megtervezni. Ez persze nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal a tervezőasztalnál ültem, hanem sokkal inkább, hogy mindig vártam azt a pillanatot, amikor eszembe jut egy jó ötlet. Legfőképp a talp beosztásával, ornamentikájával küzdöttem, de miután megvoltak a tervek, már csak el kellett készíteni a tárgyat, és ez számomra az egyszerűbb rész. A kehely elkészítése másfél hónapot, míg a mellkereszté körülbelül két hetet ölelt fel. Kézműves formaalakítást végzek, nem alkalmazok ipari technológiát, tehát megveszem a legyártott lemezt, ami teljesen sima, 7 tized milliméter vastag, és tárcsákat vágok ki belőle, majd azt a satun felkalapálom különböző szerszámokkal. Így alakítom ki a kehelyformát és a talpformát, amit utána feltöltök szurokkal, ez a folyamat hetekig is eltart. Ezután felrajzolom a motívumokat, és a formába belecizellálom a mintákat. A két fő motívum a kehelynél véséssel került megmintázásra.
Honnan gyűjtött inspirációt a püspök liturgikus tárgyainak elkészítéséhez?
Nagy Szent Gergely pápa Marton Zsolt püspök úr egyik kedves szentje, így nem volt kérdés, hogy neki rá kell kerülni a kehelyre. Utánaolvastam a pápa életének, több ábrázolást is megnéztem róla; mivel Gergely pápa sokat tanulmányozta a Bibliát és sokat írt, az attribútuma a toll és a galamb lett. Ez utóbbi a Szentlélek jelképe, aki sugallta neki az írásokat. Kérdés volt, hogy cizellálással vagy véséssel kerüljön a pápa a kehely kosár részére, végül úgy döntöttem, hogy vésem, mert a gyűrűn is véset van, és így összekapcsolódik a két tárgy.
Mesterem Ozsvári Csaba ötvösművész sokat használt ókeresztény motívumokat, így a Grúziából eredeztethető levélmintákat is, amelyek megtalálhatók a mellkereszten és a kelyhen is. Én is szívesen alkalmazom ezt az ornamentikai elemet, mert az ókeresztény kortól kezdve a folytonosságot képviseli. Szeretem a szimmetriát, bár általában egy kicsit eltérek attól, de az alapkoncepció szimmetrikus marad.
Mi szerepel még a mellkereszten?
Krisztus öt sebe, bár nem szándékosan terveztem így. A keresztbe vörös gránátköveket helyeztem el, melyek Krisztus vérét és a megváltást szimbolizálják. Álmomban kaptam meg azt a képét, hogyan osszam el a kicsi gránátokat, és Varga Lajos püspök úr számára – aki a megrendelőt képviselte és aki történész, az Országos Gyűjteményi Központ igazgatója -egyértelmű volt, amikor meglátta az elkészült keresztet, hogy azon Krisztus sebei jelennek meg. Sokat néztem kelta kereszteket is, melyeken a vonalak, mint kötelek futnak egymásba, és ezt a motívumot is igyekeztem visszaadni Zsolt püspök úr keresztjénél.
Melyek a leggyakoribb szimbólumok, amelyeket megjelenít a liturgikus tárgyakon?
Krisztust valamilyen módon mindig meg szoktam jeleníteni. Az ornamentikában a levéldíszítést szintén gyakran alkalmazom. Sok mindennel találkozunk, inspirációt szívunk magunkba a múzeumi kiállításokból, liturgikus tárgyakból, és ezek szépen lassan lecsepegnek az ember gondolataiba, a megfelelő pillanatban pedig összeállnak egy képpé.
Ha egy motívum nem a tervek szerint sikerül, mennyire van lehetőség javítani?
A technikától függ, van-e lehetőség a javításra. A kalapálás szerencsés, mert akkor nem veszek el az anyagból, rontás esetén vissza lehet kalapálni a tárgyat. A cizellálásnál is lehet simítani, lágyítani az anyagot, majd átformálni a mintát. Vésésnél viszont nincs lehetőség javítani, mivel ebben az esetben kikerült egy darabka az anyagból. Ha javítani kell, annak nyoma fog maradni, mert ha a kikerült darabot forrasztóval ráviszem a felületre, idővel másképp fog sötétedni.
Hogyan készül fel lélekben az alkotásra? Szokott imádkozni?
A tervrajzkészítésnél szoktam imádkozni. A műhelyemhez közel van egy evangélikus templom, ahol délben és este 7 órakor megszólal a harang, ilyenkor én is elmondok egy rövid imát. A munkafolyamatok közben természetesen gyakran jönnek elő problémák, amikor nem tudom, hogyan fogok egy adott kihívást megoldani. Sokat segít ezekben a helyzetekben az Istenhez fohászkodás, az elcsendesülés, mert sokszor más szemszögből tudok rátekinteni a feladatra, és újra nekilendülve látom csak meg a probléma megoldását.
Miért tartja fontosnak, hogy a liturgikus tárgyak szépen meg legyenek munkálva? Hogyan segít a kegytárgyak díszítettsége közelebb Istenhez?
Az ember törekszik a szépre, a jóra, és ez a Teremtő Atyaistennek is egy fontos ihletése. Isten Teremtő, és mi, mint az Ő képére teremtett személyek, szeretnénk ebben is Hozzá hasonulni. Abban látom az alkotás lényegét, hogy értelmeset tudok alkotni, nem csak egy díszt vagy pusztán egy funkcionális tárgyat hozok létre. A liturgikus tárgyak magasabb szintet képviselnek, mert az ember és Isten közötti kapcsolat közvetítő eszközei. Bár van, aki szerint a kehely lehetne egy egyszerű porcelánedény is, mert a szellemiség a fontos, és a liturgiát meg lehet így is tartani. Én azon a véleményen vagyok, hogy ha épp nincsen más, akkor egy egyszerű edény is megteszi, de alapvetően törekednünk kell a szépre. Ha elmegyünk egy ünnepre, annak megadjuk a módját; éppígy a liturgikus tárgyak is ünnepélyességet kölcsönöznek a szertartásoknak. A kegytárgyakon szereplő ábrázolások vonzzák az ember tekintetét, figyelmét. Még ha valaki nem is foglalkozik a vallással, de mondjuk lát a múzeumban egy liturgikus tárgyat, elgondolkodik, hogy vajon miért ilyen díszes, miért ilyen szép? Akarva-akaratlanul is elkezd foglalkozni a hit kérdéseivel. Ezért gondolom azt, hogy a kegytárgyaknak formailag, díszítettségükben is mutatniuk kell az istenit.
Fekete Ágnes
Szabó János fotó: Ambrus Marcsi, Nyíregyházi Egyházmegye
2025. június 17. kedd
Alida és Laura
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek...