Június 8-án Vácon az egyházmegye akolitusai rekollekcióra, diakónusai családi napra kaptak meghívást Marton Zsolt megyéspüspöktől. A lelki tanítást, tájékoztatót, tanúságtételt és kiscsoportos beszélgetéseket is tartalmazó akolitusok és feleségeik számára szervezett program a késő délelőtti szentmisében és fórumban ért össze a diakónus családi nappal. Talán a közelgő foci EB is adta az ötletet, hogy a nap végén az akolitusok és diakónusok csapata a focipályán mérkőzzön meg egymással.

Az akolitusok idei éves találkozójának újdonsága volt, hogy nagy számban voltak jelen a feleségek is. A nap elején három házaspár tanúságtétele hangzott el „Akolitus feleség: háttér- vagy frontember” címmel.

Glacz Béla isaszegi akolitus számára a szentségi házasság erőforrás az olykor nehéz szolgálathoz, de felfedezte, hogy Isten ezáltal a házasságukat is meg akarja újítani. „Amikor az oltárnál szolgálok nagyon fontos számomra, hogy egységben legyek a feleségemmel.”- mondta. Ugyanakkor lelki programokon közösen szolgáló házaspárok tapasztalatait hallva ő is egyre jobban odafigyelt felesége észrevételeire is. Ezek egyértelművé tették az értékrendet is, amelyet követni szeretnének: „Első az Istenkapcsolatunk, ezt követi az egymással való kapcsolatunk és a család, majd a közösségi kapcsolatok, szolgálatok.” Felesége Kati hozzátette: Isten megmutatta, hogy érdemes kilépnem a komfortzónámból, pedig szívesebben maradtam volna a háttérben. Ketten erősebbek vagyunk. Több szem többet lát: ötleteinket, meglátásainkat, építő észrevételeinket megoszthatjuk egymással. Más adottságaim vannak nekem, mások a férjemnek. Kirajzolódott, hogy Isten együttes szolgálatra hív minket. Együtt könnyebben meg tudjuk szólítani a testvéreket is.

Lobmayer Miklós, kerepesi akolitus elmondta, hogy számára az Oltáriszentséghez fűződő szolgálat jelenti a legtöbbet. Felesége, Katica „háttérembernek” tartja magát és megosztotta, fájdalmas felfedezés volt számára, hogy férje szolgálata miatt szinte mindig egyedül ül a templomban a szertartások alatt, de aztán megértette, hogy ezt a fájdalmat is felajánlhatja Istennek.  Somogyi József domonyi akolitus felesége Marika szívesen támogatja férjét és úgy látja, hogy a férfiaknak méltóságot ad, ha az oltár mellett szolgálnak. Józsefnek fontos, hogy a felesége hátteret biztosít, de jó, ha vannak közös feladataik és ő sokszor kér segítséget Marikától.

Az akolitusok igénylik a rendszeres továbbképzést is, amelyre válaszként dr. Farkas László atya, akolitusokért felelős pap munkatársaival négy évfolyamonként elkezdte összehívni az elmúlt másfél évtizedben végzett és felavatott akolitusokat. Egyelőre ezek a találkozások a személyes kapcsolatfelvételről szólnak, de az akolitusok számára pl. nagyon fontos lenne, hogy felfrissítsék a liturgikus funkciókkal kapcsolatos tudásukat, ezért ilyen jellegű továbbképzést is terveznek.

Farkas László atya elmondta, hogy a Váci Egyházmegyében 2005-ben indult az akolitusképzés, amelyen eddig 400 fő végzett. Egy részük valóban aktívan szolgál, de néhányan diakónussá váltak, vagy más egyházmegyébe költöztek, esetleg már nem is aktívak az egyházban. Mindenkinek szeretnék tisztázni az aktuális státusát. Az újonnan felvételizők pedig tavaly óta már egy megújított akolitus képzési rendszerbe érkeznek. Fontos hangsúlyozni – tette hozzá Laci atya -, hogy az akolitusok szolgálatukat a megkereszteltségük kegyelméből kiindulva gyakorolják: imádságra gyűjthetik össze a híveket, igeliturgiát tarthatnak, megáldoztathatják a híveket. De a közösségépítés is fontos feladatuk és a képzés során erre is felhívják a figyelmüket. Emellett készül egy olyan egyházmegyei szintű szertartáskönyv is, amely akolitusok és diakónusok szolgálatát fogja segíteni.

