Nyolcszáz éve, hogy Szent Márton pannonhalmi monostorának helyreállított templomát ünnepélyesen felszentelték. 1224-ben II. András király jelenlétében Bereck váci püspök, Jakab nyitrai püspök és a zenggi püspök szentelte fel. A jubileumi ünnepre ezért a bencés közösség meghívta az egykori szentelők utódait, így együtt mutatta be a szentmisét Marton Zsolt váci és Viliam Judák nyitrai megyéspüspök a paptestvérekkel. (A zenggi püspöki szék (Senj, Horvátország) ma betöltetlen.) A jubileumi szentmisét körmenet előzte meg: Szent Márton, Szent István, Szent Benedek és Szent Asztrik ereklyéjével vonult be az ünnepi menet a templomba.

Az ünneplőket – a közélet jeles képviselőit, a pap- és szerzetestestvéreket, az egész együtt ünneplő bencés családot – Hortobágyi Cirill főapát köszöntötte. Elmondta, évről évre visszatérő ünnepük a templomuk felszentelésének napja. Egyszerre távoli – csaknem 800 évre tekintenek vissza – és egyszerre közeli, hiszen 2012-ben ünnepelték újraszentelését. A templom szentelését ünneplik, ahova nap mint nap betérnek, hogy Isten jelenlétében legyenek, elmondják panaszaikat, kéréseiket, akár haragjukat, de hálaadásukat is.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Marton Zsolt, a Váci Egyházmegye megyéspüspöke volt. Koncelebrált Michael W. Banach érsek, Magyarország apostoli nunciusa, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, Várszegi Asztrik püspök, emeritus főapát, Viliam Judák nyitrai, Felföldi László pécsi, Orosz Atanáz miskolci, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök, Varga Lajos váci és Fekete Szabolcs szombathelyi segédpüspök, továbbá a jelen lévő apátok, perjelek, tartományi elöljárók és a jelen lévő paptestvérek. A pannonhalmi közösséggel ünnepelt a bécsi Schottenstift bencés kolostor apátja, Nikolaus Poch és emeritus apátja, Johannes Jung.

A szentmisén részt vett Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Hafenscher Károly, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Lukijan Pantelić budai szerb ortodox metropolita érsek is. A szentmisén jelen volt Sulyok Tamás köztársasági elnök, és felesége Nagy Zsuzsanna. Részt vett az ünnepen állami, gazdasági és kulturális életünk számos képviselője.

Marton Zsolt szentbeszédében az elhangzott evangéliumhoz – Zakeus története – kapcsolódva az elveszett megtalálásáról, megmentéséről, a megtérésről és az újrakezdésről beszélt. A mába helyezte Zakeus – az ókori Római Birodalomban élő kizsákmányoló adószedő – történetét: egy olyan, kisvárosban élő embert írt le, aki rettentően gazdag, akit sokan irigyelnek, talán gyűlölik is és félnek is tőle. Köztudottan becstelen, erkölcstelen és korrupt, a saját érdekei szerint alakítja a város életét. Feltehetően nincsenek őszinte szeretetkapcsolatai, így esélye sincs a megváltozásra. Ebbe a városba érkezik a Szentatya. Emberünknek megvannak az eszközei, hogy kiemelkedő helyet biztosítson magának, ahonnan mindent jó lát. Ekkor történik egy találkozás: „A Szentatya meglátva őt, megállíttatja autóját, kiinteget és megszólítja. Olyan kedvesen és szeretettel szól hozzá, ahogyan utoljára gyermekkorában az édesanyja tette ezt vele: érdek, félelem és irigység nélkül. Ez a találkozás döntő változást hoz az életében: megtér, új életet kezd.”

Az evangéliumi Zakeusnál a Jézussal való találkozás hozta meg a fordulatot, a modern Zakeusnál pedig az Isten szolgájával való találkozás, aki Jézus szeretetét közvetítette számára. Felmerül a kérdés: Jézus miért Zakeust választotta, miért nem egy „rendes embert”? Ott, abban a helyzetben Zakeusnak volt szüksége a megtérésre: „…mert ma a te házadban kell megszállnom.” (Lk 19,5) Ez a provokatívnak tűnő kell nem kényszerre utal, hanem Isten megmenteni akaró szeretetére. Jézus úgy szólítja meg ezt a vámszedőt, hogy ő ennek hatására elhatározza: megtér és új életet kezd. Isten szeretete és irgalma váltja ki a bűnös megtérését. A modern Zakeusok mindannyiunk hivatását jelzik: rajtunk keresztül, a mi tanúságtételünk által jöhet létre találkozás Istennel. Jézus azt szeretné, ha a mi hiteles – nem tökéletes – életünk legyen a híd az megismerésére.

