CSALÁDPASZTORÁCIÓ
IFJÚSÁGPASZTORÁCIÓ
TEREMTÉSVÉDELEM
KÓRHÁZLELKÉSZSÉG
CIGÁNYPASZTORÁCIÓ
BÖRTÖNPASZTORÁCIÓ
» HÍREINK »
Nagykáta missziós plébánia, ezért szerettük volna, hogy három település hívei közösen tudjanak táborozni. Hatvani Katalin írását szerkesztve tesszük közzé.A táborban hét fiatal és három felnőtt vett részt, habár nem voltunk sokan, de mégis nagyon tanulságos volt ez az együtt töltött idő. Táborunk témája: „A teremtett világban az ember” volt.
A tábor első napjának fele utazással telt, de a délutánt már kellemes és pihentető környezetben töltöttük. Elég nehezen indult a nap, hiszen folyamatosan vonunk le egymásról következtetéseket, de hagyni kell teret annak is, hogy a látszat néha csal. Ugyanis minden emberben van érték, amit fel kell fedezni. Idegen helyen, idegen emberek között voltunk. Ehhez bátorság és nyitottság szükséges, mely mélyen csendben húzódik a fiatalokban. Ugyanilyen némán telt az este is a szálláson. Talán a fáradtság vagy az új élmények, de még mindenki bátortalan volt. Viszont már érzékelhető volt, hogy elindult egy közös út, aminek senki nem látta a végét és a következő útjelzőt sem.
Ahogy teltek a napok, úgy lett közvetlenebb a társaság egymás felé. Itt nem a barátság születése volt a cél, hanem a másik ember megismerése és ezáltal a saját önismeretünk bővítése.
Második napon ismét autóba ültünk, Szombathely felé vettük az irányt. Mindenki más értéket fedezett fel abban a napban. Volt, aki a Székesegyházban vagy egy életgyűjteményben gyönyörködött, más a magasságot és a pizzát élvezte.
Harmadik napon újabb kihívás jött, lovaglás és íjászkodás várt a csapatra. Délután a szigligeti várba mentünk, ahonnan a Jóisten által teremtett világ szépségeit tudtuk megcsodálni. Estére már a fiatalok és a felnőttek együtt játszottak, itt éreztem először, hogy kezdünk egy közösséggé válni.
A negyedik napot a csúszdaparkban töltöttük.
Az utolsó napon pedig sokat tanulva - önmagunkról és másokról -, élményekkel telve indultunk haza.
Ebben a néhány napban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a mai fiatalok mivel mozgathatók meg, hogyan figyelnek egymásra és azokra, akiktől példát vehetnek. Úgy gondoljuk, hogy a fiatalokat a mozgás, a kihívás, a nyitottság és az emberséges hozzáállás szólítja meg leginkább.
Összeségében azt mondhatom, hogy nagy feladatunk van itt a Földön. Egymással, egymás között, Isten világában az Ő teremtményeként. Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első levelében olvashatjuk: „Az Úré a föld és minden gazdagsága.” (1Kor 10,26) „…ha bármit is tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.” (1Kor 10,31). Felelősséggel tartozunk a teremtett világért, ahol élünk. Tudatosság, felelősség, és talán a legfontosabb, meggondoltság szükséges ehhez.
A Váci Egyházmegyében idén összesen 162 nyári napközis, hittanos, gyermek, ifjúsági vagy családos tábor valósul meg több mint 9000 fő részvételével. A táborokat az egyházmegye 127 millió forinttal támogatja.
Hálával gondolunk ebben az évben elhunyt paptestvéreinkre: Katona István püspökre, Tóth András plébános-kanonokra, Varjú Imre kanonokra, aki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye papjaként hunyt el, viszont korábban a Váci Egyházmegyében szolgált és Szakállas Lajos állandó diakónusra.
A Váci Egyházmegye 2026-ban ünnepli ezeréves fennállását, amelyre Marton Zsolt megyéspüspök hároméves lelki felkészülést kezdeményezett az egyházmegye közösségei számára. Az egyházmegye rendszeres találkozókkal, módszertani anyagokkal támogatja az "Élő kövek" címmel megvalósuló alkalmak helyi előkészítését, megszervezését.
"A kápolna legyen az iskola szívében, miként Jézust is a szívünkben kell hordoznunk!" A 2024-2025-ös tanév nevelőtestületi záróértekezletén hangzott el ez a felhívás Vass Bálint atyától. A közel egy évtizedes vágy 2025. december 8-án, a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén beteljesülhetett: Marton Zsolt megyéspüspök felszentelte a Váci Piarista Gimnázium kápolnáját.
A 2025. év mint jubileumi szentév rendkívüli esztendőnek bizonyult az életünkben. Ferenc pápa felhívására a remény zarándokaiként éltük át ezt az időszakot. A szentévet követően sem szűnünk meg a remény fáklyáját égve tartani – ahogy a Szentatya fogalmazott. Utóda, XIV. Leó pápa egy rendkívül fontos szempontot emelt ki beköszönő beszédében, mintegy a remény egyik vágyott gyümölcsét, a békét: „Béke veletek! Ez a feltámadt Krisztus békéje, fegyvertelen és lefegyverző béke, alázatos és állhatatos béke. Istentől származik, attól az Istentől, aki mindnyájunkat feltétel nélkül szeret.” (Róma, Szent Péter bazilika, 2025. május 8.)2025. december 10. szerda
Judit
Abban az időben Jézus így szólt az őt követő emberekhez: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert...
Összes program »