Klemencz Tibor újhartyáni akolitus szerint is feladatukká válhat a közeljövőben a közösségi élet alakítása is, különösen olyan településen, ahol nincs állandó papi jelenlét. Ő eddig plébánosa kérésére igeliturgiát tartott, szentségimádást vezetett, de várhatóan a jövőben egyházközségük fília lesz, amikor már más feladatok is előtérbe kerülhetnek. Az egyháztanácsban több férfi is jelen van az egyházközségből és számít rá, hogy a templomi közösség lelki összetartása is az ő feladatuk lesz a jövőben.

Délután Szabó József atya, az egri Érseki Papnevelő Szeminárium korábbi spirituálisa, miskolci-diósgyőri plébános tartott előadást „Az imádság teher vagy forrás?” címmel. Elmondta, hogy istenképünk alapvetően határozza meg azt, hogyan tekintünk saját imánkra, annak céljára. Isten azt szeretné, ha vele mély, személyes szeretetkapcsolatba kerülnénk és ha ezt megértjük, akkor vágyni fogunk az imádságra és arra, hogy benső életünket is az Istennel való egyesülés vezesse. Ahogy a házasságban is figyelni kell arra, hogy a házastársak ne csak a praktikus dolgokat beszéljék meg egymással, hanem maradjon idő kettejük intim kapcsolatát is ápolni, úgy az istenkapcsolatunk sem nélkülözheti ezt az intimitást, amit az imádságban tudunk legjobban megélni. A kérő imák sorában ne felejtsünk el magunkért is imádkozni – zárta József atya és legfontosabb kérésként az alábbit tanácsolta: „Add Uram, hogy megismerjem minden értelmet felülmúló szeretetedet és szent legyek!”

A diakónus családi napra az egyházmegye felszentelt és még képzésben résztvevő diakónusai érkeztek Vácra feleségükkel és gyermekeikkel együtt. Délelőtt minden család röviden bemutatkozott Marton Zsolt püspöknek. A gyerekek szabadon jöttek-mentek, a családok kölcsönösen besegítettek egymásnak a gyermekfelügyeletben, de néhány fiatal vezetésével játékos feladatok is várták a nagyobb gyerekeket, a kisebbeket pedig a megunhatatlan ugrálóvár.

11 órakor a váci Piarista templomban Marton Zsolt püspök szentmisét mutatott be, amelyen az akolitusok és diakónusok családjaikkal közösen vettek részt. A gyermekek jelenléte miatt a püspök megemlékezett a Ferenc pápa által május utolsó vasárnapján tartott gyermekek világnapjáról és annak egyik fontos üzenetéről, amely mindannyiunknak szól: „Tanuljuk el a gyermekektől a nyitottságot és a bizalmat, amivel atyjukhoz fordulnak, de merjünk mi is olyan függősében élni a Mennyei Atyával, amilyen függőségi viszonyban a gyerekek élnek szüleikkel.” Az előző és az aznapi ünnepre – Jézus és Mária Szent Szívére – utalva a főpásztor emlékeztetett: „Azért figyelünk különösen is Jézus és a Szűzanya szívére, mert szeretnénk, ha a mi szívünk is az övékéhez lenne hasonló.” A szentmisében felajánlották az egyházmegye akolitus és diakónus családjait a Szűzanyának.

