A szolnoki Belvárosi Szentháromság templom 270 éves jubileumához kapcsolódva egyhónapos programsorozattal készültek a hívek, melynek záróeseménye a június 22-én előadott Kristályóriás volt Kómár István atya vezénylésével. A misztériumjáték meghallgatására – melyet 1982-ben szerzett Sillye Jenő Kovács Gábor papköltő szövegére – több százan összegyűltek.

Közel 50 fős kórus és zenekar állt össze, hogy június 22-én, a Múzeumok Éjszakáján bemutassák a Kristályóriás c. oratóriumot Szolnokon a Belvárosi Szentháromság Templomban. Kómár István atya - aki korábban Szolnok-Szandaszőlősön szolgált két évtizeden át, jelenleg Rákóczifalván plébános, és egyben a Szolnoki Jubilate Kórus karnagya - nem először vezényelte ezt a művet; 20 évvel ezelőtt már bemutatták a plébánia híveiből összeszervezett kórussal, később pedig ebből a közösségből alakult meg a Jubilate Kórus. “Sokszor jelezték nekem a hívek, hogy jó lenne újra elővenni és felújítani a művet” - mesélte a plébános. “Végül a tavalyi évben elkezdtük a felkészülést; rátaláltam a mű zenekari változatára, a kórus énekein pedig én magam alakítottam. Nagyszabású előadást terveztünk, és ez hál’ Istennek, sikerült is.” A produkcióban hivatásos zenészek is részt vettek; a Szolnoki Szimfonikus Zenekar és a helyi katonazenekar tagjai közül többen csatlakoztak István atya meghívására.

A misztériumjátékot nemcsak a helyiek élvezhették; a szentesi Szent Anna-templom és a szarvasi evangélikus templom is helyt adott a produkciónak. “Azért is szerettünk volna az evangélikus templomban fellépni, mert az együttes nem csak katolikus körökből állt össze, a zenészek és az énekesek között is vannak evangélikusok, reformátusok. Öröm volt számunkra, hogy szívesen befogadták a produkciót Szarvason, sőt, még jótékonysági lehetőséggel is összekötötték azt, egy beteg gyermek gyógyításának a javára.”

A mű Jézus temetésével kezdődik, egy szép, fájdalmas temetési könyörgéssel, majd a Krisztushoz tartozó tanítványok, asszonyok közül jelenik meg egy-egy alak, így a kenetet hozó Mária Magdolna, valamint Tamás apostol. Ők jelenítik meg a Krisztushoz tartozó emberek fájdalmát, reménytelenségét, tanácstalanságát a keresztre feszítés utáni tragikus helyzetben. Bevillanó képsorok jelennek meg arról, hogyan emlékeznek a tanítványok Krisztus szavaira, miként tanította őket az imádságra, kik az ő rokonai, mit jelent a követése, az Atyával való kapcsolata, az, hogy ő az Atya képmása. Evangéliumi történetek elevenednek meg például a gazdag ifjúról és a gazdagság veszélyeiről. Az idősíkok, a jelen és a múlt folyamatosan váltakoznak. A darabban a modern zene hangszerei és eszköztára ötvöződik a klasszikus zene hangszereivel és eszköztárával. Éppígy a szövegekben egy modern papköltő hangja szólal meg, klasszikus versformákban.

A Szolnoki Jubilate Kórus legfőképp a szentmiséken vállal zenei szolgálatot, így a hasonlóan nagy volumenű művek előadása nem mindennapos. „A próbák során biztattam a kórustagokat, hogy úgy induljunk neki az előadásnak, hogy mi most evangéliumot hirdetünk, és szeretnénk ezzel a művel megszólítani az embereket, visszaadni nekik a reményt, átadni Jézus feltámadásának üzenetét” - mesélte István atya a felkészülésről. “A templomok megteltek, a három előadással körülbelül 500 embert értünk el. Nagyon szép visszhangja volt a fellépésünknek, nem csak a hallgatóság, hanem a produkcióban résztvevők részéről is. A zenészek hálásak voltak ezért a meghatározó élményért” - fejtette ki az atya, hozzátéve, hogy a kórussal és a zenekarral nyitottak arra, hogy más helyszíneken is előadják a művet, amennyiben van olyan plébánia vagy intézmény, amely szívesen befogadná a produkciót.