”Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan odaállnak mellé.” (Böjte Csaba)

A ceglédi Szent Kereszt Katolikus Iskoláért Alapítvány hitvallása 2024 nyarán életre kelt. A tanév utolsó hetében megkeresés érkezett a Kijevi Magyar Nagykövetségről, melyben a segítségünket kérték Nikopoli környékén élő ukrán sportoló diákok nyaralásának megszervezésében. Bele merjünk vágni tanév végén, amikor mindenki nyaral, pihen, utazik?

Igen! Hiszen pont ezek nem adatnak meg azoknak az ukrán gyerekeknek, akik ott élnek, ahol harcok dúlnak. Hol van Nikopol?

Gyönyörű képek, majd romos, szétbombázott házak, szürkeség, halottak…

Igen! Meg kell keresni a megfelelő segítőtársat! Kőházi Ádám. Cegléd város sportkoordinátora. Türelem, várakozás, majd a gépezet beindult…A megbeszélések és egyeztetések hatására, felsorakoztak a ceglédi sportegyesületek az ügy mellett. A kézilabda, kosárlabda, ökölvívás, cselgáncs, tollaslabda, teke, a ceglédi és az újszilvási uszoda sportprogramokkal, edzésekkel támogatták az ukrán fiatalok nyaralását.

A felhívásoknak köszönhetően, folyamatosan érkeztek a felajánlások helyi vállalkozóktól, szülőktől, osztályoktól, a katolikus egyházközség tagjaitól és azoktól, akik látták, hogy itt van közöttünk 13 ukrán gyerek és két kísérőjük.

Így lett a csapatnak egy hétre szállása, étkezése és tolmácsa.

Rengeteg élelmiszer, ásványvíz, ceglédi, budapesti és kecskeméti városnézés, állatkerti séta, pizzázás, nyársalás, palacsintázás, kézműves foglalkozás, játék a cserkészekkel. Az egykori és a jelenlegi szentkeresztes diákok és a szüleik rengeteg segítséget adtak a hét folyamán. Diákjaink ismerkedtek, angoloztak, barátokra leltek és az együtt töltött órák után átgondolták, mit jelent a „békében élni” kifejezés. Munkatársaink is szívesen áldozták fel legnagyobb kincsüket, a szabad idejüket, hogy jó házigazdaként szolgálják vendégeinket.

Óriási segítséget jelentettek ukrán nyelvű tolmácsaink ezekben a napokban. Torokszorító volt hallgatni a felnőtteket és visszagondolni a képekre, amiket láttunk. Hallgatni és látni azokat, akik ott élnek.  A bombázások, az ablak előtt elhúzó rakéta, a rettegett dróntámadások… A gyerekek már több mint két éve nem járnak iskolába, azóta nem találkoztak egymással és idegenekkel sem. Örültek annak, hogy kimozdultak a romos falak közül, hogy gyerekekkel és felnőttekkel beszélgethettek, hogy hallhatták a város zaját, a madarak csicsergését.

„Dóbre!” „Harasó!”- hangzott a válasz mindenre, ami nekünk semmiség, nekik a béke.

Megmozdult és összefogott Cegléd ezekben a hetekben. Támogatóink jó szívvel adták felajánlásaikat és féltő gondoskodással indították útnak vendégeinket. Tudtuk, hogy azon az éjszakán is bombáztak és kétségessé vált az ukrajnai szakasz biztonsága. Imák kísérték a hazavezető három napot.

Igen. Ezt meg kellett szervezni, hogy még jobban értékeljük a békét, egymást, a hétköznapokat és azért is, hogy újra megbizonyosodjunk arról, hogy „mennyi jó ember van”.

Sági Anikó, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola és Óvoda főigazgatója

Forrás: 777blog.hu