Nemzeti kegyhelyünkön Marton Zsolt püspök kedves szavakkal köszöntötte a görögkatolikusokat, akikhez családján keresztül is több szállal kötődik. Máté evangéliumára utalva (Mt 4,18.21) elmondta, hogy Jézus egyenként szólította meg leendő tanítványait, és közösséget alkotott belőlük. „Jézus ugyanígy egyenként, személy szerint szólít meg bennünket, egyenként vagyunk fontosak, de közösségben is szól hozzánk, s az első és legfontosabb közösség, melyeket mi magunk alkotunk, a családunk.”

Idézte a Katolikus Egyház Katekizmusát, mely szerint a „a család … természetes közösség, melyben a férfi és a nő önmaga ajándékozására hivatott a szeretetben és az élet továbbadásában. … A család az a közösség, amelyben az ember kisgyermekkortól kezdve megtanulhatja az erkölcsi értékeket, megkezdheti Isten tiszteletét és a szabadság helyes használatát. A családi élet beavat a társadalmi életbe.” 

„A családnak nemcsak saját magunkat köszönhetjük, hanem szüleinket, testvéreinket, nagyszüleinket. Pál apostol írja a szentleckében (Róm 2,11), hogy Istennél nincs személyválogatás. Ez a megállapítás a családra is igaz. Nem egyforma mindenki a családban, de mindenki fontos, és mindenkire szükség van. Áldott az a család, ahol a szülők, gyerekek és nagyszülők békében együtt tudnak élni, de legalább közel laknak egymáshoz.”

A nagyszülőknek Ferenc pápa szavait erősítette meg, aki az ő családban betöltött szerepük fontosságát hangsúlyozva megalapította a nagyszülők és idősek világnapját: „Fontosak vagytok a család és az unokák számára! Hivatásotok az, hogy őrizzétek és adjátok tovább a gyökereket, adjátok át a hitet a fiataloknak, és viseljétek gondját a kicsinyeknek!”

Szintén Ferenc pápára utalt, mikor szomorúan állapította meg, hogy Európa szerte egyre inkább felüti a fejét egy olyan tendencia, amely ki akarja zárni az életből az öregséget, a betegséget, a szenvedést és a halált. Ezért állapítja meg a pápa: „Az öregség sok embert megrémít. Egyfajta betegségnek tartják, mellyel jobb elkerülni mindenféle érintkezést.”

A nagyszülők szerepének fontosságáról személyes tapasztalatain keresztül mesélt Zsolt püspök atya. Egyik nagymamája tanította meg imádkozni egy szentkép előtt, ezt a képet ma is szobájában őrzi. Ő vitte el először templomba, ő íratta be hittanra, nagypapájától tanult meg bodzát szedni és sakkozni. Nagymamájával szentmise után elolvasták és megbeszélték az evangéliumot. „Imáinak köszönhető a papi hivatásom” – mondta.

Igaza van annak, aki azt mondta egyszer: szobrot kellene állítani a nagymamáknak. De a nagypapáknak hasonlóan. Sajnos ők sokszor „hiánycikkek” a családban. 

„Kedves nagyszülők! Törekedjetek testileg-lelkileg egészségesek lenni, mert az unokáitoknak szüksége van rátok!”

A gyermekeknek Ferenc pápa szavaival üzent: „Mindannyian fontosak vagytok. Mindannyian gyermekek és testvérek vagyunk, „egy nagyon hosszú láncban, amely a múlttól a jövőig vezet, és amely az egész földet behálózza. Ezért javaslom, hogy mindig figyelmesen hallgassátok a felnőttek történeteit: édesanyátok, édesapátok, nagyszüleitek és dédszüleitek történeteit!”

Ezt is mondja a Szentatya: „Jézussal egy új emberiségről álmodhatunk, és elkötelezhetjük magunkat egy testvéribb és közös otthonunkra jobban figyelő társadalom mellett, kezdve az egyszerű dolgokkal, mint például mások üdvözlése, engedélykérés, bocsánatkérés, a köszönet kifejezése. A világ mindenekelőtt apró dolgokon keresztül változik meg, anélkül, hogy szégyellnénk, hogy csak kis lépéseket teszünk, Ti is fontosak vagytok a nagyszüleiteknek. Ti viszitek az elevenséget, az erőt, a frissességet az életükbe. Ti okozzátok neki az örömet azzal, hogy önmagukat ismerik fel bennetek.”

A két generációtól azt kérte: „kapaszkodjatok össze, kössetek szövetséget egymással, építsétek együtt Isten országát! Ajándékozzátok meg egymást, tanuljatok egymástól!”

A nagyszülőket arra buzdította, hogy töltsenek minél több időt unokáikkal, tanítsák őket imádkozni, figyeljenek lelki életükre, hallgassák meg őket, hiszen a mai gyerekek szomjazzák a figyelmet, a meghallgatást: „Ferenc pápa számtalanszor hangoztatja, hogy a jövő egyháza az egymás meghallgatásának az egyháza kell legyen. Azt is hangsúlyozza, hogy ez a meghallgatás a családban kezdődik: a szülők, a gyermekek, a nagyszülők, a különböző generációk meg kell, hogy hallgassák egymást.”

Az unokáktól azt kérte, hogy ne szégyenkezzenek imádkozni, tanulni nagyszüleiktől. „Ahhoz, hogy igazán boldog legyél, sokat kell imádkoznod minden nap”, mert az ima „közvetlenül összeköt Istennel, fénnyel és melegséggel tölti el szívünket és segít, hogy mindent bizakodva és nyugalommal tegyünk” – idézte Ferenc pápát. 

„Segítsetek nagyszüleiteknek akár a mindennapi teendőkben, akár élménybeszámolókkal, akár a digitális eszközök használatában, akár közös játékkal.”

Az idősek és fiatalok kapcsolatáról újfent a Szentatyát idézte: "a fiatalok és idősek új szövetségére van szükségünk, hogy a hosszú élettapasztalattal rendelkezők életnedve öntözze a növekedésben lévők reménységének hajtásait. Ebben a gyümölcsöző cserében megismerjük az élet szépségét, testvéri társadalmat hozunk létre, az Egyházban pedig lehetővé tesszük a hagyomány és a Lélek újdonsága közötti találkozást és párbeszédet.”

Záró gondolatként hangsúlyozta a család legidősebb és legfiatalabb tagjainak fontosságát: „Ha nincsenek nagyszülők, akkor nincsenek unokák sem, de ha nincsenek unokák, akkor nem lesznek nagyszülők sem! Így hát igen lényeges építőkövei vagytok a családi közösségnek és az egyháznak is, a szülőkkel együtt. Jézus számít rátok, ti is számíthattok őrá, és egymásra is!

Kedves Nagyszülők és Unokák! Tegyétek az evangéliumi jót külön-külön és együtt is családotok és egyházunk javára és örömére, Isten nagyobb dicsőségére!”

Szöveg és fotó: Király András / Görögkatolikus Metropólia