Ahogy XVI. Benedek pápa még münchen érsekként a Mustármag reménye című lelkigyakorlatos könyvében megállapítja, minden ember szíve mélyén ott él a vágy az Istennel való találkozásra; és mindenki vágyik az őt befogadó és elfogadó közösségre. Ratzinger érsek kimondja: az Egyház hivatása megmutatni az igaz Istent az embereknek, és hiteles, krisztusi közösséget alkotni, amely befogadja a megtérni vágyókat. Tehát a mi hivatásunk, hogy Jézus szeretetét megelőlegező, és indokolt esetben tükröt tartó eszközök legyünk a Jézussal találkozni akaró, és igazi közösségre vágyó embertársaink számára. Az igazi eszközzé válásban a legfőbb forrás az imádság és az imádkozó közösség, amelynek legkiemelkedőbb helye a templom.

Marton Zsolt visszautalt a bencés közösség ünnepére, a templom 800 évvel ezelőtti felszentelésére. Rámutatott: „A századok folyamán maga a bencés közösség vált élő templommá, és az imát cselekedetté formálta az oktatás-nevelésen és a tudományok művelésén túl, az idősek, betegek, üldözöttek, menekültek befogadásával. Így ad esélyt korunk Zakeusainak is, valamint minden Isten után vágyó embernek a megtérésre, és arra, hogy a jószándékú keresők krisztusi közösségre találkozhassanak.”

A szentmisét követően Sulyok Tamás köztársasági elnök szólt az ünneplő közösséghez. Beszédében azt hangsúlyozta, Pannonhalma „sziklára épített ház”, mely túlélte a történelem viharait, a tűzvész, a tatár, a török pusztítását, megtalálta útját mind a II. József elrendelte feloszlatás, mind a kommunizmus egyházüldözése idején. A monostor egyszerre született a magyar állammal, története együtt íródott a nemzetével, miközben a Szent Márton-hegye a magyar kereszténység egyik kiemelt jelképévé vált.

Pannonhalmának ma is fontos szerepe van abban, hogy hazánkban a kereszténység megmaradjon, hogy legyen nemzetünknek jövője, hogy a következő nemzedékek megtartsák a hitet, keresztény magyarságukat. Ez, a következetesen megtartott krisztusi tanítás jelenti Magyarország erkölcsi talapzatát. A keresztény tanítás, erkölcsi rend nélkül nem tud működni ország. „Most templomszentelést ünnepelünk, de a falak ereje nem a kőben van, hanem a védőkben.” – fogalmazott Sulyok Tamás. – Emberre van szükség, bencés szerzetesekre, akik ezt az örökséget ma is őrzik, élik, akiket ma is az istenhit, az ima, a munka, a mértéktartás és az alázat határoz meg. Itt a „béke nyelvét” beszélik, és a viszály csak ott szorul vissza, ott szűnik meg a békétlenség, ahol párbeszéd és tisztelet van, ahol tisztelik az emberi méltóságot.

A köztársasági elnök háláját fejezte ki Pannonhalmáért, a Magyarországért imádkozó és az ifjúsági, egyházi és világi közösségekért dolgozó bencésekért, a tanítói munkájukért, amellyel nemzedékeken át hazaszerető, keresztény és életrevaló értelmiségieket nevelnek fel. Sulyok Tamás azt hangsúlyozta, a bencés rend fegyelmet követel, de szabadságot ad; pontos, tiszta fogalmakkal dolgozik, akárcsak a jogtudomány, és átlátható értékrendszert teremt. Olyan alapokat ad, amelyek segítséget nyújtanak az önmagából is sokszor kifordult világban. Ez a sok évszázados építő munka óvta meg, építette újra és újra újjá a bazilikát, ez védte a sziklára épült ház ledönthetetlenségének igazságát. Isten áldja Pannonhalmát. – fogalmazott az államfő.

Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Fotó: Lambert Attila