Május 31-én és június elsején a PüspökVác Látogatóközpontban tartották a Családügyi Bizottság kezdeményezéséből született 40 órás tréning záró alkalmát. A „Melléjük szegődöm” elnevezésű tréning februárban indult, a tizenkilenc résztvevő négy teljes csütörtöki napot és egy bentlakásos hétvégét szentelt annak, hogy az idős csoportok szervezéséhez szükséges ismeretekben elmélyüljenek. A kurzust nemcsak római katolikusok, hanem görög rítusúak is elvégezték, a világiak mellett papok, sőt egy diakónus házaspár is (ahol akolita a feleség). A tréninget hárman tartották: Benkő Ágota, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egykori elnöke, projektfelelős; Leleszi-Tróbert Anett Mária, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi adjunktusa és Tóth András, görögkatolikus pap, a Váci Egyházmegye spirituálisa, mentálhigiénés szakember.

Kiss Mónika szociális testvér, az MKPK Családügyi Bizottságának munkatársa, a „Melléjük szegődöm” tréning koordinátora kérdésünkre elmondta, Ferenc pápa négy éve bevezette a nagyszülők és idősek világnapját. Európában a társadalom elöregedőben van, ráadásul az idősek a családban is sokszor peremhelyzetbe kerülnek, magukra maradnak, épp ezért szükséges, hogy az Egyház figyelme még inkább az idősek felé forduljon. A Szentatya hangsúlyozza a nemzedékek közti kapcsolat jelentőségét is, hiszen a nagyszülők a családi hagyományok átadói, tudást, bölcsességet hordoznak.

A program szervezője elmondta, Benkő Ágota gondolata volt, hogy az időseknek legyen lehetősége csoportban beszélgetni mélyebb, spirituális témákról, az élet vége fontos kérdéseiről.

Az időscsoportok szervezéséhez azonban mentorokat kell képezni. Az egyházmegyékben a püspökök és a családreferensek azoknak hirdették meg a mostani kurzust, akik idősekkel foglalkoznak plébánián vagy szociális környezetben, és szívesen szerveznének, vagy vezetnének ilyen csoportokat.

Marton Zsolt családreferens püspök a Jó Pásztor kápolnában bemutatott szentmise elején köszöntötte a résztvevőket és képzőiket. „Nagy ajándék, hogy felébredt bennetek a vágy, hogy részt vegyetek ezen a programon, és egészen sajátos módon menjetek az idősödő testvérek szolgálatára.” A püspök kiemelte, hogy a hálaadó záró szentmisén átélhetjük az Egyház teljességét, hiszen latin és görög rítusú atyák, diakónusok, akolita és világi munkatársak vannak együtt. Hálát adott a kurzuson résztvevők eddigi életútjáért, és kérte, hogy kísérje Isten a szolgálatukat, amely olyan, mint a kovász. Majd végül kiemelte: „Nemcsak ti szegődtök valakik mellé, hanem mellétek is szegődik a Szentlélek és a püspökeitek.”

A szentleckét Júdás apostol leveléből hallhattuk, az evangélium pedig Szent Lukács könyvéből az emmauszi tanítványok történetét beszélte el.

„Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és melléjük szegődött – kezdte szentbeszédét Marton Zsolt az evangéliumból vett idézettel. – Az Emmausz felé tartó tanítványok szomorúak, bizonytalanok, értetlenek, csalódottak, talán félnek is. Jézussal való kapcsolatuk, tanítványi létük, életük eddigi értelme kérdőjeleződik meg” – vázolta fel a tanítványok lelkiállapotát Jézus kereszthalála után. „Melléjük szegődött – hallottuk az evangéliumban, de nem véletlenül lett ez a mottója az időspasztorációs programnak, hiszen az életútjának utolsó szakaszát járó idős ember hasonlóan érezhet, mint az emmauszi tanítványok. Ekkor szinte minden átértékelődik, sok minden megkérdőjeleződik. Az idősödő ember szembekerül saját addigi életével, annak értékeivel, fájdalmaival. Egész élete mérlegre kerül. Ugyanakkor szembe kell néznie környezetével: ki az, aki segít neki ebben a mérlegkészítésben? Ki az, aki önzetlenül melléje szegődik, hogy kísérje őt életútja utolsó szakaszában?”

A hozzátartozók gondoskodása és a szociális szakemberek gondozói szolgálata mellett az idős embereknek szükségük van olyanokra, akik segítenek nekik megtalálni a válaszokat vívódásaikra. „Ez a szolgálat túlmutat a szociális gondoskodáson: ez lelki támogatás, ide pasztorális segítségre van szükség. A szentséget közvetítő felszentelt pap és diakónus mellé égető szükség van az idősekkel beszélgető, Istent nyíltan vagy rejtetten az idősek közé vivő, őket kísérő világi munkatársakra” – hangsúlyozta a püspök, majd rámutatott: „ezek vagytok ti, a ti feladatotok, az idős testvéreinkért mondott imádságotok mellett, hogy türelmes szeretettel képviseljétek a gyógyító, békét, biztonságot és örömet adó Jézust. Azt a Jézust, aki értelmet ad életünk minden periódusának, földi életünk utolsó részének is, ezután pedig befogad az örök boldogság hazájába.”

