„Az Egyház nem lehet önmaga, ha nincs kapcsolata a peremre szorultakkal.” Dúl Géza atyát 1974-ben, 50 éve szentelték pappá, idén ünnepelte aranymiséjét. 1987-től Cegléden és Valkón volt plébános; ez utóbbi helyen 1999-ben a cigányság körében létrehozott egy felnőtt katekézis csoportot. A kezdeményezés egészen odáig vezetett, hogy 2004-től a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK), 2007-től pedig a Váci Egyházmegye cigánypasztorációs referense lett. Beer Miklós püspök ebben az évben megalapította az első oltárra emelt cigány emberről, Boldog Ceferino Gimenez Mallá-ról elnevezett cigánypasztorációs irodát, a Ceferino Házat. Ezt követően cigánypasztorációs hálózat jött létre az egyházmegyében; jelenleg hét településen a pasztoráció munkatársai iskolaidő után foglalkoznak a gyerekekkel, és segítik a cigányok és nem cigányok kapcsolatának fejlődését a falvakban. Természetesen lelki napokat és egyéb közösségépítő programokat is szerveznek.

Géza atya idén nyugdíjba vonult, így a cigánypasztoráció vezetése is máshoz kerül. A magyarországi cigánymisszió „atyjával” interjúnkban visszatekintünk az elmúlt több mint két évtizedre; Géza atya megosztja személyes tapasztalatait és élményeit, beszélgetünk a cigánypasztoráció mibenlétéről, különböző szintjeiről, a cigányok és nem cigányok között lévő kulturális és hitbeli különbségekről, valamint az Egyház szerepéről a peremre szorultak megsegítésében. Hálát adunk Géza atyáért, a kitartó szívvel és nagy szeretettel végzett, több évtizedes munkájáért, melynek sok maradandó gyümölcse lett nemcsak egyházmegyénkben, országszerte is.