A szentmisét fórum követte, amelyen Marton Zsolt – Paszternák Tamás pasztorális helynök, Laczkó Mihály diakónusokért felelős pap és dr. Farkas László atya kíséretében - válaszolt az akolitusok és diakónusok kérdéseire. A szolgálathoz kapcsolódó gyakorlati kérdésekre válaszolva a főpásztor azt is elmondta, hogy az evangélium hirdetése attól függ, hogy lesznek-e élő közösségeink. Ezekben a közösségekben mindenki megtalálhatja a helyét. Nem az a fontos, hogy hierarchiát állítsunk fel az egyes szolgálati típusok között, hanem az, hogy mindenki a maga karizmája szerint tudjon szolgálni akolitusként, diakónusként, vagy akár plébániai animátorként, azaz közösségszervezőként vagy más formában. „Az Egyház nyáját a pásztor tereli, de ebben sok segítőtársra van szüksége. És ez igaz helyben a plébánosra ugyanúgy, ahogy a püspökre is. Fontosak vagytok nekem, nekünk, fontosak vagytok a Váci Egyházmegyének és az egész Egyháznak!”- zárta gondolatait a megyéspüspök.

A délután folyamán a diakónus-családok kvízjáték formájában ismerkedtek tovább Püspök atyával, majd megható pillanat következett: a családok ároni áldást énekelve áldották meg az egyházmegye főpásztorát és biztosították őt hűségükről és imáikról. A kiscsoportos beszélgetésben a férjek arról beszélgettek, hogy mit tudnak tenni a jó pap-diakónusi kapcsolatért, míg a feleségek speciális élethelyzetükből adódó saját tapasztalataikat osztották meg egymással.

A diakónusok számára több éve rendszeresek a rekollekciók, lelkigyakorlatok, valamint családtagokkal együtt is vendégül látta már őket kötetlen együttlétre egy-egy plébánia, ahol egyikük szolgált. Most először jöttek ebben a formában Vácra egy nagy közös családi napra.  A diakónusok esetében köztudott, hogy szolgálatra történő jelentkezésükhöz feleségük hozzájárulása is szükséges, hiszen hivatásukat felszentelésüket követően egész további életükre vállalják, amely nem lehetséges a feleség támogatása nélkül.

A tavaly szentelt vácrátóti diakónus, Hujbert Márton felesége Orsolya elmondta, hogy számára nagyon fontos, hogy a diakónus feleségek kapcsolatban legyen egymással, hiszen speciális élethelyzetben vannak, kérdéseiket csak hasonló helyzetben lévő asszonyokkal tudják megbeszélni. „Nagyon jó, hogy vannak, akik már több éve élnek ebben a szolgálatban és így utat tudnak mutatni az újaknak. Nagyon szép gesztus volt az is Püspök atyától, hogy meghívott bennünket, diakónus feleségeket tavaly az első lelki „wellness”-re, hiszen a lelkigyakorlat számunkra is nagyon fontos, nekünk is kell töltődnünk. A férjem önkéntes diakónus, azaz hétköznap tanít a helyi általános iskolában, vasárnaponként a liturgiában szolgál, időseket látogat havonta, igeliturgiát tart hétköznap vagy hétvégén, ha a plébánost máshová szólítja a feladata. Ugyanakkor a faluba betelepülő új családok, akik már nem a népegyházi mintát követik feltétlen, másfajta közösségi igényt is jelentenek. Az ő kérésükre hozta létre például a férjem a férfikört és én is elindítottam ezzel párhuzamosan egy női kört.”- utalt Orsolya arra, hogy a liturgikus szolgálat mellett a közösségépítés mint feladat az ő életükben is megjelent.

A nap végén az akolitusok a diakónusok ellen léptek focipályára. A diakónusok csapatát, a VÁDLI-t (Váci Egyházmegyei Diakónusok Labdarúgói) erősítették a diakónusok fiai is. A családtagoknak ezúttal a szurkolói szerepkör jutott. A barátságos, jó hangulatú mérkőzést az akolitus csapat nyerte meg. A diakónusok máris jelezték, hogy készülnek a visszavágóra…de még szerencse, hogy a két csapat valóban csak a focipályán küzd egymás ellen.

gha

Fotók: Váci Egyházmegye, Huszár Attila