A püspök megemlítette, hogy egy dokumentumfilmben, mely olyan kispapokról szól, akik az 1956-os forradalom idején a Bakáts téri kórházban szolgáltak, az egyik szereplő felidézte, amit egy ismert pártfunkcionárius mondott neki: „Jó maguknak, hogy hisznek valamiben, mert előttem itt van a sötétség.”

Marton Zsolt, párhuzamba állítva azzal, ahogy Jézus magyarázza az írásokat az emmauszi tanítványoknak, kiemelte, hogy ebben a szolgálatban elsősorban Jézusra kell hagyatkozniuk a tréninget elvégzőknek is, hiszen a Szentlélek ad szempontokat ahhoz, hogy az idős embernek segíteni tudjanak életük „írásának” megfejtésében – imádsággal, a Szentírás olvasásával, az Egyház tanításának szelíd továbbadásával.

Kitért arra is, hogy sokféle időssel találkoztak eddig is, hívőkkel és nem hívőkkel, szelíd keresőkkel és harcos elutasítókkal. Nem szabad szembesíteni őket eddigi életünk hibáival és mulasztásaival, hiszen azt ők nagyon jól tudják, vívódnak, lelkiismeret-furdalással, szorongással küzdenek. Sokkal inkább Jézus szelíd határozottságával kell kísérni őket.

A mentoroknak nem feladata, hogy receptet adjon az idős embernek a nehézségeik megoldására. Sokkal inkább hinni kell (és a háttérben mindig imádkozni), hogy a Szentlélek segítségével jól tudjanak segíteni, és hogy az idős ember maga ismerje föl a megoldást.

A püspök, miután megemlékezett Ferenc pápa nagyszülők és idősek világnapját létrehozó szándékáról, idézte a Szentatya Dignitas infinita (Nyilatkozat az emberi méltóságról) című legújabb dokumentumát: „Minden emberi személyt – a körülményektől függetlenül, bármilyen állapotban vagy helyzetben legyen is – a létében elidegeníthetetlenül megalapozott végtelen méltóság illeti meg”, majd hozzátette: a kurzuson résztvevők ennek a „nagykövetei”.

Mint ahogy az emmauszi tanítványok marasztalják Jézust, akit még nem ismertek fel, úgy a pasztorális segítők, mentorok is úgy legyenek jelen (Jézust nyíltan vagy rejtetten képviselve) a rájuk bízottak között, hogy azok megtapasztalják: életük útján, amikor „esteledik, és lemenőben már a nap”, nincsenek egyedül a nagy átlépésre és találkozásra való felkészülésükben, mert valaki melléjük szegődik – zárta beszédét a családreferens püspök.

A szentmise végén, mielőtt kiosztotta volna a résztvevőknek a tréning elvégzését bizonyító tanúsítványt, biztatta őket, vegyék fel a kapcsolatot püspökeikkel és plébánosaikkal, és az ő útmutatásaikat is figyelembe véve legyenek segítségükre az idősek közösségi programjainak szervezésében. Ezután a résztvevők tapssal köszönték meg Benkő Ágota, Leleszi-Tróbert Anett Mária, Tóth András és Kiss Mónika szolgálatát.

Marton Zsolt püspök kérdésünkre elmondta, hogy nagyon lelkes és elkötelezett emberek jelentkeztek a programra, a legtöbbjüknek már van szakmai tapasztalata a területen. „Ők motorjai lehetnek az idősek támogatásának, kísérésének, mely nem szociális, hanem kifejezetten hitéleti, spirituális szolgálat. Ez a fajta idősgondozás újszerű a Magyar Katolikus Egyházban.” A püspök arról is beszélt, hogy szakmai kapcsolattartást biztosítanak a kurzuson résztvevőknek, hogy a későbbiekben is kaphassanak szakmai támogatást. Mint mondta, mivel az időscsoportok számára szervezett alkalmakon szeretnék a nem hívőket is megszólítani, az idős ember elhozhatja ismerősét, szomszédját, barátját is. Vannak, akiket megkereszteltek, de nem a hit útján haladt tovább az életük. Ők is elesettek, segítségre szorulnak, és nincs, aki beszélgessen velük az élet végi témákról. Rengeteg lelkiismeretfurdalás van az idősekben a mulasztások miatt, például ha nem nevelték a gyereküket vallásosan, vagy ha egy helyzetben másként cselekednének. Szorongás van bennük azért is, hogy hova kerülnek a földi élet végeztével.

Ez a program nem lelkigondozói vagy szakmai képzés, nem jogosít szakmai kompetenciához kötött tevékenységekre. Azt célozta meg, hogy ha valakinek már van tapasztalata az idősgondozás terén, vagy szeretne ezen a területen szolgálatot vállalni, kapjon egy indítást, hogy az egyházmegyéjében előmozdíthassa az idősek lelki kísérésének, támogatásának ügyét – fogalmazott a püspök.

Kiss Mónika az első kurzus élményeiből kiemelte, hogy noha volt olyan egyházmegye, ahonnan többen is jöttek, összességében nem ismerték egymást a résztvevők, ennek ellenére már az első ismerkedési alkalmon olyan mély egység alakult ki a csoportban, ami mindenkit megérintett. „Feltöltődve mentek haza – ezt nagyon sokszor elmondták – és lángolt a szívük.”

Fotó: Lambert Attila

Vámossy Erzsébet/Magyar Kurír